2016. március 29., kedd

5 rész. NIGHT CHANGES



Harry túlságosan is pontos volt. Én még el sem készültem, bőven a szétdobált ruhakupacot néztem át, hátha mégis csak valamelyik ruha felvehető, de ő már kopogott. Bugyiban rohantam kinyitni az ajtót, és kerek szemekkel néztem az öltönybe bújt fiút, aki mindig meg tudta dobogtatni a szívemet.
- Szia! – pillantottam le a földre. Zavarba jöttem. – Jól áll az öltöny! De miért öltöztél így ki? Nekem is így ki kell öltöznöm? – léptem beljebb, hogy végre beengedjem, és fel tudjak öltözni.
- Korán jöttem? – kérdezte a szemembe nézve, miközben a fél mosolyt nem tudta levakarni arcáról.
- Öhm... talán...egy kicsit...Na jó, igen! Még azt sem tudom, mit veszek fel, meg kell mosnom a hajam, ki kell sminkelnem magam és ahh - elnevette magát.
- Szerintem elég, ha felveszel valamit, bár nekem így is nagyon jól nézel ki! A hajadat és a sminket hagyd már! Emily gyönyörű vagy, ezek nélkül is. – fogta meg lágyan a kezem, és egy puszit nyomott rá. Bólintottam egyet, majd felvettem az első ruhát, ami kezembe akadt.
- Öhm, Harry felhúznád a cipzárt? – kérdeztem, mire azonnal odalépett, és szép lassan felhúzta, majd végig simított a hátamon.
- Mehetünk?- bólintottam.

Az út csenden telt. Harry rátette nagy mancsát a combomra, és csak akkor vette le, amikor váltania kellett. Megálltunk egy étterem előtt, és csak remélni tudtam, Harry most nem tiltott helyre parkolt le.
- Jó napot! Egy két személyes asztalt szeretnék kérni! – mondta Harry, mire a nő csak a fejét rázta.
- Van foglalása? – kérdezte a nő, kinek névtábláján a Kate név állt.
- Nincs, de nézze, nagyon fontos lenne, ha itt tudnánk enni!
- Foglalás nélkül nem jöhetnek be!
- Asszonyom, maga tudja, hogy én ki vagyok? –próbálkozott Harry, és kezeimet kirántottam övéi közül. Rám nézett.
- Igen, tudom, de sajnálattal közlöm, nincs kivétel! Kérem, fáradjanak ki! – Harry kifújta a levegőjét, majd maga után húzva kimentünk. Ahogy gondoltam, a fiú rossz helyre parkolt.
- Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe! Ez a hónapban már a negyedik! – bosszankodott, majd a büntető cetlit leszedte az ablaktörlő mögül. Jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, hiszen nem akartam még jobban játszani az idegeivel. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd, mikor ő is beült egy puszit nyomtam az arcára és elmosolyodott. Beindította a kocsit és elindultunk. Fogalmam sincs hova ment, hiszen nem haza, és kezdtem izgulni. - B –terv! –rám nézett, majd azonnal vissza az útra, de már késő volt. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy egy kocsi szembejöjjön velünk és nekünk jöjjön. Harry felém nyúlt, de már késő volt. Elvesztettem eszméletemet.



Amikor legközelebb felébredtem, csipogó hangok idegesítő zenéjét hallottam. A fejem szörnyen fájt, majd ennek hangot adva, felébredt a rajtam alvó fiú is.

- Em, jajj de jó, hogy felébredtél! – ölelt meg Blaine a kelleténél erősebben. Feljajdultam. Azonnal elengedett, és rohant is egy orvoshoz, szólni, ébren vagyok. Gondolataimba azonnal beférkőzött egy göndör hajú srác, aki úgy érzem elrabolt a szívemet. Vajon, mi lehet vele? Jól van?
- Örülök, Ms.Ross, hogy felébredt! Hogy érzi magát? – kérdezte egy őszülő orvos.
- A fejem iszonyatosan fáj! – a doki bólintott, majd az őt elkísérő nővér azonnal adott egy fájdalomcsillapítót.
- Tudja, nagyon nagy szerencséje van. Az ütődés erős volt, de jó helyen kapta, így csak agyrázkódása lett. Nincs hányingere? – bólintottam, hogy van és már elém is tolták a lavort, hogy abba végezzem el a dolgom.
- Harry hogy van? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést, mire Blaine csak felhorkantott.
- Mr, Styles eszméletét vesztette, jelenleg nagyon súlyos az állapota. Egyelőre csak ennyit tudok mondani, a műtét után kiderül, mi lesz. És, ha most megbocsát... – bólintottam, és a doki kiment. Sírva fakadtam. Nem veszíthetem el Őt! Szüksége van rá az egész világnak! Nem halhat meg!

2016. március 6., vasárnap

4. rész TRULY MADLY DEEPLY



Egész este nem tudtam aludni. Forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban, többször levert a víz. Harry arca volt előttem folyamatosan, amint az ideges mondatai, elhagyják a száját. „El akartalak hívni randira.” „Kibaszottul kikészítesz!” - hangoztak fejemben folyamtosan, és egyre jobban fájtak a szavai.
Harry Styles el akart hívni, randevúzni, és én Emily Ross, természetesen elszúrtam. Annyira van érzékem ezekhez. Magamnak is rosszat teszek, és másoknak is. Este megírtam egy dalt is, ami a titkos szerelemről szól. Ez a téma most pont aktuális, így kihasználtam az alkalmat.
Egy nagy ajtócsapást hallottam, és megjelent Blaine a szobámban, egy szál alsóban.
- Mit akarsz Blaine? – nem volt kedvem vele társalogni.
- Nem haragudhatsz rám az idők végezetéig. Hányszor kérjek még bocsánatot? – esdeklett, de nem érdekelt.
- Azt hittem barátok vagyunk. A barátok rohadtul nem csókolóznak, fafej!
- Sajnálom, de basszus agyon megőrülök érted, és fáj a tudat, hogy sosem leszel az enyém! –kiáltotta, és épp akkor nyílt ki az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki áll ott. A göndör hajú szépség összevont szemöldökkel szemléltette az előtte lévő szituációt. A bokszeralsóban megjelent srácot, és az én csupasz vállaimat, amik kilógtak a takaró alól. Csalódottan bólintott egyet, és elhagyta a szobát. Azonnal utána szaladtam.
- Várj, Harry kérlek! – rohantam, ő pedig hirtelen megállt, így neki ütköztem. A pólójából isteni illat szállt, és ha tehettem volna, így maradtam volna örökké, de nem tehettem. Elléptem tőle és a szemébe néztem, amiket rajtam legeltetett. Lenéztem magamra, és elszégyelltem magam. Egy szál bugyiban és egy melltartóban álltam előtte, és már hiába takartam magam, a fiú fanjai, mind lekapták a jelentet, és valószínűleg, már ki is tették, mindenféle közösségi oldalra. Harry észbe kapott, és átölelt, így nagyjából eltakarva engem, majd felkapott a karjaiba, és visszavitt a szobámba. Blaine még ott volt, de meglátva minket, elfintorodott, és inkább távozott. Harry letett az ágyra, majd nagy nehezen elengedett, és letelepedett mellém, majd betakart. Eléggé feszülten viselkedett, de lehajolt hozzám, és egy puszi nyomott az arcomra, és bátortalanul megszólalt.
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egy csaj egy szál semmiben fog egyszer utánam szaladni, veszélyeztetve magát. Sosem gondoltam volna, hogy egy lányt még azelőtt látok így mielőtt még csak megcsókoltam volna, vagy randira vittem volna. Basszus Emily rohadtul szexi vagy! –lehajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai lágyan simogatták az enyémeket, és ráadásként a keze a hajamba túrt. Bátortalanul viszonoztam a csókját, és hajába vezettem kezeimet, mire felmordult. Nyelve bejutásért könyörgött, és ahogy elnyíltak ajkaim, azonnal teljesült a vágya. Azonban az eszem felülkerekedett a szívemen és ellöktem magamtól. Lihegve engedett el, és állt fel, d eközben nem bírta a szemét levenni rólam. Csillogó szemekkel bámulta ajkaimat, majd nagy nehezen tekintete eltűnt rólam, és a földön szétszóródott papírokra tette figyelmét. Az egyiken megláthatta a címet, hiszen szemöldökét összeráncolta, és felvette azt.
- Titkos szerelemes dal – ejtette ki a száján a szavakat, és elmosolyodott. –Ez rólam szól? – zavarba jöttem és arcomat elrejtettem a puha, védelmet nyújtó paplanom mögé, majd csak egy aranyos nevetést hallottam. – Hé, Emily szeretném, ha eljönnél ma velem vacsorázni. – mondta lágyan, és leszedte a fejemről a meleg anyagot. Megsimította az arcomat, és egy puszit nyomott homlokomra. Kisétált a szobából és szinte azonnal írt is egy SMS-t.

Ma este 6-ra érted jövök, Szépségem!
xx H.



Harry Styles elhívott vacsorázni, Még mindig nem tudom felfogni. Azonnal ki keltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Este hatig bár van még 6 órám, el kezdtem készülődni, kezdve azzal, hogy minden ruhámat kidobáltam a szekrényből. Mikor pityegett a telóm, rápillantottam a készülékre, és könnybe lábadt a szemem. A dalból idézett. A Secret Love Song-ból. Felsikoltottam.