tag:blogger.com,1999:blog-82827109353037609732024-03-18T20:54:16.333-07:00After The SongTimii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.comBlogger29125tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-18919338255227462922018-03-03T10:02:00.001-08:002018-03-03T10:02:19.030-08:00A következő rész tartalmából<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="ae817-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ae817-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<br /></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="8gtke-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="8gtke-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="8gtke-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="19e5p-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="19e5p-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="19e5p-0-0" style="font-family: inherit;">A londoni repülőtérre érve Blaine várt rám, majd ahogy odaértem hozzá szorosan öleltem meg, és nem győztem mondani mennyire is hiányzott. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="2cc7s-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2cc7s-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="2cc7s-0-0" style="font-family: inherit;">- Te is hiányoztál nekünk, Bogyó! – ölelt még szorosabban magához, és egy puszit nyomott a hajamba. – Harry egy tökfej, hogy hagyott elmenni téged! – motyogta, majd elengedett és megfogva a bőröndömet elindultunk a kocsijához. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="5urn5-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="5urn5-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="5urn5-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="9sb8c-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9sb8c-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="9sb8c-0-0" style="font-family: inherit;">*2 hónappal később* </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="c0lor-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="c0lor-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="c0lor-0-0" style="font-family: inherit;">A hónapok alatt sikerült túllépnem Harry-n. Van még, hogy gondolok rá, és írok neki pár sort olyankor, de sikerült elfelejtenem, úgy, mint egy szerelem. Blaine nagyon sokat segített átvészelni ezt az időszakot és ez idő alatt meg tudtam, van egy lány, akivel elkezdett randizgatni. Nagyon örültem neki, hiszen az én visszautasításom óta eléggé elkeseredett, és azt hitte senkit nem fog találni, aki ennyire fog neki tetszeni, mint én. Tévedett. Blaine egy nagyon helyes fiú, minden lány álma, de sajnos én nem tartok közéjük. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="e0r2n-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="e0r2n-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="e0r2n-0-0" style="font-family: inherit;">A napok alatt jelenésünk volt az Ellen showban Amerikában és James Corden-nél. Még mindig nem hiszem el, hogy elhívtak minket ezekbe a műsorokba, hiszen ezek a világon a legnézettebbek közé tartoznak.</span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="2i0re-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2i0re-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="2i0re-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="1q7hk-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1q7hk-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="1q7hk-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="bgs1f-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="bgs1f-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="bgs1f-0-0" style="font-family: inherit;">Sajnálom a rengeteg késést, de így érettségi közeledtével eléggé bekeményítettek a suliban, és nagyon el vagyok havazva. A teljes részt megpróbálom, minél előbb hozni, szerintem csütörtökön. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="9iric" data-offset-key="4mofk-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4mofk-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="4mofk-0-0" style="font-family: inherit;">Sok - sok pusziii! </span></div>
</div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-2064871197820175282018-01-27T10:09:00.002-08:002018-01-27T10:09:40.928-08:002. évad 2. rész TEMPORARY FIX<div align="center" class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: center;">
<span style="font-family: "Vijaya",sans-serif; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;">Emily Ross</span><span style="font-family: "Lucida Handwriting";"> </span></div>
<br /><br />Louis-val egy hete együtt csinálunk mindent. Az első napokban szó szerinte settenkedtünk és suttogtunk, ha kint voltunk a folyosón, hiszen nem akartuk, hogy Harry észre vegyen. Az elején még ment is, de pár nappal később lebuktunk, mikor Harry bekopogott Louis-hoz, hogy beszélgessenek. Kendall aznap utazott el, így úgy gondolta végre kidugja a fejét, és átjön a haverjaihoz. Mikor észrevett, először lefagyott, majd zavartan és értetlenül nézett ránk. Az utóbbi egy hétben számtalanszor elsírtam magam Harry miatt. Ez is egy ilyen alkalom volt. Mikor megláttam Őt, azonnal eleredtek könnyeim, és ahogy felém indult, felidézte bennem, mikor még boldogok voltunk együtt. <br />- Hagyd őt békén! - szólt határozottan Louis. Harry megállt egy pillanatra, majd haverjára nézett. <br />- Most komolyan, haver? Emily az enyém, ezt te is tudod, és itt rejtegeted napokig, aztán még nem is mehetek a közelébe? Mi van veled? <br />- Emily és én együtt járunk, és Ő nem kíváncsi Rád többet! – ejtette ki a szavakat a száján, ami nemcsak engem, hanem a göndör fiút is meglepte. Harry rám nézett, próbált valamit leolvasni az arcomról, de a döbbeneten kívül nem tudtam mást mutatni. Bólintott egyet, és kiment az ajtón aga után becsapva azt. Azóta nem beszéltünk és nem is láttam Őt. Louisra nagyon mérges lettem, jobbnak láttam, ha elmegyek, de visszatartott. Egészen a mai napig, mikor is újra megláttam Harry-t a folyosón egy üveg vodkával a kezében és énekelgetett. Leültem mellé, és megfogtam a kezében lévő italt és én is beleittam. <br />- Mit csinálsz itt? – kérdezte. <br />- Sosem láttalak még így Harry és ez aggaszt – hagytam figyelmen kívül kérdését. <br />-Miért engem oktatsz ki ahelyett, hogy a barátoddal lennél, aki mellesleg jól hátba szúrt – ingerült hangjától összehíztam magam. <br />- Louis nem a barátom. Csak kitalálta, ami miatt agyon mérges vagyok rá és... – ivott bele a vodkába. – Megtennéd, hogy leteszed és nem iszol belőle többet? Már totál el vagy ázva – söpörtem ki homlokából egy tincset. – Kérlek Harry! – letette maga mellé és elgondolkodott. <br />- Nem jársz Louis-val? – kérdezte hitetlenül. <br />- Nem- ráztam a fejem mosolyogva. Bólintott. <br />-Megtennél nekem valamit? – ezentúl én bólintottam. – Szeretném, ha elmennél és élveznéd a saját a világodat a sikereddel és a bandáddal. Nagyon tehetségesek vagytok, Em! Szeretném, ha elmennél, és csinálnál magadnak egy hatalmas karriert, amit megérdemelsz! – ejtette ki a szavakat a száján. Bólintottam egyet, majd felpattanva a helyemről <br />egy puszit nyomtam az arcára. <br />- Köszönöm! – mondtam és már indultam volna a cuccaimért, mikor megállított. <br />- Emily! – szólt, és visszaindultam felé. Széttárta a karját, majd szorosan megölelt, és motyogott valami olyasmit, hogy kijózanítottam. Mikor elváltunk a kezembe nyomott valamit. Pénz volt a hazafele útra. Hiába ellenkeztem, hogy nem kell, ragaszkodott hozzá, és még egy arcára nyomott puszi és egy köszönöm után berohantam a cuccaimért, majd figyelmen kívül hagyva Louis kiáltását elhagytam a szállodát. Fogtam egy taxit és a reptérre vitettem magam, majd vettem egy jegyet a kasszánál hazafele. Szerencsémre még volt jegy, de a gép csak három óra múlva indul. Leültem egy székbe a bőröndömmel, és újra könnyekben kötöttem ki. Hiányzott Harry és fájt, ahogy ez véget ért!<br /><br /> <br /><br /> <div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-53761581773553417282018-01-13T10:33:00.005-08:002018-01-13T10:33:46.088-08:002. évad 1. rész WHAT A FEELING<div align="center" class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Emily Ross</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kiléptem az ajtón legjobb barátom szobájához léptem. Bekopogtam, majd vártam, hogy Louis ajtót nyisson, miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak. Harry tette nagyon fájt, átvertnek éreztem magam, és nem tudtam normálisan gondolkodni. Magamat ostromoltam emiatt, hiszen én nem voltam lég jó neki, ezért cserélt le. Nem találkoztunk sokat, ha igen, akkor is csak egymáshoz bújva filmeztünk, kivéve persze azt a pár félresikerült randit. Harryt mióta csak belépett az XFactor színpadjára, rendkívül szeretem, és nem gondoltam volna, hogy képes ilyet tenni valakivel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ajtónyitódás zökkentett ki gondolataimból és egy meglepődött arcú Louis-val találta szembe magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? – kérdezte aggódva. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt...van...Kendall... – sírtam el magam, majd Louis karjaiba zárkóztam. Szorosan ölelt magához, majd beinvitált a szobájába, ahol a többi fiú játszott valami idióta videójáték konzolon. Fel sem nézve intettek, Louis pedig bekísért az itteni hálószobájába. Leültünk az ágyra, majd, ha ez lehetséges, még nagyobb zokogásba kezdtem. Louis átkarolt és próbált nyugtatni, miközben minél messzebb küldte innen Harryt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry a világon a legidiótább ember, hogy egy ilyen gyönyörű lányt hagyott elmenni. Eddig te voltál az a lány, aki a legjobban illett hozzá, és aki a legnormálisabb volt. Mindenki csak a pénzéért szerette, valószínűleg a túloldalon lévő lány sem akar mást, hiszen ő is csak egyfajta Kardashian – rázta ki a hideg a névtől. Louis még mindig ölelt és simogatásaitól és aranyos suttogásaitól sikerült egy kicsit megnyugodnom. Habár a szívem darabokra tört, Louis-nak sikerült egy darabot visszaépítenie. - És most mi lesz? Hazamész? – kérdezte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán van pénzem, hogy repjegyet vegyek. És nem szeretnék az osztálytársaimmal találkozni. Csak a képembe röhögnének. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis miért? Mert követed az álmaidat?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem. Mert teljesen komolyan kijelentették, nem vagyok Harry-hez való, és nem csodálkoznak rajta, hogy Kendall-lel van. És teljesen igazuk van. Az a lány sokkal jobban megérdemli, hogy vele legyen, mint én. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Em, nagy butaságokat beszélsz. Szerintem maradj itt velünk! Felesleges hazamenned, és legalább meg tudod nézni, milyen is Ausztrália. Vigyázok Rád, és nem kell Harry-vel találkoznod. Csak maradj még itt, nem akarom, hogy megint olyan sokáig, olyan távol legyünk egymástól. Vissza akarom kapni, a legjobb barátom egy kis időre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Louis Tomlinson</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen Emily gyönyörű lány volt. Szerettem Őt, mint a legjobb barátom, és szerettem Őt, mint azt a lányt, aki megbabonázott már az első alkalommal. Mikor Harry-vel elkezdett járni, éreztem ez így jó, nekik együtt kell lenniük, de közben nem hagyott nyugodni, hogy ugyanarra a lányra én is szemet vetettem, mint a legjobb haverom. Titkoltam előle, hiszen nem akartam elveszíteni a bandán belüli legjobb barátságot. Emily-vel másmilyen barátsági viszony alakult ki köztünk, mint a fiúkkal. A fiúkkal míg folyton összejárunk és megbeszélünk mindent, Emily-vel megnyílunk egymásnak, és Ő ad nekem valamiféle nyugalmat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, Louis, nem lenne jó ötlet itt maradnom! – magyarázkodott a Szépség. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogyis nem. Itt leszünk ketten ebben a lakosztályban, együtt alszunk, együtt megyünk mindenhova. Na?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben! -bólintott és szorosan magához ölelt, még több szeretetért. Hogy az a barom, hogy bánthatott meg egy ilyen gyönyörű lányt? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-80986986136627886062017-12-16T11:49:00.002-08:002017-12-16T11:49:31.561-08:0020. fejezet Évadzáró<br /><br />Felérve a fiúk szintjére, teljes káosz fogadott. Niall ás Liam félmeztelenül kergetőztek, és mindenfélével dobálták egymást. Épp sikerült egy büdös zokni elől elhajolnom, ami így Louis arcába csapódott, mikor észrevettek engem és hatalmas örömmel üdvözöltek. Louis persze közben felháborodott a büdös zokni miatt, így játszva a durcás kisfiút elvonult, majd egy hatalmas kupac szennyessel tért vissza, és elkezdett támadni. Igen, engem is... Még pár percig eljátszottunk, mikor egy álmos Harry lépett ki a szobájából, aki felmérte a terepet, majd hirtelen rám nézett és lefagyott. Szája felfelé görbült, majd hatalmas léptekkel indult meg felém. Nem érdekelte, hogy a fejemen egy használt alsógatya van, csak jött felém, és karjaiba zárt. <br />- Hát, te mit keresel itt? – kérdezte még mindig hozzám bújva, ajkai a vállamat, illetve nyakamat érintették. Apró csókokat szórt rájuk, és csak ölelt. <br />- Louis szólt, hogy szükséged van rám. Hát eljöttem! Rám bármikor számíthatsz, Harry! – mondtam lágyan, miközben gyönyörű tincsivel játszottam. Még szorosabban magához ölelt, majd elengedett, és megcsókolt. <br />- Annyira hiányoztál! – mormogta. Számat csak elhúztam, nem reagáltam rá semmit, hiszen nem tudom, most csak játszik, vagy tényleg igazat mond. Szemei furcsán csillogtak, mióta itt vagyok, és kezdtem félni, mi van, ha tényleg átver. <br /> <br /><br />HARRY STYLES <br />Emily ittléte egyszerre öntött el boldogsággal és szomorúsággal. Nem akartam Őt átverni. Akármennyire is szeretem, megcsaltam Őt, és tudnia kéne erről, de nem merem neki elmondani. Nem akarom elveszíteni, Őt. <br />- Harry, csörög valahol a telefonod- szólt Emily. Már vagy egy órája ugyanabban a pozícióban feküdtünk. Egy nyálas romantikus filmet néztünk, és végig a haját simogattam, míg ő mellkasomon feküdt. Beszippantottam csodálatos illatát, és egy csókot nyomtam hajába. Telefonom hangja a rajtam fekvő szépség hasán hangzott fel, aki sajnos így azonnal rálátott a hívófél nevére. Gyomrom összeszorult, mikor én is megláttam, kinek a neve villog zölden. Kendall. Emily hirtelen pattant ki ölemből, és ment minél távolabb tőlem, mikor felvettem a telefont. <br />- Szia, Kendall – kezdtem bele, de ő azonnal félbeszakított. <br />- Itt vagyok a szobád előtt. Hiába kopogtam, nem nyitott senki ajtót. Elfelejtetted volna, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt leszünk este? – kérdezte, a testem pedig ledermedt. Na, most legyél, okos Harry! Bár neked már így is - úgy is annyi...<br />- Elszundítottam egy kicsit, nem hallottam, hogy kopogtál. Ne haragudj, már is beengedlek... – sóhajtottam egy nagyot és legbelül már tudtam, Emily-t megint meg fogom bántani. <br />Ahogy léptem az ajtó felé, barátnőmre pillantottam, aki zavartan és értetlen tekintettel nézte, mit művelek. Kinyitottam az ajtót, majd az ott lévő lány azonnal nyakamba ugrott és ajkaimra tapadt. Nem tudtam, nem visszacsókolni Őt. Tudtam, hogy Emily összetört és talán az utolsó esélyemet is eljátszottam, de nem tudtam nem vonzódni Kendall-höz. Zajt hallottam mögülem, ezért elváltam a fekete hajú lány ajkaitól, majd a szőkeség felé pillantottam. Szemeiből potyogtak a könnyek. Miattam tört össze az a lány, aki elrabolta a szívem. Emily elém állt, felnézett rám, majd az történt, amire nem számítottam. Pofon ütött. Fejem oldalra bicsaklott az erejétől, kezeimet pedig szinte azonnal a sajgó területhez raktam. Ezt megérdemeltem. Emily azonnal kirohant a szobából, én követtem őt és próbáltam elérni Őt. <br />- Emily, kérlek várj! – kiáltottam a lány után, aki mintha meg sem hallotta volna szavaimat ment tovább a lifthez. <br />- Minek Harry? Átvertél! Többször is! Eljátszottad nálam az utolsó esélyedet is, Harry... Soha többé nem akarlak látni- ejtette ki a szavakat, majd fájdalmasan bólintva léptem egyet hátra és nem néztem vissza rá. Az már biztos, Harry te egy idióta vagy...<br /><br /> <br /><br /> <br /><br /> Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-29012378631200653942017-11-26T10:19:00.002-08:002017-11-26T10:19:39.180-08:0019. rész MORE THAN THIS <div align="center" class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: center;">
<br /></div>
<br /><br />HARRY STYLES<br />Az Emily-vel való telefonbeszélgetés közben mérhetetlen bűntudatot éreztem, ugyanis hazudtam Szerelmemnek. Emily ritka gyönyörűség, életem szerelme, és valamivel, mindig sikerül megbántanom. Az igazság az, Kendall nagyon jó nő. Amióta csak a tévében láttam, tetszik, most pedig, hogy összefutottunk az egyik koncertünkön egy titkos álmom vált valóra. Kendall-lel azóta sokat beszélünk, sőt történt már ennél több is köztünk, amiről jobb, ha Emily nem tud. <br />A bűntudatom hatalmasabb nem is lehetne, hiszen megcsaltam Őt, nem is egyszer, de nem akarom elveszíteni. Emily nagyon sokat jelent nekem, de ez a távolság kikészít kettőnk között. Nem bírok uralkodni a férfiúi adottságaimon, mikor már hónapok óta nem láttam őt, és nem volt semmilyen testi kapcsolatunk sem. <br />Hiányzik, és ez a távolság megőrjít. <br /> <br /><br />EMILY ROSS<br />Harry-vel az ominózus telefonbeszélgetés óta nem beszéltünk. Amióta rám csapta a telefont, szívem darabokban hever. Louis egyik nap felhívott és elmondta, Harry és Kendall sokat lóg együtt, és úgy néz ki, alakul köztük valami. Szívem darabokra tört, de már nem tudtam sírni. Az utóbbi napokban a volt barátaim olyannyira megnehezítették az életem, hogy könnycsatornáim teljesen kiszáradtak. A Love Me or Leave Me dalt közben hivatalosan is népszerű lett. A Little Mix lánybanda izgatottan vette meg a dalt, a Secret Love Song-gal együtt, és fel is kerültek a legújabb albumukra. <br />- Szia Louis! – vettem fel a telefont, ami már percek óta csörgött. <br />- Hello, Em! Mondd van valami dolgod a hétvégére és az azt követő hétre? – vágott egyből a közepébe. Szemöldökeimet összeráncoltam kérdése hallatán. Miért kérdez ilyen butaságokat?<br />- Öhm... hétvégére nincs, de hétköznap suli van. Nem is értem, miért kérdezed- nevettem el magam egy kicsit. <br />- Szóval nincs dolgod, rendben! – eltátottam számat. <br />-Louis, mondd, mit nem értesz azon, hogy...<br />- Pénteken este érted jön egy autó, és kivisz a reptérre. Pakolj össze egy heti cuccot és öltözz „hidegen”. Borzasztó meleg van itt. <br />- Mi? Miért? Louis, nem lóghatok a suliból!<br />- De igen, lóghatsz, ha a világhírű fiúbanda egyik tagja beszél az igazgatóddal. <br />- Ezért még megfizetsz Louis William Tomlinson. Mi van, ha nemet mondtam volna?<br />- Nem tetted volna. Harrynek szüksége van Rád! – elkomorodtam. <br />- Azt nem hiszem... Ő jól el van azzal a...<br />-Csssss! Várunk szeretettel! – és azzal le is tette a telefont. Hát, akkor holnap este utazol, Emily, kezdj el pakolni! Köszönöm Louis...<br /> <br /><br />SZOMBAT<br />Ahogy megérkeztem, egy fekete öltönyös ember várt rám, és elvezetett egy autóhoz, majd egyenesen a fiúk hoteljéhez mentünk. Louis már kint várt az előtérben, majd hatalmasra tárt karokkal várt. <br />-Emie! – köszöntött. Csak ő hívott így, senki másnak nem engedtem meg. – Harry nem tudja, hogy jössz, meglepinek szántalak neki. <br />- Oh...- ennyi volt mindössze, amit ki tudtam nyögni, hiszen már húzott is be egy liftbe, és megnyomta a 9-es gombot. <br />- Totál odalesz érted! – izgult, de én nem voltam benne ennyire biztos.Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-42141633407962603182017-10-08T08:12:00.000-07:002017-11-26T10:19:58.149-08:0018. rész MOMENTS<br />
<br />
2 hónappal később<br />
<br />
<br />
<br />
Miután Harry felkereste Sandra-t, vagyis inkább bejött velem a suliba, csókkal köszönt el, és ezerszer elmondta, szebb vagyok, mint az a boszorka és elment, a lány nem szólt hozzám, csak utálkozó pillantásokkal illetett. Libby, Midnight és Noor, nekem köszönhetően a népszerűek táborát erősítették, aminek Libby ült a legjobban. Ő mindig ide akart tartozni, unta már a népszerűtlenséget, hiszen folyton a mi társaságunknak jutott a kuka melletti asztal, amivel nem is lett volna baj, ha nem azon lenne az összes maradék és mindenféle zsebkendő és szalvéta csoportja. <br />
<br />
- Nem hiszem el, hogy még mindig nem kapunk rendes asztalt. Olyan fertőzéseket lehet itt elkapni Egyáltalán takarítják ezt? – morgolódik Noor. <br />
- Én ezt nem hagyom annyiban, odamegyek a nyomikhoz, és kierőszakolom a nekünk járó helyet! – szólalt meg Libby. <br />
- Szerintem ez nem jó öt... – de be sem fejezhettem, ő már rég messze járt. – Ez a csaj, megőrült- állítottam, majd a helyére téve szokásos tálcát, és letörölve a piszkot, leültünk a helyünkre. Libby néhány perc elteltével sem tért vissza, ezért elkezdtem aggódni, vajon mi lehet vele. Felálltam a helyemről, majd keresésére indultam, majd szemeim meglepődöttségtől tágultak el. Legjobb barátnőm annak a fiúnak a társaságában ült, kit amióta ismerek a legjobb fiúbarátomnak tudhatom be, ám kapcsolatuk már nem a régi, mióta megírtam a Drag Me Down-t, és összejöttem Harry-vel. Barátnőmet, a fiú közelében látván, gyomrom összeszorult, és egy hatalmas átverés közepében éreztem magam. Azt tudom, Willie többet érzett nálam barátságnál, és be kell valljam, sosem utasítottam vissza közelségét, de az én csupán csak barátként tekintettem rá. Lehet ez okozta a kilométeres távolságokat kettőnk között.<br />
<div>
<br />
- Hé, Ross! – kiáltott Willie. Szívem darabokra hullott vezetéknevem hallatán, hiszen ez azt jelentette, barátságunkra már nem tekint sehogy, ezentúl ellenségeként fog kezelni. - Hogy van a kis barátod? <br />
- Köszönöm aggodalmadat Will, remekül van. <br />
- Azt látom, azért lógott tegnap este együtt azzal a Jenner lánnyal. Meg kell mondjam, jól döntött. Az a nő észveszejtő- kurjantott, engem pedig porig alázott. <br />
Földbegyökerezett lábakkal álltam ott. Nem tudtam megmozdulni, az egész suli rajtam röhögött, a könnyek pedig elkezdték marni a szemeim. Nem a megaláztatás miatt, hanem azért, mert két barátomat vesztettem el ugyanabban az időben. Midnight és Noor elhúztak a zűr közepéről, és megpróbáltak vigasztalni, de inkább félrevonultam és megpróbáltam elérni Harry-t. <br />
<br />
<br />
- Szia, Kicsim! Valami baj, van, hogy ilyen korán hívsz? – aggódott, én meg gondolatban fejbe vertem magam, hiszen ott még bőven hajnal lehetett. <br />
- Igaz, hogy tegnap este Kendall-lel voltál? – kérdeztem rá félve. <br />
- Most komolyan ezért keltettél fel? – morgott.<br />
- Sajnálom, de tudnom kell – erősködtem.<br />
- Igen, találkoztam vele. De miért kérdezed? Mondott neked valaki, valamit? Mert semmi nincs köztünk, oké? Csak téged szeretlek, Em! Kendall csak egy barát.<br />
- Aha, jó... – egy sóhajtást hallottam a vonal másik oldaláról. <br />
- Na, jó, mi a baj?<br />
- A suliban azt mondták sokkal jobb döntést hoznál, ha vele lennél együtt, hiszen Kendall bomba nő. Én meg nem vagyok az. <br />
- Ki mondta ezeket?<br />
- Libby és egy másik barátom. Elvesztettem őket, Harry! Libby és Willie nagyon fontosak voltak számomra, és hatalmasat csalódtam bennük. Szükségem van rád! – sírtam el magam, de a vonal túlsó vége csöndes maradt. – Harry? Nem mehetnék oda hozzátok egy darabig a turnéra? – még mindig csend. - Harry?<br />
- Most le kell tennem, sajnálom! – és rám csapta a telefont. </div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-84228280977438183602017-08-13T06:36:00.001-07:002017-08-13T06:36:09.418-07:00Szünet! <div class="" data-block="true" data-editor="4b86p" data-offset-key="bj427-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="bj427-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="bj427-0-0" style="font-family: inherit;">Drágáim! Sajnálattal kell közölnöm a blog szünetelni fog egy időre. Tudom, eddig sem arról voltam híres, hogy hamar hozom a részeket, de rendbe kell hoznom magam körül a dolgokat, és az orvos tanácsára vigyáznom kell a csuklómmal is, mert komolyabb baja is lehet. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="4b86p" data-offset-key="4mf1l-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4mf1l-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="4mf1l-0-0" style="font-family: inherit;">Ha rendbe jöttem mind lelkileg, mind mindenhogy, újult erővel folytatom ezt az egészet, addig is kérlek titeket, legyetek türelemmel, és maradjatok velem! Szükségem van rátok!</span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="4b86p" data-offset-key="9cp5f-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9cp5f-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="9cp5f-0-0" style="font-family: inherit;">Sajnálom, ha csalódást okoztam nektek! </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="4b86p" data-offset-key="ahs05-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ahs05-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="ahs05-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="4b86p" data-offset-key="5pjdj-0-0" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;">
<div class="_1mf _1mj" data-offset-key="5pjdj-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative;">
<span data-offset-key="5pjdj-0-0" style="font-family: inherit;">Millió puszi és ölelés Timi </span></div>
</div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-30652391395300364722017-07-16T02:47:00.001-07:002017-07-16T02:47:21.050-07:0017. rész I WANT TO WRITE YOU A SONG<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
Az iskolában
továbbra is folytak Sandra piszkálásai, leginkább az én irányomba. Sosem felelt
meg neki valami rajtam, és mindenbe belekötött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Ha annyira
szerelmesek vagytok egymásba, vele lennél a turnéján, és nem itt lennél az
iskolában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Amikor Harry
Európában lesz, vele leszek. De, amíg Ausztráliában koncerteznek, nem megyek
velük. Így állapodtunk meg. Nem szeretné, ha a tanulmányaimat miatta kéne
befejeznem. És ha most megbocsátasz, oda kell adnom Mr. Potternek az énekórai
feladatot, mielőtt megint azt mondja késtem az órájáról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Ms. Bullock,
kérem beszedné a házikat? – Na igen, Sandrának a szülei elég vicces kedvében
lehettek, mikor erre a keresztnévre esett a választásuk. Talán a lány, ezért is
ilyen népszerű, mivel egy színésznő nevét viseli. – Először csak a címeket
olvasom el, és lehet lesz olyan, akit kiválasztok játssza el a dalát. A
többieket a következő órán hallgatom meg. Addig is, akik nem tették meg,
beadhatják akkor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
Amíg olvasgatta a
szövegeket, én Libbyvel beszélgettem. Midnight-ék a terem másik végében ültek,
így a kommunikáció elérhetetlen volt velük ezen az órán. Libby szája lekonyult,
hiszen Ő csak a szöveget tudta megírni, de az sem rímel. Az Ő írástudománya nem
a dalszövegekig terjed, na meg a megzenésítéséhez. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
-Ms. Ross kérem
jöjjön ki, és játssza el a dalát. De szeretném jelezni, a feladat ÖNÁLLÓ munka
volt, nem holmi csoportmunka, amiben a sztárbarátja segít. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Mi? Tanár Úr én
ezt teljesen egyedül írtam. A barátom éppen Amerikában van, ha akart volna sem
tudott volna segíteni. Nem hiszi el, hogy össze tudok hozni magamtól is egy
dalt? Csak mert engem nem szeret, nem kéne csalással vádolni. Magamtól írtam. –
közben leültem a zongora elé, és elkezdtem zongorázni a dalt. – A címe Love, me
Or Leave Me. – Majd elénekeltem. A végére Libby szemei bekönnyesedtek, a tanár
meg végül elismerően bólintott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Köszönöm,
Emily. Dupla Ötöst kap rá. Végre kezdi összeszedni magát- tátott szájjal
fogadtam, miszerint attól a tanártól, aki ki nem állhat engem végre ötöst
kaptam. – Mivel van még egy kis időnk, szeretném Ms. Bullock dalát is meghallgatni.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Öhm, Tanár Úr,
az úgy volt, hogy tudja én írtam egy dalt, de... öhm, Emily ellopta – tekintett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Oh, igazán,
akkor ez mi a kezeim között? Jöjjön játssza l, vagy egyes! – Sandra trappolt
egyet, majd kiment és semmi hangszer nélkül kezdett bele a dalába, aminek a
szövegének semmi értelme nem volt, és mint ahogy már említettem, nincs hangja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
Noor-ék ma
átjöttek hozzánk, és mivel péntek volt, nálunk is terveztek aludni. A bátyám
elment a haverjaival moziba, így egyedül voltunk. Beraktunk egy romantikus
filmet, aközben pedig valamelyikünk mindig kiment kukoricát pattogtatni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Ahh, Zac Efron
a tökéletes pasas. Egyszer Ő lesz a férjem!
- áradozott Libby. Bár én a konyhában voltam, még így is hallottam az
áradozását. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. – Nyitom már! – hallottam meg
barátnőm hangját, majd egy sikítást, és egy mély hangot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
-Itt rendelt
valaki extra sajtos pizzát? – a popcornos tál kiesett a kezemből és rohantam Szerelmem
felé. Karjaiba ugrottam és átöleltem, majd csókokat hagytam nyakán, majd végül
ajkain. – Szia, Kicsim! – súgta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Te mit keresel
itt? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Szeretném
móresre tanítani azt a csajt. Nem hagyom, hogy bántsanak- ölelt még szorosabban.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Harry, menj,
vissza, csináld a munkád és ne velem törődj! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Szüneten
vagyunk! – vonta meg a vállát, és meg egy nagy sóhajt eresztve húztam még
közelebb magamhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Harry, ők itt a
barátnőim, Libby, Midnight és Noor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
- Wáó, de szép
nevetek van. Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – ölelt meg mindenkit. Az
este tovább részét öten töltöttük, a lányok Harry-t kérdezgették, és mindnyájan
ott aludtunk a nappaliban, egy vékony takaróval. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-71717870221051564832017-06-18T11:28:00.001-07:002017-06-18T11:28:36.414-07:0016. fejezet Perfect<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">*2 hét
múlva*<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Harry
elutazásával, immár muszáj volt visszamennem a suliba. A tavaszi szünet is
régen lejárt, és rengeteg beadandó, illetve dolgozat, na meg pótlás vár rám. A
sok interjú, habár nagyon jó volt, mégis fárasztó. nem tudom elhinni, Harry-ék,
hogy bírtak ezzel azonosulni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">A suli
semmit nem változott. Az elkényeztetett gazdag lányok már kora reggel a
helyükön ültek, és pletykáltak a legújabb divatról, fiúkról, vagy éppen
kiröhögték társaikat ruházatuk miatt. Most én lettem a célpont. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Hé,
Emily! A rivaldafényben nem mutatták meg, hogyan kéne öltözködnöd? Ez a szoknya
egy hete kiment a divatból, és a hajad is borzasztó! Mikor voltál legutóbb
fodrásznál? És egy kis smink sem ártana az arcodra. Borzasztóan nézel ki ma,
nem is értem, Harry Styles mit eszik rajtad! – fejezte be Sandra kedvenc
tevékenységét, az emberek szapulását. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Nem
érdekel, milyen szitkokkal szóród tele a testemet. De az, hogy a Harry-vel való
kapcsolatomba beleszólsz, az igen. Ő és én szeretjük egymást, és sosem fog
olyan lányba beleszeretni, mint amilyen te vagy! Harry nem szereti a mű
lányokat! – vágtam vissza, Sandra feje pedig elkezdett vörösödni, és
felüvöltött, mire az egész iskola ránk figyelt. Szerencsémre a legjobb
barátnőm, Midnight a segítségemre sietett, és elhúzott onnan. Odavezetett Libbyhez
és Noor-hoz, a négyesünk másik két tagjához, majd egy sikítások közepette
vontuk egymást egy hatalmas ölelésbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Na
mesélj, Csajszi! Milyen a Tökéletesség az ágyban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Midnight! – szólt rá Noor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Bocsi,
bocsi, de nagyon érdekel! – mentegetőzött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Téged
mindig csak AZ érdekel! – fortyogott Noor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Hé,
lányok, engedjétek hadd meséljen a legújabb szupersztár barátnő! – Libby
izgatottan kezdett el figyelni. és minden szavamat itta. Na, igen, ő közülünk
rajtam kívül a legromantikusabb alkat. Imádja az ilyen sztorikat, és ő maga is
ír egyet, bár sajnos őt még nem találta el Cupido nyila. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Az óra
előtt pár alsóbb- illetve felsőbb éves észrevett és autogramot kért, meg fotót,
amit nem igazán értettem, de nem zavartam el őket. Némelyikük kérdezett
Harryről, de a legtöbben csak dicsértek és gratuláltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Miss
Ross, ha befejezte végre a sztárságot, talán befáradhatna órára! Így is sok
lemaradást kell bepótolnia! – az egyetlen tanár, aki utál az az ének tanárom,
Mr. Potter. milyen ironikus... Fogalmam sincs, mit kéne énekből bepótolnom, de
ő bármit kitalál, hogy engem szívathasson. Persze, a kedvence Sandra. Hozzá
kell tennem, szegénynek semmi hangja sincs, de mivel gazdag, mindenből a
legjobb jár neki. Még külön WC - ülőkéje és WC - papírja is van, amiről az
iskola gondoskodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- A
feladata következő órára egy dal megírása. kottával, zenéval, mindennel együtt.
Figyelni fogom, mennyire önállóan lett véghezvíve a feladat. Az órának vége,
mehetnek! – és ebben a pillanatban megszólalt a csengő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Hogy
vagy, Baby? – kérdezte Harry a telefonban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Hiányzol! – tértem ki a kérdésére adott válasz alól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Te is
nekem, Angyalom. Minden rendben veled? Bántott valaki? – aggodalmaskodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Nem,
csak van egy lány, aki mindenkit piszkál, és ma engem szemelt ki. Nem is az a
baj, hogy a ruhámat, illetve a hajamt szapulta, hanem az, hogy a veled való
kapcsolatomba is beleszólt. És tudom, hogy igaza van. – kezdtem el könnyezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Mit
mondott? – komorult el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Hogy
rám férne egy kis smink, a szoknyám kiment egy hete a divatból és a hajam is
csúnya, és hogy nem érti, mi tetszik neked rajtam- szipogtam végig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily,
te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- De mi
tetszik need bennem? mert vannak sokkal szebb lányok nálam és...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- A
belsőd. A szemed, a hangod, a tehetséged, a mosolyod, a tested, mindent imádok
rajtad. Ja és az ajakaid. Azokat szeretem a legjobban. Na, meg azok a cicik...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Harry! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Ahh,
nem fogom kibírni nélküled ennyi ideig. És még egy kép sincs nálam, amin
csodálhatlak. Nem küldenél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- De,
küldök! De most le kell tennem, szeretlek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Én is
szeretlek! Várom a képeket! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Abban a pillanatban
még jobban tetszeni akartam neki. Mindenféle szexis képet küldtem neki
magamról, melltartóban és bugyiban, vagy szexi pizsamában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Ugye
tudod, hogy most felizgattál? Áll a farkam tőled! <3 <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Küldte üzenetben, mellé pedig csatolt egy félmeztelen képet, amitől
nekem kezdett mocskos lenni a fantáziám. <o:p></o:p></span></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-27988552483241914512017-06-05T11:14:00.000-07:002017-06-05T11:14:00.041-07:0015. fejezet One Thing<div class="MsoNormal" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 24px; padding: 0px;">
</div>
<br /><br />Ajtócsapódásra ébredtem. Kinyitottam szemeimet, és vártam, hátha valaki belép az ajtón, és ledől mellém. Várakozásom megérte, hiszen egy kócos hajzuhatag kukucskált be a szobába. Miután észrevette ébren vagyok, becsukta az ajtót és gyors léptekkel, -nem törődve a rajta levő holmikkal, -bedőlt az ágyba, és karjaiba zárt. Haragudtam rá, hiszen megint egyedül hagyott, de közben örültem, hisz a rajongók nem tudták teletömni a fejét mindenféle hülyeséggel. - Merre voltál? - kérdeztem, és ajkaira hintettem egy csókot. <br />- Nagyon sajnálom, Kincsem! – simogatta kezével arcomat. <br />- Semmi baj! Ha nem szeretnéd, nem mondd el. Örülök, hogy itt vagy! – pusziltam meg, majd szemeimet lecsuktam. Ő pedig szorosan átkarolt. <div>
<br />Reggel halk horkolásra keltem, és aranyos csiklandozásokra, miképp barátom haja arcomon pihen. <br />Olyan csodálatosan néz ki. Szempillái megrebegnek, ajakain mosoly ül. Biztos szépet álmodik. Testéről félig lelóg a takaró, így szabaddá válik tökéletes háta és feneke, amit egy boxer takar. Mikor vette le ruháit?<br />Egy nagyobb sóhaj keretében kinyitotta szemeit, és egy rövid csókkal köszöntött, így azonnal fölém kerekedett. <br />- Felébresztettelek? – söpörtem ki arcból haját. <br />- Nem szeretem, ha néznek alvás közben. Szóval, igen! <br />- Sajnálom! <br />- Az, hogy ilyen gyönyörűséget láthatok meg minden reggel először, felér minden zavaró tényezővel – csókolt meg. <br /> <br /><br />Az étkezőben ültünk, és eszegettük Harry csodakezei által készített melegszendvicsket. Egymással szemben ültünk és csak egymás tekintetét néztük. Néha az asztalon keresztül megfogta a kezemet, mintha egy randin lennénk. Ujjaival cirógatta kézfejemet, és szájával puszikat küldött. Az ilyen pillanatokban mindig eszembe jut, mennyire is utált engem a legelején. Hányszor üvöltötte le a fejem, és hányszor kívánt elküldeni engem melegebb éghajlatra. De mikor először szerelmet vallott, vagy felkért a dalának befejezésére, akkor meg majd elolvadtam. <br />- Min gondolkozol, Szépségem? – térít észhez barátom hangja. <br />- Semmin, csak rajtunk. A kapcsolatunk kezdetéről. <br />- Ma el szeretnélek vinni moziba. És ígérem, egy fan sem állhat közénk, nem csinálok velük képet, csak veled fogom tölteni ezt a napot. Főleg, hogy 2 hét múlva indulunk turnézni – fejezte be, a szemeim pedig majd kiestek helyükről. <br />- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten. Nem tudtam felfogni, hogy nem mondat el előbb. – Mikor akartad ezt elmondani nekem? Mióta tudod? – faggattam. <br />- Emily, figyelj, ez nem nagy ügy. Tartani fogjuk a kapcsolatot majd, ígérem. Amúgy is számíthattál rá. Ausztráliában kezdünk mellesleg. De majd megoldjuk valahogy, mindent megoldunk, csak kérlek ne sírj! – futott oda hozzám és átölelt hatalmas karjaival. <br /><br /> <br /><br /> <div class="MsoNormal" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 24px; padding: 0px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 24px; padding: 0px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 24px; padding: 0px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 24px; padding: 0px;">
<br /></div>
<br /><br />Ez a rész most csak ennyi, és nem is annyira izgalmas, de a Harry megcsalós drámák után egy nyugisabbat akartam most írni. Remélem elnyeri tetszéseteket, hétvégén jön a következő rész! :*<br /><br />Timi <3</div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-69370330498658292542017-04-14T04:01:00.000-07:002017-04-14T04:01:05.555-07:0014. fejezet Clouds<br /><br />Harry ma velem töltötte az éjszakát. Nem csináltunk semmit, csak egymás karjaiban feküdtünk és apró csókokat loptunk egymástól. Egész este nem győzött bocsánatot kérni, de megnyugtattam, már rég megbocsátottam neki. <div>
<br />A mai nap elmentünk a beígért mozira, ahol egy kisebb vita árán sikerült megegyeznünk egy filmen, és Harry választása nyert, hiszen a kiskutya szemeinek ki tudna ellenállni? Így tehát beültünk egy akció filmre, ami se nem romantikus, se nem volt izgalmas, és ráadásul szerintem el is aluhattam rajta, hiszen már csak a végén eszméltem fel. <br />- Nem tetszett? – kérdezte Harry és bűntudattól terhes szemeit rám vezette. <br />- Nem igazán, de veled lehettem és ennél nincs fontosabb. Köszönöm! – hajoltam egy csókért, de a mellettünk ülő emberek krákogásukkal adták tudtunkra, hogy ki szeretnének menni, mivel a film véget ért. Bosszúsan keltünk fel a helyünkről, majd Harry megfogta a kezemet és maga után húzott. Kiérve a moziból hangosan megkordult a gyomrom, amin barátom jót kacagott. <br />-Csak nem éhes vagy? – suttogta a fülembe, majd beleharapott. Lélegzetem elakadt, így csak bólintani tudtam. Hirtelen álltam lábujjhegyre, hogy elérjem ajkait, de csókunk megint nem tudott beteljesedni, hiszen valaki megzavart minket. Harry morogva húzódott el tőlem, és tekintetét a mellettünk álló lány seregre vezette, kiknek kezében telefon volt, és kezük-lábuk remegett attól, hogy egy plázában találták kedvencüket. <br />- Harry, Harry csinálhatunk egy képet? – kérdezte egy fekete hajú lány. Harry beharapott ajkaival tekintett irányomba, majd nagyot sóhajtva csak ennyit mondott: <br />- Persze! – mosolygott, és a lányok úgy furakodtak még közelebb hozzá. <br />- Bébi! Én addig én elmegyek leülök valahova enni, rendben? Kérsz te is valamit? – néztem fel rá. Bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elengedett. Csalódottan mentem az egyik gyorsétteremhez, és rendeltem két menüt elvitelre, hiszen nem szándékoztam ennél is több időt eltölteni Nélküle, úgy, hogy a fanok telebeszélhetik a fejét. Siettem vissza arra a helyre, ahol az előbb otthagytam, de Harry már nem volt ott. És a lányok sem. Tárcsáztam Szerelmem számát, aki hamar fel is vette. </div>
<div>
<br />- Baba, merre vagy? – kérdeztem. <br />- Öhm... Figyelj Emily!.. <br /><i>- Harry, tedd le, ne foglalkozz már azzal a picsával</i>! – hallottam meg egy másik lány hangját. <br />- Emily, le kell tennem! Sajn...- tette le be sem fejezve mondatát. Naívan hagytam neki egy üzenetet, hogy várom majd a hotelben, de persze nem kaptam rá választ. <br />Leültem egy asztalhoz, kibontottam a hamburgeremet és beleharaptam. <br /><i>Harry ne csináld ezt velem!</i>- mondogattam magamban. </div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-77477636043904861492017-03-19T11:20:00.003-07:002017-03-19T11:25:44.012-07:0013. rész A.M<br />
<br />
A srácokkal találkoztunk egy étteremben. Meg akarták még egyszer köszönni nekünk a közreműködést az új albumban, ami a Made in the A.M. nevet kapta. Harry mellettem ült és már egyáltalán nem ellenségesen tekintett rám. Karját székem támláján pihentette és miközben nevetett egy adott poénon, mindig rám tekintett csillogó tekintetével. Néha még egy puszit is nyomott az arcomra. <br />
- Az If I Could Fly remek szám lett! – mondta Blaine, aki tekintetével ölni tudott volna minket, de mégis ellágyult, ahogy látta, mellette szeretnék lenni. – A legszebb dal az albumon. <br />
- Igen, a hegedű és a zongora együtt, egyszerűen csodálatos. Zseniálisra sikerült, gratulálok Harry! A rajongóitok zokogni fognak ezen a számon! – értett egyet Nick. Harry szégyenlősen elmosolyodott, és ha tehettem volna a gödröcskéjére egy lágy csókot nyomtam volna. <br />
- Holnap eljönnél velem moziba?. – suttogta a fülembe, és a hideg rázott hangjától. Számba harapva bólintottam, és szemeimet lesütöttem. <br />
<br />
<br />
- Megérkezett a rendelésük! – jött a pincér és szétosztotta az ételeket a megfelelő embereknek. – Jó étvágyat! – miután elment, falatozni kezdtünk, és mindenki felsóhajtott az ínycsiklandozó ízek hatására. Harry hirtelen felém nyújtotta a villáját, amin ételéből egy falat állt. Bekaptam a falatot, és megesküdtem volna rá az övé sokkal finomabb, mint az enyém. Ő is megkóstolta az enyémet, majd egy kisebb fintor ült ki az arcára. Néhány perc elteltével gondoltam egyet, és kicseréltem tányérjainkat, mire összevont szemöldökkel bámult maga elé. Kezeit összevonta maga előtt, mintha megsértődött volna, majd később az én volt kajámat kezdte el turkálni a villájával. Végül egy tányérból ettünk, hiszen nem ízlett neki az én rendelésem. Szívem ezen percek alatt majdnem kiszakadt mellkasomból. Végre visszakaptam az én Harry-met! <br />
<br />
Este ő akart hazakísérni, így vele mentem haza. Gyalogoltunk, hiszen minél több időt akart velem eltölteni. Kezemet megfogta, és ujjainkat összekulcsolta. <br />
- Emily, én nagyon sajnálom! A legnagyobb barom voltam! – hajtotta le a fejét! A nélküled eltöltött idők alatt a poklot jártam meg, egyszerűen hiányzott valami. A szívemen üres lyuk tátongott. kérlek bocsáss meg nekem, és adj még egy esélyt! <br />
- Azt hitted, csak kihasznállak. Tudod milyen nehéz volt nekem ez? Egy rajongódnak előbb hittél, mint nekem. Nagyon rosszul esett, és akkor nme tudtam mit tettem az ellen, hogy ne bízz meg bennem. <br />
- A rajongóink fontosak nekünk. Sokszor ők segítenek át mindenen, és ők látnak meg olyan dolgokat is, amiket mi nem. <br />
- És ezáltal hittél a lánynak! Elhitted, hogy én...<br />
-SSHH! Hülye voltam, tudom! Csak kérlek, csókolj már meg végre! - Én pedig teljesítettem kérését! – Leszel újra a barátnőm? Válaszul csak újabb csókot kezdeményeztem, ő pedig felmordult és belemarkolt fenekembe! Végre visszakaptam az én Harry-met! <br />
<br />
<br />
<span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; font-weight: 700;">Sziasztok! Sajnálom, ezt a semmilyen részt, de sajnos még mindig nem az igazi a lelkiállapotom, ahhoz, hogy normális tartalmú fejezetet olvashassatok! Pocsékul érzem magam, hogy ilyet adtam ki a kezeim közül! Remélem, azért teszik és hagytok pár komit! </span><br />
<span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; font-weight: 700;"><br /></span>
<span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #555555; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; font-weight: 700;">Timi</span><br />
<br />Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-64483476175752262017-02-27T10:09:00.004-08:002017-02-27T10:09:49.662-08:0012. rész If I Could Fly<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Chabinho 2008 v2.0",serif; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;">„...One
that</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;">’</span><span style="font-family: "Chabinho 2008 v2.0",serif; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;">s
beautiful as you are sweet</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;">”</span><span style="font-family: "Chabinho 2008 v2.0",serif; font-size: 20.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br /><br />Ezer üzenetet írtam azóta Harry-nek. Pár napja viszont random sorokat küldtem el neki, amik eszembe jutottak, és egyre kezdett hasonlítani egy egész dalszöveghez, vagyis valami olyasmihez. Sosem válaszolt, pedig minden érzésemmel megtöltöttem az üzeneteimet. <br />Ábrándozásomból a telefonom csörgése zavart meg. Niall volt az. <br />- Két perc és ott vagyunk nálad! – mondta, és azonnal le is tette a telefont. Úgy is lett. Két perc múlva be is toppant a szobába, egy nagy köteg kottával. <br />- Mi ez a sok kotta, Niall? – kérdeztem vidáman, miközben megöleltem és egy puszit nyomtam szájára. <br />- Harry... elkezdett egy dalt, aminek csodás szövege van. Nézd! – nyomta a kezembe, és az én üzenetem sorait véltem felfedezni bennük. Nem értettem, Niall miért mutatja ezeket nekem. <br />- Miért mutatod ezeket nekem? <br />- Rólad szólnak! – mondta lágyan, a könnyeim pedig ebben a pillanatban eredtek el. <br />- Nem, Niall! Ezeket a mondatokat én írtam, neki, mivel rettentően hiányzik. Ezekből tette össze a dalt, persze kibővítve – fejemet lefele döntöttem, hiszen újabb könnyek kezdték ellepni arcomat. Hirtelen egy kéz fogta meg a vállamat és magához rántott. <br />- Ne aggódj, Emily! Harry most csak azt hiszi, ez a jó neki, de látjuk rajta, hogy nem. Meg fog békélni hidd el! – nagy nehezen, de rávett.<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><br />-Emily, szerelmem, kelj fel! – cirógatta egy lágy kéz az arcomat, majd egy csókot nyomott rá. Halkan nyögve nyitottam ki szemeimet, és megláttam Harry-t kisebb szívroham jött rám, hiszen nem tudtam, mit keres itt, a szakításunk után. <br />- Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem, és rátettem arcára kezem. <br />- Neked is jó reggelt! – mondta aranyosan, de szemöldökét összeráncolta. – Miért ne lennék itt? <br />- Szakítottunk! - ejtettem ki. <br />- Ezt hogy érted? Te szeretnél? – kérdezte kétségbeesetten. <br />- Nem! Dehogy is! Csak azt hittem...<br />-Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de köztünk, nincs vége. Szeretlek Emily! Sosem tudnálak elhagyni! – mondta és megcsókolt a selymes ajkaival. – A dal, amit rólad írtam meg lett zenésítve. Én zenésítettem meg, zongorával és hegedűvel. Zseniális lett! <br />- Abban a dalban, az én szövegeim is benne vannak! – kötözködtem. <br />- Postosan, de csak az a pár mondat. A nagyját, én írtam. – nyújtotta ki a nyelvét. Sóhajtottam. – Megmutatod? – kérdezte kíváncsian. Elgondolkodott, de végül rábólintott. Nyomkodott pár gombot a telefonján, majd elindította a zenét, és már a srácok hangja is megszólalt benne. <br />- „Ha tudnék repülni, rögtön hazajönnék hozzád” – kezdte el énekelni, a szemeimbe pedig azonnal könnyek gyűltek. – „Csak a szemeid miatt, megmutatom a szívemet” – folytatta a leggyönyörűbb dalt a világon, én pedig ennél jobban, azt hiszem nem tudtam volna sírni. <br />A dal végén karjaiba bújtam és ott szipogtam tovább elcsendesedve. <br />- Ezt a dalt neked köszönhetem! – mosolygott, a szívem pedig, ha lehetséges, még jobban dobogott. </i><br /> </div>
<br /><br />- Emily, hahó itt vagy? – rázta előttem Niall a kezeit. Bólintottam. – Szóval azt kérdeztem meg szeretnéd-e hallgatni a dalt – ismét bólintottam. Niall lejátszotta és a dal teljesen úgy hangzott, mint ahogy az előbb lejátszódott a fejemben. – Na, mit szólsz? <br />- Gyönyörű! – szipogtam! <br />- A Home helyett lesz az albumon. Annyira jó ez a dal, muszáj feltennünk az albumra, így azt levettük, de természetesen ki fogjuk adni azt a dalt is – mosolygott. Telefonom csipogása zavarta meg a beszélgetésüket. Harry írt Twitterre, és egy üzenetet is kaptam tőle.<div>
<br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23Lw4toDgQVRSYSVM5OmqjKLTslRyfVtCPAPUekFf1VPkVZWDVST7LqIl46T5xVsNfx1pp1FLEGsB1C6iyKaAyRfQ_t6vcMXZcIwn_XvoGksy-WYcA9pbrunpsW_xj3uBfzVgpwi_P5s/s1600/ats+if+i+could+fly.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23Lw4toDgQVRSYSVM5OmqjKLTslRyfVtCPAPUekFf1VPkVZWDVST7LqIl46T5xVsNfx1pp1FLEGsB1C6iyKaAyRfQ_t6vcMXZcIwn_XvoGksy-WYcA9pbrunpsW_xj3uBfzVgpwi_P5s/s640/ats+if+i+could+fly.png" width="640" /></a></div>
<br /><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya; mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;"><v:shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f">
<v:stroke joinstyle="miter">
<v:formulas>
<v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0">
<v:f eqn="sum @0 1 0">
<v:f eqn="sum 0 0 @1">
<v:f eqn="prod @2 1 2">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @0 0 1">
<v:f eqn="prod @6 1 2">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="sum @8 21600 0">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @10 21600 0">
</v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:formulas>
<v:path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f">
<o:lock aspectratio="t" v:ext="edit">
</o:lock></v:path></v:stroke></v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_3" o:spid="_x0000_i1025" style="height: 150.75pt; mso-wrap-style: square; visibility: visible; width: 453.75pt;" type="#_x0000_t75">
<v:imagedata o:title="" src="file:///C:/Users/Timi/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image001.png">
</v:imagedata></v:shape></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<b>Baba:</b> Remélem tetszik a dal! <3 :P</div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-31287424099786199072017-02-26T08:11:00.001-08:002017-02-26T08:11:18.897-08:00holnapHalihó!<br />
Ha minden jól megy, holnap hozom a következő részt!<br />
pusziiiTimii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-19035927457922811952017-01-22T10:01:00.003-08:002017-01-22T10:01:52.411-08:0011. rész STEAL MY GIRL<br /><br />- Hiányoztam? – kérdezte Blaine, és odajött hozzám, majd megölelt. Odahúzott hozzánk egy széket, és mintha nem is zavarna minket, rendelt magának is valamit. Harry árgus szemekkel bámulta a srácot, miközben Blaine kezét a székem támlájára tette. <br />- Em, ma próbáltunk a srácokkal egy kicsit. Megnéztük az új dal hangszeres kíséretét. Mit gondolsz inkább a szólógitár vagy a basszus legyen a fő kíséret? <br />- Én nem tudom. Majd meghallgatom, és eldöntöm – mondtam, mert nem akartam, hogy erről legyen a téma. Na, meg, azt sem, hogy a srácok megtudják, megint ügyeskedek valamin. Persze ez ezek után elkerülhetetlen volt. <br /><br />A rendelések fél óra alatt megérkeztek. Mint kiderült, én csigát rendeltem, amire először furcsán néztem, de hamar megbarátkoztam az étel látványával, és megkóstoltam. Egészen idáig Harry félmosollyal az arcán figyelt, és az első arckifejezésem még fel is nevetett. Ő nagyon is élvezte, hogy tudta, mit rendelek. Az első falatot a számhoz emelve, Blaine belekóstolt a kajámba, és elismerősen füttyentett, mikor elkezdte ízlelni az ételt.<br />- Azt Emily rendelte, nem te! Te csak edd a saját ételedet, a lány meg hadd fogyassza el a sajátját. Így is nagyon lefogyott, muszáj ennie – szólalt fel, Harry, mikor én még alig tudtam hozzányúlni a csigához, de Blaine, meg annál többet evett már belőle. <br />- Figyelj, tesó, ha nem tetszik valami, el lehet menni. Nem kértelek meg rá, hogy kioktass, az enyém nem jó, Emilyé meg isteni. És ahogy látom, őt nem is zavarja, hogy meg kell rajta osztoznia velem. Mellesleg, Emily eddig sem rendelkezett kitűnő alakkal, így jobb is, ha nem eszik annyit- és azzal a lendülettel el is vette előlem a csigámat. Döbbentem meredtem magam elé. Nem értem, mi ütött a legjobb barátomba. Eddig mindig azt mondta, gyönyörű vagyok, ne változtassak magamon, hiszen önbizalmam nem volt, de az ő hatására megerősödtem, és meg vagyok elégedve magammal. <br />Harry dühösen pattant fel az asztaltól, és a fiúnak rontott. Harry felemelte, és elkezdte püfölni. Sokkolva ültem a helyemen. Kétségbeesetten kiáltottam Harry nevét, hogy hagyja abba. A srácok leszedték Blainről, én pedig bandatársamhoz futottam. Harry még ordibált párat, majd hitetlenül figyelte tetteimet. Blaine arcához tettem a kezem, ami tiszta vér volt. <br />- Miért véded Őt, Emily? – kérdezte dühösen Harry. Szemei szikrákat szórtak. – Így senki nem beszélhet veled! Emily te tökéletes vagy, és ha ez a faszfej ezt nem látja, akkor csak hazudott neked, azzal kapcsolatban, hogy szerelmes beléd! – mondta, barátai pedig kikísérték őt az étteremből, azzal együtt a biztonságiak minket is kitoltak az ajtón. <br /><br />Blainet elvittem hozzám, és leápoltam a sebeit. a szája felrepedt, orrán pedig alvadt vér volt. Szerencsére nem volt súlyos a sérülése. <br />Ahogy végeztem ezzel, megzörrent a telefonom és Harry írt: <div>
<br /><b>Baba</b>: Még mindig nem hiszem el, hogy mellette álltál ki.<br /><b>Emily</b>: Nem kellett volna megütnöd!<br /><b>Baba</b>: De meg kellett. Senki nem beszélhet így egy nőről. Főleg nem egy ilyen gyönyörű lányról, mit amilyen te vagy <3 <br /><b>Emily:</b> Amúgy észrevettem, hogy tudunk normálisan kommunikálni :P<br /><b>Baba:</b> Ne tereld a témát! Amúgy gondolkoztam ezen az interjús dolgon...<br />Emily: És mire jutottál? <br /><b>Baba:</b> Nem telefontéma :P Mennem kell, a menedzsment megérkezett, úgyhogy most jó darabig hallgathatom a kioktatását, a felelős viselkedésről. <br /><b>Emily:</b> Meg is érdemled! Ha nem verted volna szét, talán nem ez lett volna az este vége. Nagyon dühös vagyok rád, Harry! El sem hiszem, hogy képes voltál ezt tenni. <br /><b>Baba:</b> Tudod, mit? Felejtsd el azt a mondatomat, hogy gondolkoztam az aznap történteken. Olya naív vagy, mindenkiben csak a jót látod. És úgy fel tudsz bosszantani. <br /><b>Emily</b>: Ő a bandatársam...<br /><b>Emily</b>: És nem vagyok naív! <br /><b>Emily</b>: Harry? <br /><br /><br />De ezek után már nemválaszolt többet. Csak egy utolsó csipogást hallottam, miszerint átváltoztatta a nevemet a Twitter üzenetben: <u><b>Naivitás hercegnője </b></u></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-17408373071782121902016-12-31T04:17:00.003-08:002016-12-31T04:17:28.002-08:0010. rész Where do broken hearts go? <div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Egyik álmatlan
éjszakát követte a másik, miközben Harry-ről a hírek gyarapodtak az újságok
címlapján, miszerint balhéba keveredett részegen. Az interjúnkat több
hírcsatorna is leadta, és a paparazzik nem csak a hotel, hanem a szobám előtt
is tartózkodtak, és kérdések sokasága hangzott az ajtó túloldaláról, vagy éppen
hangzottak fel az ablakból. Napok óta nem tudtam kiszabadulni, szellőztetni sem
szellőztettem, poshadt szag van az egész szobában, és ráadásul ki sem tudok
menni, vagy nyitni az ablakot, hiszen kamerák ezrei csattognának felém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Hirtelen
csipogott a telóm, majd mikor megláttam a „Hívj fel” üzenetet, azonnal
tárcsáztam számot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Na, szia
Em! – kiáltotta boldogan Niall, ,én pedig legszívesebben letöröltem volna ezt a
vigyort az arcáról. – Kér perc, és a szobád előtt vagyok! Úgyhogy öltözz fel,
szedd rendbe magad, és kiszabadítalak! – fecsegte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Niall,
nagyon rendes tőled, de nem szeretnék elmenni sehova. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Harry
is ott lesz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Akkor
meg pláne nem! – kiáltottam. – Gyűlöl engem, Niall! Azt hiszi, csak
kihasználtam, pedig nem igaz. Ugye tudod, hogy nem igaz? – kérdeztem
kétségbeesetten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Persze,
hogy tudom, Em! A szíve legmélyén Ő is tudja, csak nagyobb jelenleg a
büszkesége ahhoz, hogy be is lássa ezt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Kínos
csend vette kezdetét. Csak az én szipogásomat lehetett hallani, és egy kopogást
az ajtón, aki valószínűleg, Niall lesz. A telefont le sem téve, mentem az
ajtóhoz, és nyitottam ki, ám nem várt személy fogadott. Harry volt, és mikor
meglátott meglepődött fejet vágott, majd idegesen ment tovább, és csak annyit
kiáltott: „Bocs, rossz ajtó!”. Könnyeim újra utat törtek maguknak, és
megállíthatatlanul folytak le arcomon. Visszamentem a telefonhoz, amin meglepő
módon Niall még mindig vonalban volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-Mikor
érsz már ide? – kérdeztem szipogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Nem
érkezett meg az ajándékod? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Ha
Harry-re célzol, de. Ahogy meglátott azzal a lendülettel el is ment. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Figyelj, lehet nem ez jött le róla, de nagyon ki van bukva, és hiányzol neki!
Nem voltatok sok ideig együtt, de a legtöbb dologról, te jutsz az eszébe.
Mindig azt mondja, „Em, is mindig ezt csinálta” vagy „Em, is mindig kakaót
ivott reggel.” Nagyon szeret téged, és te is őt, jó lenne, ha valahogy ezt
tisztáznátok! Ma fellépésünk lesz, és a Drag Me Down-t adjuk elő! Gyere el,
hátha könnyebb lesz neki! A próbákon bírni sem lehet vele! – és mielőtt
megszólalhattam volna, le is tette a telefont. Még azt sem tudtam, megkérdezni,
hol lesz a fellépés, mikor kopogást hallottam, és egy Szöszi fej bukkant fel az
ajtó túloldaláról. Szorosan ölelésébe bújtam, és kisírtam magam a vállán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Ne sírj,
Szöszi! Minden rendbe fog jönni, ígérem! Harry-nek csak szüksége van egy kis
időre, hogy átgondoljon mindent. – mondta, majd egy édes puszit nyomott
hajamra. – Na, akkor öltözz és elviszlek! – pattant fel, én meg kelletlenül, de
teljesítettem kérését. Úgysem hagyott volna békén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">A hely,
ahova Niall vitt, egy drága étterem volt, ahol az első randink lett volna
Harryvel. Az étteremnél minden srác kint állt és gondolom Niall-re vártak.
Harry, amint észrevett, felhúzott szemöldökkel nézett körbe, majd mikor nem
kapott választ, fújtatott egyet, s bement, mi pedig utána mentünk. Ez
alkalommal volt asztalfoglalásunk, így simán bejutottunk. Leültünk az asztalunkhoz,
majd egy pincér kezünkbe adta az étlapokat, amit nézegetni kezdtünk. A cicababa
nem mozdult el mellőlünk, és kezdtem egyre frusztráltabb leni, hiszen Harry-t
méregette. A srác, minthacsak észrevette volna, a csaj felé fordult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Figyelj,
Candy! Ami történt köztünk az csak egy alkalom olt, rendben? – Candy? Ez meg
miféle név? Na és mi történt köztük? Kapkodtam a fejemet a két alany között, de
a lány, még mindig várt. Megtörtem a csendet:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Én egy
narancslevet szeretnék, meg ezt a francia hangzású valamit – mondtam, Harry
pedig megejtett egy mosolyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Itt
minden francia, Em! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- A 69-es
fogást szeretném! Így jobb? – kérdeztem dühösen, mire csak pislogni tudott, a
többiek pedig majd meg pukkadtak a nevetéstől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Em.,
egyáltalán tudod mi az? – kérdezte Harry dühösen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Mi? A
69 vagy az étel, amit rendeltem? - vágtam vissza. Niallék nem bírták tovább, és
hangosan elkezdtek röhögni, magunkra vonva, az összes figyelmet. Harry nem
válaszolt. – Az ételről fogalmam sincs, mit rendeltem, de jöhet bármi. A 69
pedig az az a póz, amit valószínűleg Candyvel is csináltál, remélem élvezted! –
pattantam fel, de abban a pillanatban Harry is felpattant és közel jött hozzám.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Annyira
fel tudsz bosszantani! – mondta, de szemei az ajkam és a szemeim között
cikáztak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Felvehetném végre a rendeléseket? – dobbantott a lábával a plázacica, mire visszaültünk
a helyünkre, és csöndben maradtunk. Harry szemeivel engem kémlelt, és mikor már
azt hittük, minden rendben lesz, megjelent Baline. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-13523165963983979592016-11-22T10:14:00.001-08:002016-11-22T10:14:54.781-08:009. rész Illusion /egész<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><b>Sziasztok!</b></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><b>Sajnos nem lett hosszú, de remélem, tetszik.A következőben Harry szemszög lesz :) </b></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival,
Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem,
hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült
is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba.
Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult
felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem
tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt
találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett.
Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában
voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd
kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily,
kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és
szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam
felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az
egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak
bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam,
majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Reggel
egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a
kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze
ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem
szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a
legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel
túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő
sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe
szállna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">A stúdióba
érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat
tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte
már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan
fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Akkor
kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Ellie
nagyon normális volt, a kérdései sem voltak indiszkrétek, és csak olyan
dolgokat kérdezett, amit még nem tud senki, mint például, hogyan jöttünk össze,
vagy hogy a DMD-n kívül, melyik dalokat írtam én, vagy éppen közösen. Az egész
interjú mosolyogva telt, de mikor a rajongókon volt a sor, hogy kérdezzenek,
egy kisebb izgalommal vártam, hogy mi fog ebből kisülni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Szia,
Harry! Alice vagyok! – mutatkozott be egy lány – A kérdésem a <i>barátnődhöz </i>szólna. Valld be, hogy csak Harry
pénze kell neked. Látszik rajtad, hogy nem egy gazdag családból való vagy, és
ki akarsz használni minden lehetőséget, hogy legyen pénzed. A nemlétező
hírnevedet is általa szerzed, hiszen magadtól úgy sem fogod elérni, hogy
mindenki tudja a neved. Harry csak addig kell neked, míg meg nem szerzed azt,
amit akarsz, a hírnevet. – fejezte be, mire a stúdióra csend telepedett. Már
szóltam volna bele a mikrofonba, de e helyett Harry tette ezt meg, de nem azt
mondta, amire számítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Hogy?
Ez igaz Emily? Csak kihasználsz?- kereste tekintetem dühösen, és apró könnyek
gyöngyöződtek szemén. Számat újra nyitottam volna, de megint közbeszólt. – Hogy
tehetted ezt velem, Emily? – kérdezte, majd felállt, és kiment a stúdióból.
Kétségbeesetten kiáltottam utána, de nem fordult vissza. Dühösen pillantottam
Alice-re, majd elkezdtek hullani a könnyek a szememből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Este,
mikor hazaértem első dolgom volt, hogy megcsörgessem Harry-t. Hangpostára
kapcsolt. Elkezdtem beszélni bele:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Harry... ugye nem gondolod komolyan, amit
az a lány össze-visszamondott rólam? Inkább neki hiszel, mint nekem? Harry, mondd,
eddig nem voltam veled elég őszinte, hogy ne tudj bennem hinni? – </span></i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">a végére
már zokogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Nme
adhattam fel, üzenetekkel bombáztam, hiszen nem válaszolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Emily: Harry...kérlek
beszéljük meg. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Pár
kínkeserves perc után, megkaptam válaszát:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Baba: Hagyj békén! <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Csupán
ennyit válaszolt és éreztem, ez a csodás kapcsolat itt ért véget. Azt hiszem
vissza kéne változtatnom a nevét...<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya; mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;"><v:shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f">
<v:stroke joinstyle="miter">
<v:formulas>
<v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0">
<v:f eqn="sum @0 1 0">
<v:f eqn="sum 0 0 @1">
<v:f eqn="prod @2 1 2">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @0 0 1">
<v:f eqn="prod @6 1 2">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="sum @8 21600 0">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @10 21600 0">
</v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:formulas>
<v:path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f">
<o:lock aspectratio="t" v:ext="edit">
</o:lock></v:path></v:stroke></v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_4" o:spid="_x0000_i1025" style="height: 155.25pt; mso-wrap-style: square; visibility: visible; width: 453pt;" type="#_x0000_t75">
<v:imagedata o:title="" src="file:///C:/Users/Timi/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image001.png">
</v:imagedata></v:shape></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">És mintha
meghallotta volna gondolataimat, pittyegett a telóm, miszerint Twitterre írt
valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqxk6p63hDGoyZ979N2R5P5Eyx78V4juy3qOURJlOcS1nD91P7kgBAC0MSJQtYkC70gSi7M3aew2h3on51bB8QF_LnH9jUc_AyS5tLEVUGwxrmAuYkUahpGip1mFok_vIKIfvlRFFtx8/s1600/N%25C3%25A9vtelen.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqxk6p63hDGoyZ979N2R5P5Eyx78V4juy3qOURJlOcS1nD91P7kgBAC0MSJQtYkC70gSi7M3aew2h3on51bB8QF_LnH9jUc_AyS5tLEVUGwxrmAuYkUahpGip1mFok_vIKIfvlRFFtx8/s640/N%25C3%25A9vtelen.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-15131316030196912162016-11-12T05:42:00.000-08:002016-11-12T05:42:32.500-08:009. rész Illusion / 1 <div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Sajnálom a rengeteg késést, de ínhüvelygyulladásom van, és jelenleg is van, így nem nagyon gépelhettem az utóbbi időben. Ezért is kaptok csak egy részletet a részből. Sietek a másik felével ígérem! *--* <3 </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival,
Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem,
hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült
is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba.
Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult
felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem
tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt
találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett.
Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában
voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd
kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily,
kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és
szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam
felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az
egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak
bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam,
majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Reggel
egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a
kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze
ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem
szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a
legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel
túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő
sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe
szállna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">A
stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik
mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan
telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry
szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Calibri",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Vijaya; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">- Akkor
kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket. </span>Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-40505491494624484642016-09-24T05:14:00.001-07:002016-09-24T05:14:47.055-07:008. rész They don’t know about us<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Aranyos
mély suttogásokra keltem. Az illető az arcomat simogatta és néha egy puszit
nyomott az arcomon lévő szabad területekre. – Emily, hasadra süt a nap! Kelj,
fel Életem! – puszilta meg az ajkamat, majd nagy nehezen kinyitottam szemeimet,
s egy hatalmasat nyújtózkodtam. Megláttam szerelmem arcát, és elmosolyodtam. Ez
a legcsodásabb dolog, egy ember reggelében, ha ilyen csodát lát meg először
reggelente, mint Harry. – Hé, Hétalvó! Anyuval azt beszéltük, inkább, mi
megyünk el hozzá, így egyszerűbb lesz neki is. Fel kell keled, hogy időben
odaérjünk anyuékhoz – simította meg arcomat nagy kezével. A kijelentésre
azonnal felébredtem, hiszen még ki kell találnom, mit vegyek fel, ami ne legyen
túl kirívó, hiszen azt szeretném, hogy az anyukája elfogadjon engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Kelek
már! – mondtam, de mégis csak inkább a másik oldalamra fordultam, mire Harry
nagyot fújva kiment az ajtón és pár perc múlva arra ébredtem, hogy jég hideg
víz csapódott a testemre. Sikítva és egyben dühösen keltem ki az ágyból, mit
sem törődve a szórakozott fiúval a szobában, akivel most egyáltalán nem
szeretnék szóba állni. A fürdőszobába bezárkóztam, majd meleg vizet engedtem
magamra. Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, hiszen mégsem akartam lekésni
a gépet, de a barátom iránti haragom, eléggé ennek az ellentétén van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Na,
Baba, ne legyél, dühös! – jött az ajtó elé, és próbált benyitni, de
sikertelenül. – Hát, jó! Van még 10 perced, elkészülni, mert a kocsi, hamarosan
itt lesz – kiáltotta még át az ajtón, majd elment az ajtó közeléből. Vagyis azt
hiszem... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">A
repülőtér felé vezető út, csendesen telt, hiszen még mindig haragudtam a
Göndörre, de már szívem egy része meglágyult, így mosolyogva fogadtam csókjait
és érintéseit, amiket persze szeretettel viszonoztam neki. – Baba, még mindig
dühös vagy, igaz? – kérdezte, miközben éppen hajamt simogatta. Muszáj volt,
mindig hozzámérnie, épp úgy, ahogy nekem is, hozzá, hiszen nélküle elveszettnek
érzem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Megérkeztünk!
– mondta a sofőr, majd gyorsan kiszálltam, miközben Harry kifizette a taxit. A
cuccam közelébe sem mehettem, mivel Harry azonnal kivette a kezemből őket. A
hatalmas kezének hála az egyikben az összes csomagot meg tudta fogni, míg a
másikkal a kezemet cirógatta. A repülőtér hatalmas volt, a sok ember pedig még
ezt is felülmúlta. <i>Hogy utazhat el, most
ennyi ember? Még jó, hogy ennyivel korábban jöttünk, hiszen így nem késsük le a
gépet. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-Harry,
nem magángéppel megyünk? -kérdeztem, mikor leültünk a Los Angelesbe tartó járat
várakozóhelyére. Csak a fejét rázta. – És, nem Holmes Chapelbe megyünk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Nem! El
szeretnélek vinni Amerikába. Anyuék az L.A-i házamba jönnek! Utána még ott
maradnak pár napot, és maúgy is meg akartam neked mutatni a helyet! Jó ez így
neked? - kérdezte. Válaszul csak bólintottam. Minidig is látni akartam Los
Angelest. – A gépen, első osztályon fogunk ülni. Ne aggódj, az egész osztályon
csak mi fogunk ülni, így nem tud minket zavarni senki. – simított végig
arcomon, majd pár percre magamra hagyott, és elszabadult a pokol. Mindenki, aki
észrevett minket eddig odajött hozzám, és hallgathattam a szokásos utálatos
megszólalásokat. Némelyik fan, csak Harry-t kereste egy közös képért vagy egy
aláírásért, de a legtöbben szó szerint megtéptek, és kitúrtak a helyemről.
Hiába védekeztem, nem segített, aztán már csak ültem egy helyben, és tűrtem
minden fizikai bántalmazást, míg Harry vissza nem ért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Baba,
minden rendben? – futott oda hozzám, majd felhúzott szemöldökkel nézte a
rajongóit. – Miért csináljátok ezt? Ti nevezitek magatokat rajongónak? Én
szeretem Emily-t, és nem érdekel, ha nektek nem szimpatikus, vagy nem
fogadjátok el, mert nekem jelenleg Ő a mindenem. Nem fogom sok kis pisis miatt
feladni a Szerelmemet. – dühöngött, a rajongói pedig döbbenten mérték végig
Harry-t, majd a fiú megfordult, felhúzott a földről, és karjaiba zárt. Könnyeim
ekkor eredtek meg igazán, és mélyen belefúrtam fejem a vállába, és erősen
szorítottam magamhoz. – Semmi baj, kicsim! Nyugi! Nem kellett volna, egyedül
hagyjalak. Sajnálom! Lehet ez az egész utazás rossz ötlet volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Nem, ne
mondj ilyet! Egyszerűen csak nem bírnak, ennyi! Már megszoktam! A lényeg, hogy
itt vagy velem! Na , de gyere, fel kell szállnunk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Los
Angeles egyszerűen gyönyörű volt. Míg Harry házához utaztunk, a város elbűvölt.
Szerelmem háza elképesztően gyönyörű volt, és amíg a sofőr kivette a
csomagjainkat, hatalmas tekintettel tekintettem a ház udvarára, és kertjére.
Akkora volt, mint egy birtok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Tetszik?
– kérdezte mosolyogva, és szabad karjával átkarolt. – Nem kell ennyire izgulnod!
Nem esznek meg! – nevetett, és kinyitotta az ajtót! – Megjöttünk! – kiáltotta, és
azonnal egy gyönyörű lány futott karjaiba, aki valószínűleg Gemma volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Helló,
öcskös! Na végre, megérkeztetek! Anya, már sík ideg volt- nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Sajnálom, Gem, de valaki nem bírt időben felkelni! – fordult felém, és egy
puszit nyomott arcomra. Gemma, mintha csak most vett volna észre, rám kapta a
tekintetét és elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Na,
végre, hogy valami normális lányt találtál magad mellé, Öcsi. Szia, Gemma
vagyok! – nyújtotta a kezét, én pedig megráztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily
Ross – mosolyogtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Fiacskám, már azt hittem, nem is jöttök! – jött le Harry anyukája, és két
puszit nyomott fia arcára, aki viszonozta ezt a gesztust. – Óh, Ő lenne az a lány,
akiről már annyit hallottam? – kérdezte mosolyogva, és azonnal magához ölelt. –
Szia, kedvesem, Anne vagyok, Harry anyukája! Örülök, hogy megismerhettelek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Jó
napot...-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Jajj,
édesem, tegeződjünk csak! – bólintottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Szia,
Emily vagyok! – mosolyogtam vissza rá, és már asztalhoz is hívott minket, majd
elkezdtünk vacsorázni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Az esti
hírekben, mindenhol mi szerepeltünk Harry-vel. Senki sem tudta, ki vagyok, mik
vagyunk most, de mentek a találgatások ezerrel, és a Twitter is megtelt
mindenféle üzenetekkel. Azzal a gondolattal hunytam le szemeimet, hogy holnapra
is vele fogok felébredni, és ez nem csak egy álom volt ezidáig. <o:p></o:p></span></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-74801243535486860992016-08-08T09:04:00.001-07:002016-08-08T09:04:06.641-07:007. rész Stole my heart<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily.
itt vagy? – hallottam a türelmetlen kopogást a bejárati ajtó felől, de nem
szólaltam meg. – Tudom, hogy itt vagy! Kérlek, engedj be! Hadd magyarázzam meg!
– könyörgött, mire felálltam az ajtótól, és kinyitottam. Harry kifújta a
levegőjét, és karjaiba zárt, én pedig próbáltam kimászni onnan, sikertelenül. –
Figyelj, Emily, én nagyon sajnálom! Én csak... Nem akartalak kitenni ennek az
egésznek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- De
ellöktél, és utána még csak annyira sem méltattál, hogy utánam nézz, hogy
vagyok! Tudod, hogy fáj a fenekem? – nevettem el a végét, hiszen haragom elmúlt
felé. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, majd megfogta két ezével az
arcomat, és egy csókot hintett ajkaimra.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Szent a
béke? – tartotta felém kisujját, mire csak röhögve odanyújtottam az enyém is,
és összekulcsoltuk őket. – Tényleg sajnálom, de a legjobban azt, hogy
ellöktelek. Egy lányt nem illik bántani, én pedig megtettem. Egész életemben
bűntudatom lesz emiatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Ne
legyen! Csak megijedtél! – simítottam meg az arcát, majd egy puszit nyomtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Harry-vel
végül megbeszéltük, hogy a nap további részét, itt töltjük nálam, és megnézünk
egy filmet, ha már ez a randink is kárba ment. Épp a vállára tettem fejem,
mikor elkezdődött a film, de abban a pillanatban Harry telefonja is
megcsörrent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Sajnálom,
ezt fel kell vennem! – mondta, és már állt is fel, majd a konyhába sietett. Leállítottam
a filmet, és elmosolyodtam a kapcsolatunkon. Eddig még egyik randink sem
sikerült úgy, ahogy Harry tervezte, de úgy érzem, nem ez a lényeg. Én így
szeretem Őt, ilyen kis esetlenül, és remélem Ő is legalább ugyanennyire szeret
engem. A göndör szépségem zavart meg ebben a gondolatmenetemben. Mielőtt leült
mellém, megpuszilta az arcomat, és elindította a filmet. – Anyu holnap eljön
látogatni – mondta, miközben megfogta a kezemet és szája elé emelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Rendben
– bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Be
szeretnélek mutatni neki! Tudom, még korai, hisz még csak most jöttünk össze, de
szeretném, ha megismerne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Együtt
vagyunk? – kérdeztem és nem titok, majdnem kiugrottam a bőrömből. Harry
összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd fejbe vágta magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Emily
Ross, leszel a barátnőm? – kérdezte mosolyogva, mire én az ölébe ültem és
megcsókoltam. – Ez igent jelent? – bólintottam, és nagy sóhaj szakadt ki
belőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Szóval,
holnap bemutatsz anyukádnak- jelentettem ki egy kicsit félve, ő meg csak
bólintott, és a már javában elkezdődött filmre fordítottuk tekintetünket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Halk
szitkozódásra kelek, miközben erős karokat érzek magam körül. <i>Elaludtam volna?</i> A fiú óvatosan letesz
az ágyamra, majd kisöpör egy tincset az arcomból és egy „Szép Álmokat!” után el
is megy. Igazából, utána szólhattam volna, de semmi energiám nem volt ahhoz,
hogy megszólaljak. Oldalamra fordulok, kezeimmel kitapintom a kedvenc
plüssömet, átölelem, és mély álomba zuhanok újra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">Reggel a
madarak csicsergése keltett, és a telefonom esze-veszett csörgése. Harry nevét
pillantottam meg a kijelzőn, én pedig azonnal fel is vettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Jó
reggelt! – köszöntem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Szép
Reggelt, Hétalvó! – nevetett. – Ilyen unalmas volt a film? – érdeklődött, ám
nem látom, de biztos vagyok benne, hogy mosolyog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Csak
nagyon fáradt voltam- védekeztem, és egy édes kacagást hallottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">- Amúgy
mikorra menjek érted, hogy be tudjalak mutatni anyunak? - a kérdéstől nagyot
nyeltem, hiszen félek. Félek, hogy nem leszek neki szimpatikus, és az
önbizalmamnak az nagyon nem tenne jót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Vijaya;">-
Bármikor jöhetsz!- mondtam, és pár perc múlva le is tettük a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-7003979347924363232016-07-11T09:08:00.005-07:002016-07-11T09:08:58.795-07:006. rész Over again/2<br /><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Chabinho 2008 v2.0",serif; font-size: 16.0pt; line-height: 107%;">„If you like having secret little
rendezvous</span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 16.0pt; line-height: 107%;">”</span></i><i><span style="font-family: "Chabinho 2008 v2.0",serif; font-size: 16.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 16.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></i></div>
Az este hamar eljött. Fogalmam sem volt arról Harry hova visz, hiszen mióta kiment a szobából, nem is láttam Őt. Hét körül azonban csipogott a telóm, és látva, hogy mit írt, felkaptam a táskámat és szaladtam is ki. A szeles időre tekintettel, nem ruhát vagy szoknyát vettem fel, hiszen, ha sétálunk, kényelmesebb egy nadrág. Harry a kocsija előtt állt, majd mikor meglátott egy mosoly terült szét az arcán. Kinyitotta a nekem a kocsi ajtaját, majd be is csukta utánam és mit sem mondva, el is indultunk. Körülbelül 20 perc múlva meg is érkeztünk egy parkba. Zavarodottan néztem a mellettem ülő fiúra, aki éppen valamit keresett. <br />-Most elhoztalak a kedvenc helyemre – jött zavarba, mire én még jobban összezavarodtam. Egy park? – Nem tetszik? -aggódott, majd már készült is újra beindítani a motort, hogy elindulhassunk. <br />- Nem, nem erről van szó, csak nem értem ezt az egészet. <br />- Mit nem értesz? -ráncolta össze szemöldökét. <br />- Hát, hogy miért kocsival jöttünk el egy parkba, hiszen gyalogolni is tudtunk volna. – elmosolyodott.<br /><br />- Innen még sokat kell sétálnunk a helyig, és gondoltam, hogy ne fáradjunk el nagyon, elvezettem idáig – bólintottam. Így már minden érthetőbb volt. Kiszálltunk az autóból, majd mellé érve elindultunk egyenesen. Zavart, hogy Harry nem fogja meg a kezem, de én sem akartam kezdeményezni.<div>
Egy kis idő múlva Harry megállt egy gyönyörű helyen. A kilátás gyönyörű volt, és minden olyan nyugodt olt. A fákon mókusok ugráltak, mellettünk meg egy kis patak folyt. Harry leült egy nagyobb kőre, majd én pedig mellé, és csak bámultunk előre, míg nem Harry megszólalt. <br />- Mesélj magadról egy kicsit! Alig tud rólad valamit! <br />- Huh... Nincsen testvérem, a szüleim szerettek volna még gyereket, de sajnos nem lehet már, így az örökbefogadáson gondolkodnak. Anyuék azt mondják én voltam az újévi ajándékuk, mivel akkor fogantam meg, és vicces, mert szeptember 12-én születtem meg, 2 héttel később, mint kellett volna. Van egy öreg macskám, aki már járni is alig tud, és emiatt valószínűleg el lesz altatva, mert ugye úgy jobb lesz neki. A suliban nem szeretnek sem a tanárok, sem a tanulók. Ferde szemmel néznek rám mindig és nem tudom, miért, hiszen én elvagyok az én kis világomban. Egyetlen-egy barátnőm van, aki mindenben támogat, és hatalmas rajongótok, de sajnos nincs sok ideje hátra. Nemrég egy daganatot diagnosztizáltak nála a méhében, és az orvosok akkor azt mondták, hogy körülbelül másfél éve van hátra. Félév már letelt, de még nem javult az állapota- kezdtem el könnyezni, mire Harry magához ölelt, és csitítgatott. <br />- Sajnálom, nem akartam az életedben turkálni. <br />- Semmi baj, nem tudhattad. Ő érte is csinálom mindezt. Segíteni szeretnék neki, hogy a vizsgálatokat tudja folytatni, mivel az Ő pénzük kevés hozzá. – szipogtam, de Harry még mindig nem engedett el. A hátamat simogatta és így ültünk, míg egy sikoly nem hallatszott, és utána jött a többi. <br /><i>- Itt van Harry Styles! <br />- Ki ez a cafka? <br />- Miért öleled ezt a lányt? Ő a barátnőd?<br />- Tűnj el a közeléből! </i>– kiáltották, míg Harry el nem lökött, úgy hogy a földre nem estem és ment a rajongókhoz. Döbbenten ültem és fájlaltam a fenekemet és fogalmam sem volt, mégis mi volt ez. Lehajtott fejjel elindultam, egyenesen Harry kocsijáig, onnan pedig hívtam egy taxit és mire hazaértem már csillapíthatatlanul folytak a könnyeim. </div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-77977233931176788622016-05-05T10:38:00.003-07:002016-05-05T10:39:11.724-07:006. rész OVER AGAIN /1 <br /><br />A kórházban még megfigyelés alatt tartanak pár napig, de én az ágy helyett, a Fiúhoz mentem, aki még mindig eszméletlenül feküdt. <br />- Harry, kérlek, ébredj fel! Szükségem van rád! Az egész világnak szüksége van rád! – sírtam, és még jobban megszorítottam a kezét. – Tudod, úgy érzem beléd szerettem. Igaz, eddig is nagyon tetszettél, de ez most más. Már nem csak a rajongás vezérel, hanem az igazi szeretet. Jajj, Harry, nincsenek olyan álmaim, amiben ne te szerepelnél. Egyszerűen megbabonáztál a göndör fürtjeiddel, a rózsaszín ajkaddal, zöld szemeiddel és a csodálatos hangoddal. Kérlek, Harry nyisd ki a csodás szemeidet és kezdjük elölről ezt az egészet, vagy inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk. – könnyáztatta arcommal nyomtam egy puszit ajkaira, majd visszaültem a székre, és abban a pillanatban egy enyhe szorítást éreztem, majd tekintetemet az ágyban fekvő, immár felébredt fiúra vezettem. <br />- Szia, Szépségem! – dörmögte. <br />- Harry! – zokogtam, és arcára simítottam a kezem. – Azonnal hívok egy orvost! – álltam fel, és rohantam ki egy orvost keresni, és szerencsémre, pont ott jött Harry dokija a folyóson. Az orvos azonnal bejött, és megvizsgálta a Göndört. <br />- Mr. Styles állapota most már stabilizálódott, de még bent tartjuk megfigyelésen, úgy, ahogy Önt, Ms. Ross. Nyomás az ágyba! – mosolyodott el az orvos, majd követve az utasítást, elköszöntem Harrytől és visszamentem a szobámba. <div>
<br />*Pár map múlva*<br />Az utóbbi napokban nem engedtem Harry-t nagyon mozogni. Bármennyire is a pokolra kívánt már a folytonos kérdezősködéseimmel, mint a „Fáj valamid?” vagy a „Nincs szükséged valamire?”, mégsem szálltam le róla. Amikor csak időm engedte, megkerestem a lakásán, és ápoltam. <br />- Szépségem, tudok járni, nem kell folyamatosan kiszolgálnod! – nevetett, miközben magához húzott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Igaz, még nem vagyunk hivatalosan együtt, sőt, sehogy sem, és még az első randinkat sem pótoltuk be, de már egészen úgy viselkedünk, mintha egy párt alkotnánk. Mélyen legbelül reménykedtem, egyszer felteszi a kérdést, hogy legyek a barátnője, hiszen az érzelmeim felé immár nagyon erősek, és nem szeretnék csalódni, mivel nehéz lenne elfelejteni Őt, főleg most, hogy igazából együtt dolgozunk. – Mi lenne, ha ma este pótolnánk be azt a randit? – kérdezte hirtelen, majd nagy nehezen bólintottam, de kikötöttem, nem akarok puccos helyre menni. Ígéretet téve, ki is kelt az ágyból, majd magamra hagyott. </div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-8828917891275390902016-03-29T06:30:00.000-07:002016-03-29T06:30:08.492-07:005 rész. NIGHT CHANGES<br /><br />Harry túlságosan is pontos volt. Én még el sem készültem, bőven a szétdobált ruhakupacot néztem át, hátha mégis csak valamelyik ruha felvehető, de ő már kopogott. Bugyiban rohantam kinyitni az ajtót, és kerek szemekkel néztem az öltönybe bújt fiút, aki mindig meg tudta dobogtatni a szívemet. <br />- Szia! – pillantottam le a földre. Zavarba jöttem. – Jól áll az öltöny! De miért öltöztél így ki? Nekem is így ki kell öltöznöm? – léptem beljebb, hogy végre beengedjem, és fel tudjak öltözni. <br />- Korán jöttem? – kérdezte a szemembe nézve, miközben a fél mosolyt nem tudta levakarni arcáról. <br />- Öhm... talán...egy kicsit...Na jó, igen! Még azt sem tudom, mit veszek fel, meg kell mosnom a hajam, ki kell sminkelnem magam és ahh - elnevette magát. <br />- Szerintem elég, ha felveszel valamit, bár nekem így is nagyon jól nézel ki! A hajadat és a sminket hagyd már! Emily gyönyörű vagy, ezek nélkül is. – fogta meg lágyan a kezem, és egy puszit nyomott rá. Bólintottam egyet, majd felvettem az első ruhát, ami kezembe akadt.<br />- Öhm, Harry felhúznád a cipzárt? – kérdeztem, mire azonnal odalépett, és szép lassan felhúzta, majd végig simított a hátamon. <br />- Mehetünk?- bólintottam.<br /><br />Az út csenden telt. Harry rátette nagy mancsát a combomra, és csak akkor vette le, amikor váltania kellett. Megálltunk egy étterem előtt, és csak remélni tudtam, Harry most nem tiltott helyre parkolt le. <br />- Jó napot! Egy két személyes asztalt szeretnék kérni! – mondta Harry, mire a nő csak a fejét rázta.<br />- Van foglalása? – kérdezte a nő, kinek névtábláján a Kate név állt. <br />- Nincs, de nézze, nagyon fontos lenne, ha itt tudnánk enni!<br />- Foglalás nélkül nem jöhetnek be!<div>
- Asszonyom, maga tudja, hogy én ki vagyok? –próbálkozott Harry, és kezeimet kirántottam övéi közül. Rám nézett. <br />- Igen, tudom, de sajnálattal közlöm, nincs kivétel! Kérem, fáradjanak ki! – Harry kifújta a levegőjét, majd maga után húzva kimentünk. Ahogy gondoltam, a fiú rossz helyre parkolt. <br />- Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe! Ez a hónapban már a negyedik! – bosszankodott, majd a büntető cetlit leszedte az ablaktörlő mögül. Jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, hiszen nem akartam még jobban játszani az idegeivel. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd, mikor ő is beült egy puszit nyomtam az arcára és elmosolyodott. Beindította a kocsit és elindultunk. Fogalmam sincs hova ment, hiszen nem haza, és kezdtem izgulni. - B –terv! –rám nézett, majd azonnal vissza az útra, de már késő volt. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy egy kocsi szembejöjjön velünk és nekünk jöjjön. Harry felém nyúlt, de már késő volt. Elvesztettem eszméletemet. <br /><br /> <br /><br />Amikor legközelebb felébredtem, csipogó hangok idegesítő zenéjét hallottam. A fejem szörnyen fájt, majd ennek hangot adva, felébredt a rajtam alvó fiú is. <br /><br />- Em, jajj de jó, hogy felébredtél! – ölelt meg Blaine a kelleténél erősebben. Feljajdultam. Azonnal elengedett, és rohant is egy orvoshoz, szólni, ébren vagyok. Gondolataimba azonnal beférkőzött egy göndör hajú srác, aki úgy érzem elrabolt a szívemet. Vajon, mi lehet vele? Jól van? <br />- Örülök, Ms.Ross, hogy felébredt! Hogy érzi magát? – kérdezte egy őszülő orvos.<br />- A fejem iszonyatosan fáj! – a doki bólintott, majd az őt elkísérő nővér azonnal adott egy fájdalomcsillapítót. <br />- Tudja, nagyon nagy szerencséje van. Az ütődés erős volt, de jó helyen kapta, így csak agyrázkódása lett. Nincs hányingere? – bólintottam, hogy van és már elém is tolták a lavort, hogy abba végezzem el a dolgom. <br />- Harry hogy van? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést, mire Blaine csak felhorkantott. <br />- Mr, Styles eszméletét vesztette, jelenleg nagyon súlyos az állapota. Egyelőre csak ennyit tudok mondani, a műtét után kiderül, mi lesz. És, ha most megbocsát... – bólintottam, és a doki kiment. Sírva fakadtam. Nem veszíthetem el Őt! Szüksége van rá az egész világnak! Nem halhat meg! </div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-65632239227420735652016-03-06T11:20:00.001-08:002016-03-06T11:38:21.557-08:004. rész TRULY MADLY DEEPLY<br />
<br />
Egész este nem tudtam aludni. Forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban, többször levert a víz. Harry arca volt előttem folyamatosan, amint az ideges mondatai, elhagyják a száját. „El akartalak hívni randira.” „Kibaszottul kikészítesz!” - hangoztak fejemben folyamtosan, és egyre jobban fájtak a szavai.<br />
Harry Styles el akart hívni, randevúzni, és én Emily Ross, természetesen elszúrtam. Annyira van érzékem ezekhez. Magamnak is rosszat teszek, és másoknak is. Este megírtam egy dalt is, ami a titkos szerelemről szól. Ez a téma most pont aktuális, így kihasználtam az alkalmat. <br />
Egy nagy ajtócsapást hallottam, és megjelent Blaine a szobámban, egy szál alsóban. <br />
- Mit akarsz Blaine? – nem volt kedvem vele társalogni. <br />
- Nem haragudhatsz rám az idők végezetéig. Hányszor kérjek még bocsánatot? – esdeklett, de nem érdekelt. <br />
- Azt hittem barátok vagyunk. A barátok rohadtul nem csókolóznak, fafej! <br />
- Sajnálom, de basszus agyon megőrülök érted, és fáj a tudat, hogy sosem leszel az enyém! –kiáltotta, és épp akkor nyílt ki az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki áll ott. A göndör hajú szépség összevont szemöldökkel szemléltette az előtte lévő szituációt. A bokszeralsóban megjelent srácot, és az én csupasz vállaimat, amik kilógtak a takaró alól. Csalódottan bólintott egyet, és elhagyta a szobát. Azonnal utána szaladtam. <br />
- Várj, Harry kérlek! – rohantam, ő pedig hirtelen megállt, így neki ütköztem. A pólójából isteni illat szállt, és ha tehettem volna, így maradtam volna örökké, de nem tehettem. Elléptem tőle és a szemébe néztem, amiket rajtam legeltetett. Lenéztem magamra, és elszégyelltem magam. Egy szál bugyiban és egy melltartóban álltam előtte, és már hiába takartam magam, a fiú fanjai, mind lekapták a jelentet, és valószínűleg, már ki is tették, mindenféle közösségi oldalra. Harry észbe kapott, és átölelt, így nagyjából eltakarva engem, majd felkapott a karjaiba, és visszavitt a szobámba. Blaine még ott volt, de meglátva minket, elfintorodott, és inkább távozott. Harry letett az ágyra, majd nagy nehezen elengedett, és letelepedett mellém, majd betakart. Eléggé feszülten viselkedett, de lehajolt hozzám, és egy puszi nyomott az arcomra, és bátortalanul megszólalt. <br />
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egy csaj egy szál semmiben fog egyszer utánam szaladni, veszélyeztetve magát. Sosem gondoltam volna, hogy egy lányt még azelőtt látok így mielőtt még csak megcsókoltam volna, vagy randira vittem volna. Basszus Emily rohadtul szexi vagy! –lehajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai lágyan simogatták az enyémeket, és ráadásként a keze a hajamba túrt. Bátortalanul viszonoztam a csókját, és hajába vezettem kezeimet, mire felmordult. Nyelve bejutásért könyörgött, és ahogy elnyíltak ajkaim, azonnal teljesült a vágya. Azonban az eszem felülkerekedett a szívemen és ellöktem magamtól. Lihegve engedett el, és állt fel, d eközben nem bírta a szemét levenni rólam. Csillogó szemekkel bámulta ajkaimat, majd nagy nehezen tekintete eltűnt rólam, és a földön szétszóródott papírokra tette figyelmét. Az egyiken megláthatta a címet, hiszen szemöldökét összeráncolta, és felvette azt. <br />
- Titkos szerelemes dal – ejtette ki a száján a szavakat, és elmosolyodott. –Ez rólam szól? – zavarba jöttem és arcomat elrejtettem a puha, védelmet nyújtó paplanom mögé, majd csak egy aranyos nevetést hallottam. – Hé, Emily szeretném, ha eljönnél ma velem vacsorázni. – mondta lágyan, és leszedte a fejemről a meleg anyagot. Megsimította az arcomat, és egy puszit nyomott homlokomra. Kisétált a szobából és szinte azonnal írt is egy SMS-t. <br />
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i>Ma este 6-ra érted jövök, Szépségem! <br />xx H.</i></b></span><br />
<br />
<br />
Harry Styles elhívott vacsorázni, Még mindig nem tudom felfogni. Azonnal ki keltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Este hatig bár van még 6 órám, el kezdtem készülődni, kezdve azzal, hogy minden ruhámat kidobáltam a szekrényből. Mikor pityegett a telóm, rápillantottam a készülékre, és könnybe lábadt a szemem. A dalból idézett. A Secret Love Song-ból. Felsikoltottam.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRHzLoxPtaV2ctPiy4CPkEaWwJ2FsrCfceDpU80AcKDUTZSgUPjPEAfFHquXj4Q5gpbqOvHfgYmWAwG_f6rM6b3Ar4On62PuswlAbRMxtXYxQZNY6ZhKqB3GWTAqSAKKJPg9SEntq48eU/s1600/h7ons.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRHzLoxPtaV2ctPiy4CPkEaWwJ2FsrCfceDpU80AcKDUTZSgUPjPEAfFHquXj4Q5gpbqOvHfgYmWAwG_f6rM6b3Ar4On62PuswlAbRMxtXYxQZNY6ZhKqB3GWTAqSAKKJPg9SEntq48eU/s400/h7ons.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8282710935303760973.post-32093609881351807602016-02-06T09:43:00.003-08:002016-02-06T09:43:56.798-08:003. rész LOVE YOU GOODBYE<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Vijaya",sans-serif; font-size: 22.0pt; line-height: 107%;">Emily
Ross<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<br /><br />- Na jó, az első program, bemutatni az új dalt. Emily! – előléptem, Niall felkapta a gitárját, és leült egy székre, én meg szégyenlősen mellételepedtem. <br />- Muszáj ezt? – suttogtam a fülébe- Óriást bólintott, és el kezdte gitározni a dalt, én pedig bekapcsolódtam az énekbe. A végére csak az én hangom maradt, majd befejeződött a dal. Harry-re nézve úgy láttam imádja. Elismerően füttyentett, és megölve Niall-t körbe végig néztem a többieken, és mindenkin mosoly terült szét. Mondanom sem kell, ez lett az utolsó dal az albumon. <br />A nap további részében a srácok a dalt vették fel, mi pedig beültünk egy Starbucksba, persze próbáltam minél messzebb kerülni Blaine-től. Nem tudok neki megbocsátani. <br />- Mi történt köztetek srácok? Nagy vihar tombol kettőtök között. – kérdezte Nick.<br />- Semmi fontos- jelentettem ki, de láttam úgy is megbeszéli egymás között. – Na, és alakul valami Harry és közted? A dal alatt, folyamatosan téged nézett. Még csak pislantani sem pislantott. Nagyon oda van érted- felnevettem. <br />- Na persze, majd pont egy átlagos lány kéne neki, aki még csak meg sem tud szólalni a közelében. Meg amúgy is, akkor talán már elhívott volna valahova – jelentettem ki, de ő csak a fejét rázta. – Te tudsz valamit igaz? – ő csak elnézve fütyörészett, így nem firtattam tovább. Hirtelen két kar fogta meg a vállamat, és ugrottam egyet. Hát persze, hogy a fiúk voltak? – Ti, hogy-hogy ott vagytok? Nem kéne felvennetek a dalt? – vettem lejjebb a hangomat, hiszen azonnal mindenki felfigyelt jelenlétükre. <br />- Már kész. Már csak egy dal hiányzik, és kész az album. Nincs hozzá zene, és semmi jó nem jut hozzá eszembe. Az eredeti nagyon béna volt. Segítenél? - mondta, szinte már suttogva Harry, és elém tolta a papírt. - Amúgy meg mondtuk, hogy utánatok jövünk. <br />- Aha...- csak ennyit bírtam kinyögni, és megint nevettek. Megnéztem a dalt, és tetszett. A címe Perfect volt. Vajon kihez írta? A szövege tényleg tökéletes volt, és magamban már egy klipet is elképzeltem hozzá, és akkor szólalt meg Taylor Swift Style című száma a rádióban, és elkezdtem ezt dúdolgatni, mire passzolt hozzá. Felmutattam. –Ehhez mit szólsz? Egy kicsit változtatsz rajta, és végre visszaadhatod Taylornak. - Odahajítottam elé, és ittam tovább a kávémat. Bólintott, majd megfogta a kezemet, mire én kiköptem a számban lévő italt, egyenesen az arcára... Óh, basszus! – Én annyira...<br />- Tudod mit? El akartalak hívni randira, de annyira kibaszottul kikészítesz! – kiáltotta dühösen és kiment. <br />- Sajnálom... – fejeztem be az elkezdett mondatomat, és könnyeimet letörölve mentem a szállodánkba, és eresztettem szabadjára az összes könnyemet. Elszúrtam az egyetlen esélyemet! Gratulálok Emily! Timii1Dhttp://www.blogger.com/profile/17067364775824756609noreply@blogger.com0