Ajtócsapódásra ébredtem. Kinyitottam szemeimet, és vártam, hátha valaki belép az ajtón, és ledől mellém. Várakozásom megérte, hiszen egy kócos hajzuhatag kukucskált be a szobába. Miután észrevette ébren vagyok, becsukta az ajtót és gyors léptekkel, -nem törődve a rajta levő holmikkal, -bedőlt az ágyba, és karjaiba zárt. Haragudtam rá, hiszen megint egyedül hagyott, de közben örültem, hisz a rajongók nem tudták teletömni a fejét mindenféle hülyeséggel. - Merre voltál? - kérdeztem, és ajkaira hintettem egy csókot.
- Nagyon sajnálom, Kincsem! – simogatta kezével arcomat.
- Semmi baj! Ha nem szeretnéd, nem mondd el. Örülök, hogy itt vagy! – pusziltam meg, majd szemeimet lecsuktam. Ő pedig szorosan átkarolt.
Reggel halk horkolásra keltem, és aranyos csiklandozásokra, miképp barátom haja arcomon pihen.
Olyan csodálatosan néz ki. Szempillái megrebegnek, ajakain mosoly ül. Biztos szépet álmodik. Testéről félig lelóg a takaró, így szabaddá válik tökéletes háta és feneke, amit egy boxer takar. Mikor vette le ruháit?
Egy nagyobb sóhaj keretében kinyitotta szemeit, és egy rövid csókkal köszöntött, így azonnal fölém kerekedett.
- Felébresztettelek? – söpörtem ki arcból haját.
- Nem szeretem, ha néznek alvás közben. Szóval, igen!
- Sajnálom!
- Az, hogy ilyen gyönyörűséget láthatok meg minden reggel először, felér minden zavaró tényezővel – csókolt meg.
Az étkezőben ültünk, és eszegettük Harry csodakezei által készített melegszendvicsket. Egymással szemben ültünk és csak egymás tekintetét néztük. Néha az asztalon keresztül megfogta a kezemet, mintha egy randin lennénk. Ujjaival cirógatta kézfejemet, és szájával puszikat küldött. Az ilyen pillanatokban mindig eszembe jut, mennyire is utált engem a legelején. Hányszor üvöltötte le a fejem, és hányszor kívánt elküldeni engem melegebb éghajlatra. De mikor először szerelmet vallott, vagy felkért a dalának befejezésére, akkor meg majd elolvadtam.
- Min gondolkozol, Szépségem? – térít észhez barátom hangja.
- Semmin, csak rajtunk. A kapcsolatunk kezdetéről.
- Ma el szeretnélek vinni moziba. És ígérem, egy fan sem állhat közénk, nem csinálok velük képet, csak veled fogom tölteni ezt a napot. Főleg, hogy 2 hét múlva indulunk turnézni – fejezte be, a szemeim pedig majd kiestek helyükről.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten. Nem tudtam felfogni, hogy nem mondat el előbb. – Mikor akartad ezt elmondani nekem? Mióta tudod? – faggattam.
- Emily, figyelj, ez nem nagy ügy. Tartani fogjuk a kapcsolatot majd, ígérem. Amúgy is számíthattál rá. Ausztráliában kezdünk mellesleg. De majd megoldjuk valahogy, mindent megoldunk, csak kérlek ne sírj! – futott oda hozzám és átölelt hatalmas karjaival.
Ez a rész most csak ennyi, és nem is annyira izgalmas, de a Harry megcsalós drámák után egy nyugisabbat akartam most írni. Remélem elnyeri tetszéseteket, hétvégén jön a következő rész! :*
Timi <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése