Emily Ross
Louis-val egy hete együtt csinálunk mindent. Az első napokban szó szerinte settenkedtünk és suttogtunk, ha kint voltunk a folyosón, hiszen nem akartuk, hogy Harry észre vegyen. Az elején még ment is, de pár nappal később lebuktunk, mikor Harry bekopogott Louis-hoz, hogy beszélgessenek. Kendall aznap utazott el, így úgy gondolta végre kidugja a fejét, és átjön a haverjaihoz. Mikor észrevett, először lefagyott, majd zavartan és értetlenül nézett ránk. Az utóbbi egy hétben számtalanszor elsírtam magam Harry miatt. Ez is egy ilyen alkalom volt. Mikor megláttam Őt, azonnal eleredtek könnyeim, és ahogy felém indult, felidézte bennem, mikor még boldogok voltunk együtt.
- Hagyd őt békén! - szólt határozottan Louis. Harry megállt egy pillanatra, majd haverjára nézett.
- Most komolyan, haver? Emily az enyém, ezt te is tudod, és itt rejtegeted napokig, aztán még nem is mehetek a közelébe? Mi van veled?
- Emily és én együtt járunk, és Ő nem kíváncsi Rád többet! – ejtette ki a szavakat a száján, ami nemcsak engem, hanem a göndör fiút is meglepte. Harry rám nézett, próbált valamit leolvasni az arcomról, de a döbbeneten kívül nem tudtam mást mutatni. Bólintott egyet, és kiment az ajtón aga után becsapva azt. Azóta nem beszéltünk és nem is láttam Őt. Louisra nagyon mérges lettem, jobbnak láttam, ha elmegyek, de visszatartott. Egészen a mai napig, mikor is újra megláttam Harry-t a folyosón egy üveg vodkával a kezében és énekelgetett. Leültem mellé, és megfogtam a kezében lévő italt és én is beleittam.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte.
- Sosem láttalak még így Harry és ez aggaszt – hagytam figyelmen kívül kérdését.
-Miért engem oktatsz ki ahelyett, hogy a barátoddal lennél, aki mellesleg jól hátba szúrt – ingerült hangjától összehíztam magam.
- Louis nem a barátom. Csak kitalálta, ami miatt agyon mérges vagyok rá és... – ivott bele a vodkába. – Megtennéd, hogy leteszed és nem iszol belőle többet? Már totál el vagy ázva – söpörtem ki homlokából egy tincset. – Kérlek Harry! – letette maga mellé és elgondolkodott.
- Nem jársz Louis-val? – kérdezte hitetlenül.
- Nem- ráztam a fejem mosolyogva. Bólintott.
-Megtennél nekem valamit? – ezentúl én bólintottam. – Szeretném, ha elmennél és élveznéd a saját a világodat a sikereddel és a bandáddal. Nagyon tehetségesek vagytok, Em! Szeretném, ha elmennél, és csinálnál magadnak egy hatalmas karriert, amit megérdemelsz! – ejtette ki a szavakat a száján. Bólintottam egyet, majd felpattanva a helyemről
egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm! – mondtam és már indultam volna a cuccaimért, mikor megállított.
- Emily! – szólt, és visszaindultam felé. Széttárta a karját, majd szorosan megölelt, és motyogott valami olyasmit, hogy kijózanítottam. Mikor elváltunk a kezembe nyomott valamit. Pénz volt a hazafele útra. Hiába ellenkeztem, hogy nem kell, ragaszkodott hozzá, és még egy arcára nyomott puszi és egy köszönöm után berohantam a cuccaimért, majd figyelmen kívül hagyva Louis kiáltását elhagytam a szállodát. Fogtam egy taxit és a reptérre vitettem magam, majd vettem egy jegyet a kasszánál hazafele. Szerencsémre még volt jegy, de a gép csak három óra múlva indul. Leültem egy székbe a bőröndömmel, és újra könnyekben kötöttem ki. Hiányzott Harry és fájt, ahogy ez véget ért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése