- Emily.
itt vagy? – hallottam a türelmetlen kopogást a bejárati ajtó felől, de nem
szólaltam meg. – Tudom, hogy itt vagy! Kérlek, engedj be! Hadd magyarázzam meg!
– könyörgött, mire felálltam az ajtótól, és kinyitottam. Harry kifújta a
levegőjét, és karjaiba zárt, én pedig próbáltam kimászni onnan, sikertelenül. –
Figyelj, Emily, én nagyon sajnálom! Én csak... Nem akartalak kitenni ennek az
egésznek.
- De
ellöktél, és utána még csak annyira sem méltattál, hogy utánam nézz, hogy
vagyok! Tudod, hogy fáj a fenekem? – nevettem el a végét, hiszen haragom elmúlt
felé. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, majd megfogta két ezével az
arcomat, és egy csókot hintett ajkaimra.
- Szent a
béke? – tartotta felém kisujját, mire csak röhögve odanyújtottam az enyém is,
és összekulcsoltuk őket. – Tényleg sajnálom, de a legjobban azt, hogy
ellöktelek. Egy lányt nem illik bántani, én pedig megtettem. Egész életemben
bűntudatom lesz emiatt.
- Ne
legyen! Csak megijedtél! – simítottam meg az arcát, majd egy puszit nyomtam rá.
Harry-vel
végül megbeszéltük, hogy a nap további részét, itt töltjük nálam, és megnézünk
egy filmet, ha már ez a randink is kárba ment. Épp a vállára tettem fejem,
mikor elkezdődött a film, de abban a pillanatban Harry telefonja is
megcsörrent.
- Sajnálom,
ezt fel kell vennem! – mondta, és már állt is fel, majd a konyhába sietett. Leállítottam
a filmet, és elmosolyodtam a kapcsolatunkon. Eddig még egyik randink sem
sikerült úgy, ahogy Harry tervezte, de úgy érzem, nem ez a lényeg. Én így
szeretem Őt, ilyen kis esetlenül, és remélem Ő is legalább ugyanennyire szeret
engem. A göndör szépségem zavart meg ebben a gondolatmenetemben. Mielőtt leült
mellém, megpuszilta az arcomat, és elindította a filmet. – Anyu holnap eljön
látogatni – mondta, miközben megfogta a kezemet és szája elé emelte.
- Rendben
– bólintottam.
- Be
szeretnélek mutatni neki! Tudom, még korai, hisz még csak most jöttünk össze, de
szeretném, ha megismerne.
- Együtt
vagyunk? – kérdeztem és nem titok, majdnem kiugrottam a bőrömből. Harry
összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd fejbe vágta magát.
- Emily
Ross, leszel a barátnőm? – kérdezte mosolyogva, mire én az ölébe ültem és
megcsókoltam. – Ez igent jelent? – bólintottam, és nagy sóhaj szakadt ki
belőle.
- Szóval,
holnap bemutatsz anyukádnak- jelentettem ki egy kicsit félve, ő meg csak
bólintott, és a már javában elkezdődött filmre fordítottuk tekintetünket.
Halk
szitkozódásra kelek, miközben erős karokat érzek magam körül. Elaludtam volna? A fiú óvatosan letesz
az ágyamra, majd kisöpör egy tincset az arcomból és egy „Szép Álmokat!” után el
is megy. Igazából, utána szólhattam volna, de semmi energiám nem volt ahhoz,
hogy megszólaljak. Oldalamra fordulok, kezeimmel kitapintom a kedvenc
plüssömet, átölelem, és mély álomba zuhanok újra.
Reggel a
madarak csicsergése keltett, és a telefonom esze-veszett csörgése. Harry nevét
pillantottam meg a kijelzőn, én pedig azonnal fel is vettem.
- Jó
reggelt! – köszöntem.
- Szép
Reggelt, Hétalvó! – nevetett. – Ilyen unalmas volt a film? – érdeklődött, ám
nem látom, de biztos vagyok benne, hogy mosolyog.
- Csak
nagyon fáradt voltam- védekeztem, és egy édes kacagást hallottam.
- Amúgy
mikorra menjek érted, hogy be tudjalak mutatni anyunak? - a kérdéstől nagyot
nyeltem, hiszen félek. Félek, hogy nem leszek neki szimpatikus, és az
önbizalmamnak az nagyon nem tenne jót.
-
Bármikor jöhetsz!- mondtam, és pár perc múlva le is tettük a telefont.
