Sajnálom a rengeteg késést, de ínhüvelygyulladásom van, és jelenleg is van, így nem nagyon gépelhettem az utóbbi időben. Ezért is kaptok csak egy részletet a részből. Sietek a másik felével ígérem! *--* <3
Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival,
Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem,
hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült
is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba.
Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult
felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem
tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt
találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett.
Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában
voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd
kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.
- Emily,
kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és
szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam
felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az
egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak
bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam,
majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.
Reggel
egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a
kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze
ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem
szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a
legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel
túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő
sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe
szállna.
A
stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik
mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan
telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry
szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.
- Akkor
kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése