10. rész Where do broken hearts go?

Egyik álmatlan éjszakát követte a másik, miközben Harry-ről a hírek gyarapodtak az újságok címlapján, miszerint balhéba keveredett részegen. Az interjúnkat több hírcsatorna is leadta, és a paparazzik nem csak a hotel, hanem a szobám előtt is tartózkodtak, és kérdések sokasága hangzott az ajtó túloldaláról, vagy éppen hangzottak fel az ablakból. Napok óta nem tudtam kiszabadulni, szellőztetni sem szellőztettem, poshadt szag van az egész szobában, és ráadásul ki sem tudok menni, vagy nyitni az ablakot, hiszen kamerák ezrei csattognának felém.

Hirtelen csipogott a telóm, majd mikor megláttam a „Hívj fel” üzenetet, azonnal tárcsáztam számot.

- Na, szia Em! – kiáltotta boldogan Niall, ,én pedig legszívesebben letöröltem volna ezt a vigyort az arcáról. – Kér perc, és a szobád előtt vagyok! Úgyhogy öltözz fel, szedd rendbe magad, és kiszabadítalak! – fecsegte.

- Niall, nagyon rendes tőled, de nem szeretnék elmenni sehova.

- Harry is ott lesz!

- Akkor meg pláne nem! – kiáltottam. – Gyűlöl engem, Niall! Azt hiszi, csak kihasználtam, pedig nem igaz. Ugye tudod, hogy nem igaz? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Persze, hogy tudom, Em! A szíve legmélyén Ő is tudja, csak nagyobb jelenleg a büszkesége ahhoz, hogy be is lássa ezt.

Kínos csend vette kezdetét. Csak az én szipogásomat lehetett hallani, és egy kopogást az ajtón, aki valószínűleg, Niall lesz. A telefont le sem téve, mentem az ajtóhoz, és nyitottam ki, ám nem várt személy fogadott. Harry volt, és mikor meglátott meglepődött fejet vágott, majd idegesen ment tovább, és csak annyit kiáltott: „Bocs, rossz ajtó!”. Könnyeim újra utat törtek maguknak, és megállíthatatlanul folytak le arcomon. Visszamentem a telefonhoz, amin meglepő módon Niall még mindig vonalban volt.

-Mikor érsz már ide? – kérdeztem szipogva.

- Nem érkezett meg az ajándékod? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Ha Harry-re célzol, de. Ahogy meglátott azzal a lendülettel el is ment.

- Figyelj, lehet nem ez jött le róla, de nagyon ki van bukva, és hiányzol neki! Nem voltatok sok ideig együtt, de a legtöbb dologról, te jutsz az eszébe. Mindig azt mondja, „Em, is mindig ezt csinálta” vagy „Em, is mindig kakaót ivott reggel.” Nagyon szeret téged, és te is őt, jó lenne, ha valahogy ezt tisztáznátok! Ma fellépésünk lesz, és a Drag Me Down-t adjuk elő! Gyere el, hátha könnyebb lesz neki! A próbákon bírni sem lehet vele! – és mielőtt megszólalhattam volna, le is tette a telefont. Még azt sem tudtam, megkérdezni, hol lesz a fellépés, mikor kopogást hallottam, és egy Szöszi fej bukkant fel az ajtó túloldaláról. Szorosan ölelésébe bújtam, és kisírtam magam a vállán.

- Ne sírj, Szöszi! Minden rendbe fog jönni, ígérem! Harry-nek csak szüksége van egy kis időre, hogy átgondoljon mindent. – mondta, majd egy édes puszit nyomott hajamra. – Na, akkor öltözz és elviszlek! – pattant fel, én meg kelletlenül, de teljesítettem kérését. Úgysem hagyott volna békén.

A hely, ahova Niall vitt, egy drága étterem volt, ahol az első randink lett volna Harryvel. Az étteremnél minden srác kint állt és gondolom Niall-re vártak. Harry, amint észrevett, felhúzott szemöldökkel nézett körbe, majd mikor nem kapott választ, fújtatott egyet, s bement, mi pedig utána mentünk. Ez alkalommal volt asztalfoglalásunk, így simán bejutottunk. Leültünk az asztalunkhoz, majd egy pincér kezünkbe adta az étlapokat, amit nézegetni kezdtünk. A cicababa nem mozdult el mellőlünk, és kezdtem egyre frusztráltabb leni, hiszen Harry-t méregette. A srác, minthacsak észrevette volna, a csaj felé fordult.

- Figyelj, Candy! Ami történt köztünk az csak egy alkalom olt, rendben? – Candy? Ez meg miféle név? Na és mi történt köztük? Kapkodtam a fejemet a két alany között, de a lány, még mindig várt. Megtörtem a csendet:

- Én egy narancslevet szeretnék, meg ezt a francia hangzású valamit – mondtam, Harry pedig megejtett egy mosolyt.

- Itt minden francia, Em!

- A 69-es fogást szeretném! Így jobb? – kérdeztem dühösen, mire csak pislogni tudott, a többiek pedig majd meg pukkadtak a nevetéstől.

- Em., egyáltalán tudod mi az? – kérdezte Harry dühösen.

- Mi? A 69 vagy az étel, amit rendeltem? - vágtam vissza. Niallék nem bírták tovább, és hangosan elkezdtek röhögni, magunkra vonva, az összes figyelmet. Harry nem válaszolt. – Az ételről fogalmam sincs, mit rendeltem, de jöhet bármi. A 69 pedig az az a póz, amit valószínűleg Candyvel is csináltál, remélem élvezted! – pattantam fel, de abban a pillanatban Harry is felpattant és közel jött hozzám.  

- Annyira fel tudsz bosszantani! – mondta, de szemei az ajkam és a szemeim között cikáztak.

- Felvehetném végre a rendeléseket? – dobbantott a lábával a plázacica, mire visszaültünk a helyünkre, és csöndben maradtunk. Harry szemeivel engem kémlelt, és mikor már azt hittük, minden rendben lesz, megjelent Baline.

9. rész Illusion /egész

Sziasztok!

Sajnos nem lett hosszú, de remélem, tetszik.A következőben Harry szemszög lesz :) 

Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.

- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.

Ellie nagyon normális volt, a kérdései sem voltak indiszkrétek, és csak olyan dolgokat kérdezett, amit még nem tud senki, mint például, hogyan jöttünk össze, vagy hogy a DMD-n kívül, melyik dalokat írtam én, vagy éppen közösen. Az egész interjú mosolyogva telt, de mikor a rajongókon volt a sor, hogy kérdezzenek, egy kisebb izgalommal vártam, hogy mi fog ebből kisülni.

- Szia, Harry! Alice vagyok! – mutatkozott be egy lány – A kérdésem a barátnődhöz szólna. Valld be, hogy csak Harry pénze kell neked. Látszik rajtad, hogy nem egy gazdag családból való vagy, és ki akarsz használni minden lehetőséget, hogy legyen pénzed. A nemlétező hírnevedet is általa szerzed, hiszen magadtól úgy sem fogod elérni, hogy mindenki tudja a neved. Harry csak addig kell neked, míg meg nem szerzed azt, amit akarsz, a hírnevet. – fejezte be, mire a stúdióra csend telepedett. Már szóltam volna bele a mikrofonba, de e helyett Harry tette ezt meg, de nem azt mondta, amire számítottam.

- Hogy? Ez igaz Emily? Csak kihasználsz?- kereste tekintetem dühösen, és apró könnyek gyöngyöződtek szemén. Számat újra nyitottam volna, de megint közbeszólt. – Hogy tehetted ezt velem, Emily? – kérdezte, majd felállt, és kiment a stúdióból. Kétségbeesetten kiáltottam utána, de nem fordult vissza. Dühösen pillantottam Alice-re, majd elkezdtek hullani a könnyek a szememből.

Este, mikor hazaértem első dolgom volt, hogy megcsörgessem Harry-t. Hangpostára kapcsolt. Elkezdtem beszélni bele:

- Harry... ugye nem gondolod komolyan, amit az a lány össze-visszamondott rólam? Inkább neki hiszel, mint nekem? Harry, mondd, eddig nem voltam veled elég őszinte, hogy ne tudj bennem hinni? – a végére már zokogtam.

Nme adhattam fel, üzenetekkel bombáztam, hiszen nem válaszolt.

Emily: Harry...kérlek beszéljük meg.

Pár kínkeserves perc után, megkaptam válaszát:

Baba: Hagyj békén!

Csupán ennyit válaszolt és éreztem, ez a csodás kapcsolat itt ért véget. Azt hiszem vissza kéne változtatnom a nevét...

És mintha meghallotta volna gondolataimat, pittyegett a telóm, miszerint Twitterre írt valamit.

9. rész Illusion / 1

Sajnálom a rengeteg késést, de ínhüvelygyulladásom van, és jelenleg is van, így nem nagyon gépelhettem az utóbbi időben. Ezért is kaptok csak egy részletet a részből. Sietek a  másik felével ígérem!  *--* <3 

Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.

- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket. 

8. rész They don’t know about us

Aranyos mély suttogásokra keltem. Az illető az arcomat simogatta és néha egy puszit nyomott az arcomon lévő szabad területekre. – Emily, hasadra süt a nap! Kelj, fel Életem! – puszilta meg az ajkamat, majd nagy nehezen kinyitottam szemeimet, s egy hatalmasat nyújtózkodtam. Megláttam szerelmem arcát, és elmosolyodtam. Ez a legcsodásabb dolog, egy ember reggelében, ha ilyen csodát lát meg először reggelente, mint Harry. – Hé, Hétalvó! Anyuval azt beszéltük, inkább, mi megyünk el hozzá, így egyszerűbb lesz neki is. Fel kell keled, hogy időben odaérjünk anyuékhoz – simította meg arcomat nagy kezével. A kijelentésre azonnal felébredtem, hiszen még ki kell találnom, mit vegyek fel, ami ne legyen túl kirívó, hiszen azt szeretném, hogy az anyukája elfogadjon engem.

- Kelek már! – mondtam, de mégis csak inkább a másik oldalamra fordultam, mire Harry nagyot fújva kiment az ajtón és pár perc múlva arra ébredtem, hogy jég hideg víz csapódott a testemre. Sikítva és egyben dühösen keltem ki az ágyból, mit sem törődve a szórakozott fiúval a szobában, akivel most egyáltalán nem szeretnék szóba állni. A fürdőszobába bezárkóztam, majd meleg vizet engedtem magamra. Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, hiszen mégsem akartam lekésni a gépet, de a barátom iránti haragom, eléggé ennek az ellentétén van.

- Na, Baba, ne legyél, dühös! – jött az ajtó elé, és próbált benyitni, de sikertelenül. – Hát, jó! Van még 10 perced, elkészülni, mert a kocsi, hamarosan itt lesz – kiáltotta még át az ajtón, majd elment az ajtó közeléből. Vagyis azt hiszem...

A repülőtér felé vezető út, csendesen telt, hiszen még mindig haragudtam a Göndörre, de már szívem egy része meglágyult, így mosolyogva fogadtam csókjait és érintéseit, amiket persze szeretettel viszonoztam neki. – Baba, még mindig dühös vagy, igaz? – kérdezte, miközben éppen hajamt simogatta. Muszáj volt, mindig hozzámérnie, épp úgy, ahogy nekem is, hozzá, hiszen nélküle elveszettnek érzem magam.

- Megérkeztünk! – mondta a sofőr, majd gyorsan kiszálltam, miközben Harry kifizette a taxit. A cuccam közelébe sem mehettem, mivel Harry azonnal kivette a kezemből őket. A hatalmas kezének hála az egyikben az összes csomagot meg tudta fogni, míg a másikkal a kezemet cirógatta. A repülőtér hatalmas volt, a sok ember pedig még ezt is felülmúlta. Hogy utazhat el, most ennyi ember? Még jó, hogy ennyivel korábban jöttünk, hiszen így nem késsük le a gépet.

-Harry, nem magángéppel megyünk? -kérdeztem, mikor leültünk a Los Angelesbe tartó járat várakozóhelyére. Csak a fejét rázta. – És, nem Holmes Chapelbe megyünk?

- Nem! El szeretnélek vinni Amerikába. Anyuék az L.A-i házamba jönnek! Utána még ott maradnak pár napot, és maúgy is meg akartam neked mutatni a helyet! Jó ez így neked? - kérdezte. Válaszul csak bólintottam. Minidig is látni akartam Los Angelest. – A gépen, első osztályon fogunk ülni. Ne aggódj, az egész osztályon csak mi fogunk ülni, így nem tud minket zavarni senki. – simított végig arcomon, majd pár percre magamra hagyott, és elszabadult a pokol. Mindenki, aki észrevett minket eddig odajött hozzám, és hallgathattam a szokásos utálatos megszólalásokat. Némelyik fan, csak Harry-t kereste egy közös képért vagy egy aláírásért, de a legtöbben szó szerint megtéptek, és kitúrtak a helyemről. Hiába védekeztem, nem segített, aztán már csak ültem egy helyben, és tűrtem minden fizikai bántalmazást, míg Harry vissza nem ért.

- Baba, minden rendben? – futott oda hozzám, majd felhúzott szemöldökkel nézte a rajongóit. – Miért csináljátok ezt? Ti nevezitek magatokat rajongónak? Én szeretem Emily-t, és nem érdekel, ha nektek nem szimpatikus, vagy nem fogadjátok el, mert nekem jelenleg Ő a mindenem. Nem fogom sok kis pisis miatt feladni a Szerelmemet. – dühöngött, a rajongói pedig döbbenten mérték végig Harry-t, majd a fiú megfordult, felhúzott a földről, és karjaiba zárt. Könnyeim ekkor eredtek meg igazán, és mélyen belefúrtam fejem a vállába, és erősen szorítottam magamhoz. – Semmi baj, kicsim! Nyugi! Nem kellett volna, egyedül hagyjalak. Sajnálom! Lehet ez az egész utazás rossz ötlet volt.

- Nem, ne mondj ilyet! Egyszerűen csak nem bírnak, ennyi! Már megszoktam! A lényeg, hogy itt vagy velem! Na , de gyere, fel kell szállnunk!

Los Angeles egyszerűen gyönyörű volt. Míg Harry házához utaztunk, a város elbűvölt. Szerelmem háza elképesztően gyönyörű volt, és amíg a sofőr kivette a csomagjainkat, hatalmas tekintettel tekintettem a ház udvarára, és kertjére. Akkora volt, mint egy birtok.

- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, és szabad karjával átkarolt. – Nem kell ennyire izgulnod! Nem esznek meg! – nevetett, és kinyitotta az ajtót! – Megjöttünk! – kiáltotta, és azonnal egy gyönyörű lány futott karjaiba, aki valószínűleg Gemma volt.

- Helló, öcskös! Na végre, megérkeztetek! Anya, már sík ideg volt- nevetett.

- Sajnálom, Gem, de valaki nem bírt időben felkelni! – fordult felém, és egy puszit nyomott arcomra. Gemma, mintha csak most vett volna észre, rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.

- Na, végre, hogy valami normális lányt találtál magad mellé, Öcsi. Szia, Gemma vagyok! – nyújtotta a kezét, én pedig megráztam.

- Emily Ross – mosolyogtam.

- Fiacskám, már azt hittem, nem is jöttök! – jött le Harry anyukája, és két puszit nyomott fia arcára, aki viszonozta ezt a gesztust. – Óh, Ő lenne az a lány, akiről már annyit hallottam? – kérdezte mosolyogva, és azonnal magához ölelt. – Szia, kedvesem, Anne vagyok, Harry anyukája! Örülök, hogy megismerhettelek!

- Jó napot...-

- Jajj, édesem, tegeződjünk csak! – bólintottam.

- Szia, Emily vagyok! – mosolyogtam vissza rá, és már asztalhoz is hívott minket, majd elkezdtünk vacsorázni.

Az esti hírekben, mindenhol mi szerepeltünk Harry-vel. Senki sem tudta, ki vagyok, mik vagyunk most, de mentek a találgatások ezerrel, és a Twitter is megtelt mindenféle üzenetekkel. Azzal a gondolattal hunytam le szemeimet, hogy holnapra is vele fogok felébredni, és ez nem csak egy álom volt ezidáig. 

7. rész Stole my heart

- Emily. itt vagy? – hallottam a türelmetlen kopogást a bejárati ajtó felől, de nem szólaltam meg. – Tudom, hogy itt vagy! Kérlek, engedj be! Hadd magyarázzam meg! – könyörgött, mire felálltam az ajtótól, és kinyitottam. Harry kifújta a levegőjét, és karjaiba zárt, én pedig próbáltam kimászni onnan, sikertelenül. – Figyelj, Emily, én nagyon sajnálom! Én csak... Nem akartalak kitenni ennek az egésznek.

- De ellöktél, és utána még csak annyira sem méltattál, hogy utánam nézz, hogy vagyok! Tudod, hogy fáj a fenekem? – nevettem el a végét, hiszen haragom elmúlt felé. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, majd megfogta két ezével az arcomat, és egy csókot hintett ajkaimra. 

- Szent a béke? – tartotta felém kisujját, mire csak röhögve odanyújtottam az enyém is, és összekulcsoltuk őket. – Tényleg sajnálom, de a legjobban azt, hogy ellöktelek. Egy lányt nem illik bántani, én pedig megtettem. Egész életemben bűntudatom lesz emiatt.

- Ne legyen! Csak megijedtél! – simítottam meg az arcát, majd egy puszit nyomtam rá.

Harry-vel végül megbeszéltük, hogy a nap további részét, itt töltjük nálam, és megnézünk egy filmet, ha már ez a randink is kárba ment. Épp a vállára tettem fejem, mikor elkezdődött a film, de abban a pillanatban Harry telefonja is megcsörrent.

- Sajnálom, ezt fel kell vennem! – mondta, és már állt is fel, majd a konyhába sietett. Leállítottam a filmet, és elmosolyodtam a kapcsolatunkon. Eddig még egyik randink sem sikerült úgy, ahogy Harry tervezte, de úgy érzem, nem ez a lényeg. Én így szeretem Őt, ilyen kis esetlenül, és remélem Ő is legalább ugyanennyire szeret engem. A göndör szépségem zavart meg ebben a gondolatmenetemben. Mielőtt leült mellém, megpuszilta az arcomat, és elindította a filmet. – Anyu holnap eljön látogatni – mondta, miközben megfogta a kezemet és szája elé emelte.

- Rendben – bólintottam.

- Be szeretnélek mutatni neki! Tudom, még korai, hisz még csak most jöttünk össze, de szeretném, ha megismerne.

- Együtt vagyunk? – kérdeztem és nem titok, majdnem kiugrottam a bőrömből. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd fejbe vágta magát.

- Emily Ross, leszel a barátnőm? – kérdezte mosolyogva, mire én az ölébe ültem és megcsókoltam. – Ez igent jelent? – bólintottam, és nagy sóhaj szakadt ki belőle.

- Szóval, holnap bemutatsz anyukádnak- jelentettem ki egy kicsit félve, ő meg csak bólintott, és a már javában elkezdődött filmre fordítottuk tekintetünket.

Halk szitkozódásra kelek, miközben erős karokat érzek magam körül. Elaludtam volna? A fiú óvatosan letesz az ágyamra, majd kisöpör egy tincset az arcomból és egy „Szép Álmokat!” után el is megy. Igazából, utána szólhattam volna, de semmi energiám nem volt ahhoz, hogy megszólaljak. Oldalamra fordulok, kezeimmel kitapintom a kedvenc plüssömet, átölelem, és mély álomba zuhanok újra.

Reggel a madarak csicsergése keltett, és a telefonom esze-veszett csörgése. Harry nevét pillantottam meg a kijelzőn, én pedig azonnal fel is vettem.

- Jó reggelt! – köszöntem.

- Szép Reggelt, Hétalvó! – nevetett. – Ilyen unalmas volt a film? – érdeklődött, ám nem látom, de biztos vagyok benne, hogy mosolyog.

- Csak nagyon fáradt voltam- védekeztem, és egy édes kacagást hallottam.

- Amúgy mikorra menjek érted, hogy be tudjalak mutatni anyunak? - a kérdéstől nagyot nyeltem, hiszen félek. Félek, hogy nem leszek neki szimpatikus, és az önbizalmamnak az nagyon nem tenne jót.

- Bármikor jöhetsz!- mondtam, és pár perc múlva le is tettük a  telefont.

6. rész Over again/2

„If you like having secret little rendezvous”

Az este hamar eljött. Fogalmam sem volt arról Harry hova visz, hiszen mióta kiment a szobából, nem is láttam Őt. Hét körül azonban csipogott a telóm, és látva, hogy mit írt, felkaptam a táskámat és szaladtam is ki. A szeles időre tekintettel, nem ruhát vagy szoknyát vettem fel, hiszen, ha sétálunk, kényelmesebb egy nadrág. Harry a kocsija előtt állt, majd mikor meglátott egy mosoly terült szét az arcán. Kinyitotta a nekem a kocsi ajtaját, majd be is csukta utánam és mit sem mondva, el is indultunk. Körülbelül 20 perc múlva meg is érkeztünk egy parkba. Zavarodottan néztem a mellettem ülő fiúra, aki éppen valamit keresett.
-Most elhoztalak a kedvenc helyemre – jött zavarba, mire én még jobban összezavarodtam. Egy park? – Nem tetszik? -aggódott, majd már készült is újra beindítani a motort, hogy elindulhassunk.
- Nem, nem erről van szó, csak nem értem ezt az egészet.
- Mit nem értesz? -ráncolta össze szemöldökét.
- Hát, hogy miért kocsival jöttünk el egy parkba, hiszen gyalogolni is tudtunk volna. – elmosolyodott.

- Innen még sokat kell sétálnunk a helyig, és gondoltam, hogy ne fáradjunk el nagyon, elvezettem idáig – bólintottam. Így már minden érthetőbb volt. Kiszálltunk az autóból, majd mellé érve elindultunk egyenesen. Zavart, hogy Harry nem fogja meg a kezem, de én sem akartam kezdeményezni.

 Egy kis idő múlva Harry megállt egy gyönyörű helyen. A kilátás gyönyörű volt, és minden olyan nyugodt olt. A fákon mókusok ugráltak, mellettünk meg egy kis patak folyt. Harry leült egy nagyobb kőre, majd én pedig mellé, és csak bámultunk előre, míg nem Harry megszólalt.
- Mesélj magadról egy kicsit! Alig tud rólad valamit!
- Huh... Nincsen testvérem, a szüleim szerettek volna még gyereket, de sajnos nem lehet már, így az örökbefogadáson gondolkodnak. Anyuék azt mondják én voltam az újévi ajándékuk, mivel akkor fogantam meg, és vicces, mert szeptember 12-én születtem meg, 2 héttel később, mint kellett volna. Van egy öreg macskám, aki már járni is alig tud, és emiatt valószínűleg el lesz altatva, mert ugye úgy jobb lesz neki. A suliban nem szeretnek sem a tanárok, sem a tanulók. Ferde szemmel néznek rám mindig és nem tudom, miért, hiszen én elvagyok az én kis világomban. Egyetlen-egy barátnőm van, aki mindenben támogat, és hatalmas rajongótok, de sajnos nincs sok ideje hátra. Nemrég egy daganatot diagnosztizáltak nála a méhében, és az orvosok akkor azt mondták, hogy körülbelül másfél éve van hátra. Félév már letelt, de még nem javult az állapota- kezdtem el könnyezni, mire Harry magához ölelt, és csitítgatott.
- Sajnálom, nem akartam az életedben turkálni.
- Semmi baj, nem tudhattad. Ő érte is csinálom mindezt. Segíteni szeretnék neki, hogy a vizsgálatokat tudja folytatni, mivel az Ő pénzük kevés hozzá. – szipogtam, de Harry még mindig nem engedett el. A hátamat simogatta és így ültünk, míg egy sikoly nem hallatszott, és utána jött a többi.
- Itt van Harry Styles!
- Ki ez a cafka?
- Miért öleled ezt a lányt? Ő a barátnőd?
- Tűnj el a közeléből! – kiáltották, míg Harry el nem lökött, úgy hogy a földre nem estem és ment a rajongókhoz. Döbbenten ültem és fájlaltam a fenekemet és fogalmam sem volt, mégis mi volt ez. Lehajtott fejjel elindultam, egyenesen Harry kocsijáig, onnan pedig hívtam egy taxit és mire hazaértem már csillapíthatatlanul folytak a könnyeim.

6. rész OVER AGAIN /1

A kórházban még megfigyelés alatt tartanak pár napig, de én az ágy helyett, a Fiúhoz mentem, aki még mindig eszméletlenül feküdt.
- Harry, kérlek, ébredj fel! Szükségem van rád! Az egész világnak szüksége van rád! – sírtam, és még jobban megszorítottam a kezét. – Tudod, úgy érzem beléd szerettem. Igaz, eddig is nagyon tetszettél, de ez most más. Már nem csak a rajongás vezérel, hanem az igazi szeretet. Jajj, Harry, nincsenek olyan álmaim, amiben ne te szerepelnél. Egyszerűen megbabonáztál a göndör fürtjeiddel, a rózsaszín ajkaddal, zöld szemeiddel és a csodálatos hangoddal. Kérlek, Harry nyisd ki a csodás szemeidet és kezdjük elölről ezt az egészet, vagy inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk. – könnyáztatta arcommal nyomtam egy puszit ajkaira, majd visszaültem a székre, és abban a pillanatban egy enyhe szorítást éreztem, majd tekintetemet az ágyban fekvő, immár felébredt fiúra vezettem.
- Szia, Szépségem! – dörmögte.
- Harry! – zokogtam, és arcára simítottam a kezem. – Azonnal hívok egy orvost! – álltam fel, és rohantam ki egy orvost keresni, és szerencsémre, pont ott jött Harry dokija a folyóson. Az orvos azonnal bejött, és megvizsgálta a Göndört.
- Mr. Styles állapota most már stabilizálódott, de még bent tartjuk megfigyelésen, úgy, ahogy Önt, Ms. Ross. Nyomás az ágyba! – mosolyodott el az orvos, majd követve az utasítást, elköszöntem Harrytől és visszamentem a szobámba. 

*Pár map múlva*
Az utóbbi napokban nem engedtem Harry-t nagyon mozogni. Bármennyire is a pokolra kívánt már a folytonos kérdezősködéseimmel, mint a „Fáj valamid?” vagy a „Nincs szükséged valamire?”, mégsem szálltam le róla. Amikor csak időm engedte, megkerestem a lakásán, és ápoltam.
- Szépségem, tudok járni, nem kell folyamatosan kiszolgálnod! – nevetett, miközben magához húzott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Igaz, még nem vagyunk hivatalosan együtt, sőt, sehogy sem, és még az első randinkat sem pótoltuk be, de már egészen úgy viselkedünk, mintha egy párt alkotnánk. Mélyen legbelül reménykedtem, egyszer felteszi a kérdést, hogy legyek a barátnője, hiszen az érzelmeim felé immár nagyon erősek, és nem szeretnék csalódni, mivel nehéz lenne elfelejteni Őt, főleg most, hogy igazából együtt dolgozunk. – Mi lenne, ha ma este pótolnánk be azt a randit? – kérdezte hirtelen, majd nagy nehezen bólintottam, de kikötöttem, nem akarok puccos helyre menni. Ígéretet téve, ki is kelt az ágyból, majd magamra hagyott.

5 rész. NIGHT CHANGES

Harry túlságosan is pontos volt. Én még el sem készültem, bőven a szétdobált ruhakupacot néztem át, hátha mégis csak valamelyik ruha felvehető, de ő már kopogott. Bugyiban rohantam kinyitni az ajtót, és kerek szemekkel néztem az öltönybe bújt fiút, aki mindig meg tudta dobogtatni a szívemet.
- Szia! – pillantottam le a földre. Zavarba jöttem. – Jól áll az öltöny! De miért öltöztél így ki? Nekem is így ki kell öltöznöm? – léptem beljebb, hogy végre beengedjem, és fel tudjak öltözni.
- Korán jöttem? – kérdezte a szemembe nézve, miközben a fél mosolyt nem tudta levakarni arcáról.
- Öhm... talán...egy kicsit...Na jó, igen! Még azt sem tudom, mit veszek fel, meg kell mosnom a hajam, ki kell sminkelnem magam és ahh - elnevette magát.
- Szerintem elég, ha felveszel valamit, bár nekem így is nagyon jól nézel ki! A hajadat és a sminket hagyd már! Emily gyönyörű vagy, ezek nélkül is. – fogta meg lágyan a kezem, és egy puszit nyomott rá. Bólintottam egyet, majd felvettem az első ruhát, ami kezembe akadt.
- Öhm, Harry felhúznád a cipzárt? – kérdeztem, mire azonnal odalépett, és szép lassan felhúzta, majd végig simított a hátamon.
- Mehetünk?- bólintottam.

Az út csenden telt. Harry rátette nagy mancsát a combomra, és csak akkor vette le, amikor váltania kellett. Megálltunk egy étterem előtt, és csak remélni tudtam, Harry most nem tiltott helyre parkolt le.
- Jó napot! Egy két személyes asztalt szeretnék kérni! – mondta Harry, mire a nő csak a fejét rázta.
- Van foglalása? – kérdezte a nő, kinek névtábláján a Kate név állt.
- Nincs, de nézze, nagyon fontos lenne, ha itt tudnánk enni!
- Foglalás nélkül nem jöhetnek be!

- Asszonyom, maga tudja, hogy én ki vagyok? –próbálkozott Harry, és kezeimet kirántottam övéi közül. Rám nézett.
- Igen, tudom, de sajnálattal közlöm, nincs kivétel! Kérem, fáradjanak ki! – Harry kifújta a levegőjét, majd maga után húzva kimentünk. Ahogy gondoltam, a fiú rossz helyre parkolt.
- Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe! Ez a hónapban már a negyedik! – bosszankodott, majd a büntető cetlit leszedte az ablaktörlő mögül. Jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, hiszen nem akartam még jobban játszani az idegeivel. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd, mikor ő is beült egy puszit nyomtam az arcára és elmosolyodott. Beindította a kocsit és elindultunk. Fogalmam sincs hova ment, hiszen nem haza, és kezdtem izgulni. - B –terv! –rám nézett, majd azonnal vissza az útra, de már késő volt. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy egy kocsi szembejöjjön velünk és nekünk jöjjön. Harry felém nyúlt, de már késő volt. Elvesztettem eszméletemet.



Amikor legközelebb felébredtem, csipogó hangok idegesítő zenéjét hallottam. A fejem szörnyen fájt, majd ennek hangot adva, felébredt a rajtam alvó fiú is.

- Em, jajj de jó, hogy felébredtél! – ölelt meg Blaine a kelleténél erősebben. Feljajdultam. Azonnal elengedett, és rohant is egy orvoshoz, szólni, ébren vagyok. Gondolataimba azonnal beférkőzött egy göndör hajú srác, aki úgy érzem elrabolt a szívemet. Vajon, mi lehet vele? Jól van?
- Örülök, Ms.Ross, hogy felébredt! Hogy érzi magát? – kérdezte egy őszülő orvos.
- A fejem iszonyatosan fáj! – a doki bólintott, majd az őt elkísérő nővér azonnal adott egy fájdalomcsillapítót.
- Tudja, nagyon nagy szerencséje van. Az ütődés erős volt, de jó helyen kapta, így csak agyrázkódása lett. Nincs hányingere? – bólintottam, hogy van és már elém is tolták a lavort, hogy abba végezzem el a dolgom.
- Harry hogy van? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést, mire Blaine csak felhorkantott.
- Mr, Styles eszméletét vesztette, jelenleg nagyon súlyos az állapota. Egyelőre csak ennyit tudok mondani, a műtét után kiderül, mi lesz. És, ha most megbocsát... – bólintottam, és a doki kiment. Sírva fakadtam. Nem veszíthetem el Őt! Szüksége van rá az egész világnak! Nem halhat meg!

4. rész TRULY MADLY DEEPLY

Egész este nem tudtam aludni. Forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban, többször levert a víz. Harry arca volt előttem folyamatosan, amint az ideges mondatai, elhagyják a száját. „El akartalak hívni randira.” „Kibaszottul kikészítesz!” - hangoztak fejemben folyamtosan, és egyre jobban fájtak a szavai.
Harry Styles el akart hívni, randevúzni, és én Emily Ross, természetesen elszúrtam. Annyira van érzékem ezekhez. Magamnak is rosszat teszek, és másoknak is. Este megírtam egy dalt is, ami a titkos szerelemről szól. Ez a téma most pont aktuális, így kihasználtam az alkalmat.
Egy nagy ajtócsapást hallottam, és megjelent Blaine a szobámban, egy szál alsóban.
- Mit akarsz Blaine? – nem volt kedvem vele társalogni.
- Nem haragudhatsz rám az idők végezetéig. Hányszor kérjek még bocsánatot? – esdeklett, de nem érdekelt.
- Azt hittem barátok vagyunk. A barátok rohadtul nem csókolóznak, fafej!
- Sajnálom, de basszus agyon megőrülök érted, és fáj a tudat, hogy sosem leszel az enyém! –kiáltotta, és épp akkor nyílt ki az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki áll ott. A göndör hajú szépség összevont szemöldökkel szemléltette az előtte lévő szituációt. A bokszeralsóban megjelent srácot, és az én csupasz vállaimat, amik kilógtak a takaró alól. Csalódottan bólintott egyet, és elhagyta a szobát. Azonnal utána szaladtam.
- Várj, Harry kérlek! – rohantam, ő pedig hirtelen megállt, így neki ütköztem. A pólójából isteni illat szállt, és ha tehettem volna, így maradtam volna örökké, de nem tehettem. Elléptem tőle és a szemébe néztem, amiket rajtam legeltetett. Lenéztem magamra, és elszégyelltem magam. Egy szál bugyiban és egy melltartóban álltam előtte, és már hiába takartam magam, a fiú fanjai, mind lekapták a jelentet, és valószínűleg, már ki is tették, mindenféle közösségi oldalra. Harry észbe kapott, és átölelt, így nagyjából eltakarva engem, majd felkapott a karjaiba, és visszavitt a szobámba. Blaine még ott volt, de meglátva minket, elfintorodott, és inkább távozott. Harry letett az ágyra, majd nagy nehezen elengedett, és letelepedett mellém, majd betakart. Eléggé feszülten viselkedett, de lehajolt hozzám, és egy puszi nyomott az arcomra, és bátortalanul megszólalt.
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egy csaj egy szál semmiben fog egyszer utánam szaladni, veszélyeztetve magát. Sosem gondoltam volna, hogy egy lányt még azelőtt látok így mielőtt még csak megcsókoltam volna, vagy randira vittem volna. Basszus Emily rohadtul szexi vagy! –lehajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai lágyan simogatták az enyémeket, és ráadásként a keze a hajamba túrt. Bátortalanul viszonoztam a csókját, és hajába vezettem kezeimet, mire felmordult. Nyelve bejutásért könyörgött, és ahogy elnyíltak ajkaim, azonnal teljesült a vágya. Azonban az eszem felülkerekedett a szívemen és ellöktem magamtól. Lihegve engedett el, és állt fel, d eközben nem bírta a szemét levenni rólam. Csillogó szemekkel bámulta ajkaimat, majd nagy nehezen tekintete eltűnt rólam, és a földön szétszóródott papírokra tette figyelmét. Az egyiken megláthatta a címet, hiszen szemöldökét összeráncolta, és felvette azt.
- Titkos szerelemes dal – ejtette ki a száján a szavakat, és elmosolyodott. –Ez rólam szól? – zavarba jöttem és arcomat elrejtettem a puha, védelmet nyújtó paplanom mögé, majd csak egy aranyos nevetést hallottam. – Hé, Emily szeretném, ha eljönnél ma velem vacsorázni. – mondta lágyan, és leszedte a fejemről a meleg anyagot. Megsimította az arcomat, és egy puszit nyomott homlokomra. Kisétált a szobából és szinte azonnal írt is egy SMS-t.

Ma este 6-ra érted jövök, Szépségem!
xx H.


Harry Styles elhívott vacsorázni, Még mindig nem tudom felfogni. Azonnal ki keltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Este hatig bár van még 6 órám, el kezdtem készülődni, kezdve azzal, hogy minden ruhámat kidobáltam a szekrényből. Mikor pityegett a telóm, rápillantottam a készülékre, és könnybe lábadt a szemem. A dalból idézett. A Secret Love Song-ból. Felsikoltottam.

3. rész LOVE YOU GOODBYE

Emily Ross

- Na jó, az első program, bemutatni az új dalt. Emily! – előléptem, Niall felkapta a gitárját, és leült egy székre, én meg szégyenlősen mellételepedtem.
- Muszáj ezt? – suttogtam a fülébe- Óriást bólintott, és el kezdte gitározni a dalt, én pedig bekapcsolódtam az énekbe. A végére csak az én hangom maradt, majd befejeződött a dal. Harry-re nézve úgy láttam imádja. Elismerően füttyentett, és megölve Niall-t körbe végig néztem a többieken, és mindenkin mosoly terült szét. Mondanom sem kell, ez lett az utolsó dal az albumon.
A nap további részében a srácok a dalt vették fel, mi pedig beültünk egy Starbucksba, persze próbáltam minél messzebb kerülni Blaine-től. Nem tudok neki megbocsátani.
- Mi történt köztetek srácok? Nagy vihar tombol kettőtök között. – kérdezte Nick.
- Semmi fontos- jelentettem ki, de láttam úgy is megbeszéli egymás között. – Na, és alakul valami Harry és közted? A dal alatt, folyamatosan téged nézett. Még csak pislantani sem pislantott. Nagyon oda van érted- felnevettem.
- Na persze, majd pont egy átlagos lány kéne neki, aki még csak meg sem tud szólalni a közelében. Meg amúgy is, akkor talán már elhívott volna valahova – jelentettem ki, de ő csak a fejét rázta. – Te tudsz valamit igaz? – ő csak elnézve fütyörészett, így nem firtattam tovább. Hirtelen két kar fogta meg a vállamat, és ugrottam egyet. Hát persze, hogy a fiúk voltak? – Ti, hogy-hogy ott vagytok? Nem kéne felvennetek a dalt? – vettem lejjebb a hangomat, hiszen azonnal mindenki felfigyelt jelenlétükre.
- Már kész. Már csak egy dal hiányzik, és kész az album. Nincs hozzá zene, és semmi jó nem jut hozzá eszembe. Az eredeti nagyon béna volt. Segítenél? - mondta, szinte már suttogva Harry, és elém tolta a papírt. - Amúgy meg mondtuk, hogy utánatok jövünk.
- Aha...- csak ennyit bírtam kinyögni, és megint nevettek. Megnéztem a dalt, és tetszett. A címe Perfect volt. Vajon kihez írta? A szövege tényleg tökéletes volt, és magamban már egy klipet is elképzeltem hozzá, és akkor szólalt meg Taylor Swift Style című száma a rádióban, és elkezdtem ezt dúdolgatni, mire passzolt hozzá. Felmutattam. –Ehhez mit szólsz? Egy kicsit változtatsz rajta, és végre visszaadhatod Taylornak. - Odahajítottam elé, és ittam tovább a kávémat. Bólintott, majd megfogta a kezemet, mire én kiköptem a számban lévő italt, egyenesen az arcára... Óh, basszus! – Én annyira...
- Tudod mit? El akartalak hívni randira, de annyira kibaszottul kikészítesz! – kiáltotta dühösen és kiment.
- Sajnálom... – fejeztem be az elkezdett mondatomat, és könnyeimet letörölve mentem a szállodánkba, és eresztettem szabadjára az összes könnyemet. Elszúrtam az egyetlen esélyemet! Gratulálok Emily!

Első díjam!! *-*

Hey everybody!

Nagyon köszönöm a  díjat  a There is always hope írójának, Astrid Flynn-nek.

Szabályok:

- Tedd ki a képet!

- Írd le, hogy kitől kaptad!

- Írj magadról 10 dolgot (akármilyen lehet)!

- Válaszolj 10 kérdésre!

- Tegyél fel 10 kérdést!

- Küldd tovább 10 embernek a díjat!

10 dolog magamról!

1. 18 leszek hamarosan

2. Németet és angolt tanulok

3. Ausztriába szeretnék Egyetemre menni

4. Londonban szeretnék élni

5. 165 cm vagyok

6. Az életem során ki szeretnék adni egy könyvet

7. Vidám ember vagyok

8.  Érdekes stílusom van sokak szerint

9. Bele vagyok zúgva Harry hajába xd

10. Zayn  a kedvencem 

1. Ki a példaképed?

ED SHEERAN ÉS PERRIE
2. Ha választhatnál, hogy milyen állatod legyen mit választanál és miért (bármit választhatsz)? 

 MÉG TÖBB MACSKA,, MERT IMÁDOM A MACSKÁKAT
3. Melyik számot hallottad legutóbb?

 TAYLOR SWIFT-WILDEST DREAMS
4. Miért kezdtél el írni?

 MERT SZERETEK
5. Ha van hobbid mi az?

ÍRÁS, ÉNEKLÉS
6. Miért szeretsz olvasni?

HOGY ÁTÉREZHESSEN A DOLGOKAT MÉLYEN
7. Hogyan képzeled el magad 30 évesen?

MÉG MINIDG 1D-T HALLGATVA 2 GYEREKKEL
8. Van-e valami furcsa szokásod?

FOLYAMATOSAN NYÚJTÓZKODOM, ÉS ROPOGTATOM MAGAM

9. Kinek vagy kiknek a koncertjére szeretnél eljutni a legjobban?

1D, LITTLE MIX , ED SHEERAN, 1D
10. Macska vagy kutya?

MACSKA


10 kérdésem:

1. Mióta agy Directioner?
2. Szerinted a paradicsom zöldség vagy gyümölcs?
3. Mióta írsz?
4. Milyen könyveket olvasol?
5. Honnan jött blogod  történetének az ötlete?
6. Mi a kedvenc számod? (számjegy)
7. Melyik a kedvenc számod?
8. Ki a kedvenced a bandából?
9. Milyen bandákat szeretsz az 1D-n kívül?
10. Miért szereted az 1D-t?


Akiknek küldöm:
Csak Egy Lány: Make it Out Alive
Balogh Fanni: Don't look back live your life
Nessa: Everything I wanted, but nothing I'll ever need
Varga Klaudia: Who To Live In A  Dream
Fodor Emma: Confident (wattpades) 
Egyed Dóri: Love-Friendship
Marosvölgyi Adrienn: They Don't know about us
Kóka Nikolett: Dark soul
Payne Rosalya: Te vagy a végzetem
Virág Bence: SLEEK

2. rész Infinity

Nagyon Boldog Új Évet! Újévi meglepiiii!!!Szeretlek titeket! :)))) :* <3333All the Love, Timii1D xx

Emily Ross

Másnap már korán felkeltem, nem bírtam magammal. Azonnal minden srácot felébresztettem, és siettettem, mivel nem akartam elkésni, minél jobba meg akartam a srácoknak tanítania dalt.
- Em, nyugodj le egy kicsit! Oda fogunk érni! Nem kell ennyire izgulnod.
- Nagyon bejön neked Harry mi?- kérdezte, Nick nevetve, mire csak egy nagy taslit adtam neki.
- Békén lehet hagyni! – duciztam be, mindaddig, amíg el nem indultunk végre.
Az épülethez érve nagyot nyeltem, majd csodálkozva vettem észre, a srácok már megérkeztek, pedig köztudott, hogy midig késnek. Köszönésképp megölelgettek minket és kaptam mindegyikőjüktől 2-2 puszit, majd kiderült, hogy nekem Harryt kell betanítanom.
- Szóval, először is te kezded a dalt. És a szám végén ugye lesznek magas hangjaid. Be akarsz énekelni előtte, vagy sem? – a fejét rázta. – Okés, akkor énekeld utánam. „I’ve got fire for a heart, I’m not scared of the dark, you’ve never seen it look so easy”
Harry elkezdte, de az első résznél megkért, inkább énekeljem el megint. Ezt elismételtük még párszor, de már kezdtem kiakadni. Kimentem, bekopogtam a másik szobába, ahol Niall már tudja az ő részét. Blaine átment Harryhez, majd elkezdtem beszélgetni Niall-lel.
-Harry nem tanul?
- Nem! Már vagy huszadjára éneklem el neki, és sosem megy neki. Komolyan, nem hiszem el, hogy 21 évesen is valaki ekkora gyerek legyen! - sírtam el magam, igazából nem tudom miért. Nagyon dühös voltam. A szöszi fiú átkarolt, majd mesél, pár dolgot, hogy Harry általában mindig ilyen.
Hirtelen elkezdtem keresni a mobilomat, mivel megcsörrent, és minden papírt és dolgot Niall kezébe nyomtam. Mire megtaláltam az illető letette, és mikor felemeltem a fejem, a szöszi fiú bele volt merülve az egyik papírba, ami az egyik általam írt dal kezdet volt. Elszégyelltem magam, hiszen nem tudhatta, de ezt is nekik szántam, így DMD sikere után.
- Ez nagyon jó! Kár, hogy csak ennyi van meg belőle.
- Csak tegnap kezdtem el. Ez a dal refrénje lenne. De sajnos nem tudom folytatni.
- Segíthetek! És akkor lesz egy közösen írt dalunk! - ajánlotta, felcsillanó szemekkel. Nem tudtam nemet mondani. Pár óra múlva kész is lett az új 1D dal, az INFINITY.


A napok teltek, és a Drag Me Down hivatalosan is megjelent.Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz! A szám minden slágerlista élére került, percek alatt. Mindenki erről beszélt, a fanok büszkék voltak fiaikra, hiszen ez az első megjelent dal a fordulat után, és bár sokak hiányolták Zayn hangját mindneki csak áradozott, és már azon gondolkoztak, milyen klip lesz belőle. Az 1D menedzsere szerződést kötött velünk további dalok megírása miatt.
- Oké, már van majdnem elég dal az albumra. Kéne még legalább 2 szám. Jó lenne két lassabb. Ha van valami ötletetek, vagy csak valami kezdemény, szóljatok, és befejezzük! Fiúk, rátok is számítok! –Niall még nem említett volna az Infinityt? Ránéztem a Szöszire. Elmosolyodott, és mint egy iskolás feltette a kezét, hogy szólni akar. – Niall?
- Emily-vel nemrég befejeztünk egy dalt. Esetleg megmutathatjuk – zavarban volt. A fejemet ráztam. Még nincs kész. Van egy dallam, ami nincs a helyén, nem stimmel bele, és még ki kéne találnom egy másikat. És amúgy is, tegnap karaokéztunk és totál elment a hangom. Jó ha egy normális hang kijön a torkomon.
- Em, ne legyél már szégyenlős! – kérlelt Niall, de győzködése ellenére sem mentem bele. i kell javítanom azt a dallamot.
Egészen idáig sikerült nem megszólalnom, de most muszáj voltam. Minden szempár könyörgően nézett rám, és nem sok kellett, hogy beadjam a derekamat. Mindig meg tudnak az emberek győzni, ha ezt vetik be. Azok a fránya szempárok!
- Nem lehet! Még van benne egy rész, amit ki kell javítani, mert még nem jó, és különben is, ma nem tudok énekelni. Mi enne, ha csak a kottákat adnád oda? Aztán kitaláljuk, mi legyen azzal a dallammal – szerencsére mindenki bólintott, de Niall nem hagyta annyiban.
- Holnap elénekeljük? Veled akarom bemutatni – rávett. Hogy a fenébe is ne vett volna rá? Az a cuki ír pofi mindig eléri, hogy ne mondjak nemet Nem lehet neki nemet mondani!
- Rendben!
Igazából nem tudtam, miért kell előadni, hiszen a srácok tudnak kottát olvasni, de,- gondolom én-, mivel már csak pár dal kell az albumra, csak a legjobbakat teszik fel.


A hotelszobában egész este meleg teát ittam. Nem akartam Niall-nek csalódást okozni, így próbáltam visszanyerni a hangom. Persze magam miatt is, hiszen a nap legalább 12 órájában dúdolgatok, énekelgetek, így elég rossz csendben maradnom Amúgy is szeretek beszélni.
Az ajtón kopogást hallottam. Blaine bedugta a fejét, intettem neki, hogy bejöhet, majd bebújt mellém az ágyba.
- Nem tudok egyedül aludni! Maradhatok? Cserében segítek a dalban! – ajánlotta, és elröhögtem magam.
- Tudod, hogy a nélkül is itt aludhatsz- mondtam lágyan, és megsimítottam enyhén borostás arcát. Letettem a bögrémet az éjjeli szekrényre, és felvettem az előttem heverő papírt. Belenyomtam Blaine képébe, hogy segítsen, ha már megígérte, de szokás szerint előbb nekem ugrott be valami, ami tökéletesen illett a dalba. Sikítva öleltem meg, majd hajítottam is le a földre a dalt. Egy gonddal kevesebb! Niall-nek megüzentem Twitteren, mivel még nem kaptam semmilyen telefonszámot tőlük.


Reggel nem akartam felkelni, de mivel tízre voltunk hivatalosak a bandához, muszáj volt lelöknöm magamról bandatársam testét. Mivel erre sem ébredt fel, egy vödör vizet öntöttem a csupasz hasára, mire azonnal felült lihegve. Mikor végre felfogta a helyzetet, felugrott, elkapott, és fejjel lefelé lógatva kérte tőlem, hogy kérjek bocsánatot. Elég sokáig tartott mire kinyögtem, és addigra már minden vér a fejembe is szállt, így mikor letett, annyira szédültem, hogy el sem engedtem őt.
- Ne csináld többé ezt! – ejtett ki a szavakat dühösen, de közben láttam rajta, nem nagyon tud uralkodni magán. Túl közel voltunk egymáshoz, és hallottam, ahogy a szíve hevesebben ver, mint eddig.
- Hé, jól vagy? – kérdeztem, mert már percek óta nem mozdult, sőt még csak nem is pislogott.
- Én csak... A fenébe! – és megcsókolt. Ledermedtem. Ez életem első csókja, és most minden, amit megálmodtam ezzel kapcsolatban, szertefoszlott. Nem hittel, hogy a legjobb barátom, ezt teszi velem. Tudtam, hogy szeret, de sosem gondoltam volna, hogy megteszi. Nem tudom viszonoztam –e vagy sem, de elhúzódott, és szemben kimondatlan bánat volt.
Nem szóltam hozzá, csak felöltöztem és a hallban megvártam mindenkit majd elindultunk. Kínos percek elé nézünk.