2016. november 22., kedd

9. rész Illusion /egész

Sziasztok!
Sajnos nem lett hosszú, de remélem, tetszik.A következőben Harry szemszög lesz :) 


Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.
- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.

Ellie nagyon normális volt, a kérdései sem voltak indiszkrétek, és csak olyan dolgokat kérdezett, amit még nem tud senki, mint például, hogyan jöttünk össze, vagy hogy a DMD-n kívül, melyik dalokat írtam én, vagy éppen közösen. Az egész interjú mosolyogva telt, de mikor a rajongókon volt a sor, hogy kérdezzenek, egy kisebb izgalommal vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
- Szia, Harry! Alice vagyok! – mutatkozott be egy lány – A kérdésem a barátnődhöz szólna. Valld be, hogy csak Harry pénze kell neked. Látszik rajtad, hogy nem egy gazdag családból való vagy, és ki akarsz használni minden lehetőséget, hogy legyen pénzed. A nemlétező hírnevedet is általa szerzed, hiszen magadtól úgy sem fogod elérni, hogy mindenki tudja a neved. Harry csak addig kell neked, míg meg nem szerzed azt, amit akarsz, a hírnevet. – fejezte be, mire a stúdióra csend telepedett. Már szóltam volna bele a mikrofonba, de e helyett Harry tette ezt meg, de nem azt mondta, amire számítottam.
- Hogy? Ez igaz Emily? Csak kihasználsz?- kereste tekintetem dühösen, és apró könnyek gyöngyöződtek szemén. Számat újra nyitottam volna, de megint közbeszólt. – Hogy tehetted ezt velem, Emily? – kérdezte, majd felállt, és kiment a stúdióból. Kétségbeesetten kiáltottam utána, de nem fordult vissza. Dühösen pillantottam Alice-re, majd elkezdtek hullani a könnyek a szememből.

Este, mikor hazaértem első dolgom volt, hogy megcsörgessem Harry-t. Hangpostára kapcsolt. Elkezdtem beszélni bele:
- Harry... ugye nem gondolod komolyan, amit az a lány össze-visszamondott rólam? Inkább neki hiszel, mint nekem? Harry, mondd, eddig nem voltam veled elég őszinte, hogy ne tudj bennem hinni? – a végére már zokogtam.
Nme adhattam fel, üzenetekkel bombáztam, hiszen nem válaszolt.
Emily: Harry...kérlek beszéljük meg.
Pár kínkeserves perc után, megkaptam válaszát:
Baba: Hagyj békén!
Csupán ennyit válaszolt és éreztem, ez a csodás kapcsolat itt ért véget. Azt hiszem vissza kéne változtatnom a nevét...


És mintha meghallotta volna gondolataimat, pittyegett a telóm, miszerint Twitterre írt valamit.


2016. november 12., szombat

9. rész Illusion / 1

Sajnálom a rengeteg késést, de ínhüvelygyulladásom van, és jelenleg is van, így nem nagyon gépelhettem az utóbbi időben. Ezért is kaptok csak egy részletet a részből. Sietek a  másik felével ígérem!  *--* <3 


Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.
- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.