A kórházban még megfigyelés alatt tartanak pár napig, de én az ágy helyett, a Fiúhoz mentem, aki még mindig eszméletlenül feküdt.
- Harry, kérlek, ébredj fel! Szükségem van rád! Az egész világnak szüksége van rád! – sírtam, és még jobban megszorítottam a kezét. – Tudod, úgy érzem beléd szerettem. Igaz, eddig is nagyon tetszettél, de ez most más. Már nem csak a rajongás vezérel, hanem az igazi szeretet. Jajj, Harry, nincsenek olyan álmaim, amiben ne te szerepelnél. Egyszerűen megbabonáztál a göndör fürtjeiddel, a rózsaszín ajkaddal, zöld szemeiddel és a csodálatos hangoddal. Kérlek, Harry nyisd ki a csodás szemeidet és kezdjük elölről ezt az egészet, vagy inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk. – könnyáztatta arcommal nyomtam egy puszit ajkaira, majd visszaültem a székre, és abban a pillanatban egy enyhe szorítást éreztem, majd tekintetemet az ágyban fekvő, immár felébredt fiúra vezettem.
- Szia, Szépségem! – dörmögte.
- Harry! – zokogtam, és arcára simítottam a kezem. – Azonnal hívok egy orvost! – álltam fel, és rohantam ki egy orvost keresni, és szerencsémre, pont ott jött Harry dokija a folyóson. Az orvos azonnal bejött, és megvizsgálta a Göndört.
- Mr. Styles állapota most már stabilizálódott, de még bent tartjuk megfigyelésen, úgy, ahogy Önt, Ms. Ross. Nyomás az ágyba! – mosolyodott el az orvos, majd követve az utasítást, elköszöntem Harrytől és visszamentem a szobámba.
*Pár map múlva*
Az utóbbi napokban nem engedtem Harry-t nagyon mozogni. Bármennyire is a pokolra kívánt már a folytonos kérdezősködéseimmel, mint a „Fáj valamid?” vagy a „Nincs szükséged valamire?”, mégsem szálltam le róla. Amikor csak időm engedte, megkerestem a lakásán, és ápoltam.
- Szépségem, tudok járni, nem kell folyamatosan kiszolgálnod! – nevetett, miközben magához húzott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Igaz, még nem vagyunk hivatalosan együtt, sőt, sehogy sem, és még az első randinkat sem pótoltuk be, de már egészen úgy viselkedünk, mintha egy párt alkotnánk. Mélyen legbelül reménykedtem, egyszer felteszi a kérdést, hogy legyek a barátnője, hiszen az érzelmeim felé immár nagyon erősek, és nem szeretnék csalódni, mivel nehéz lenne elfelejteni Őt, főleg most, hogy igazából együtt dolgozunk. – Mi lenne, ha ma este pótolnánk be azt a randit? – kérdezte hirtelen, majd nagy nehezen bólintottam, de kikötöttem, nem akarok puccos helyre menni. Ígéretet téve, ki is kelt az ágyból, majd magamra hagyott.
