6. rész Over again/2

„If you like having secret little rendezvous”

Az este hamar eljött. Fogalmam sem volt arról Harry hova visz, hiszen mióta kiment a szobából, nem is láttam Őt. Hét körül azonban csipogott a telóm, és látva, hogy mit írt, felkaptam a táskámat és szaladtam is ki. A szeles időre tekintettel, nem ruhát vagy szoknyát vettem fel, hiszen, ha sétálunk, kényelmesebb egy nadrág. Harry a kocsija előtt állt, majd mikor meglátott egy mosoly terült szét az arcán. Kinyitotta a nekem a kocsi ajtaját, majd be is csukta utánam és mit sem mondva, el is indultunk. Körülbelül 20 perc múlva meg is érkeztünk egy parkba. Zavarodottan néztem a mellettem ülő fiúra, aki éppen valamit keresett.
-Most elhoztalak a kedvenc helyemre – jött zavarba, mire én még jobban összezavarodtam. Egy park? – Nem tetszik? -aggódott, majd már készült is újra beindítani a motort, hogy elindulhassunk.
- Nem, nem erről van szó, csak nem értem ezt az egészet.
- Mit nem értesz? -ráncolta össze szemöldökét.
- Hát, hogy miért kocsival jöttünk el egy parkba, hiszen gyalogolni is tudtunk volna. – elmosolyodott.

- Innen még sokat kell sétálnunk a helyig, és gondoltam, hogy ne fáradjunk el nagyon, elvezettem idáig – bólintottam. Így már minden érthetőbb volt. Kiszálltunk az autóból, majd mellé érve elindultunk egyenesen. Zavart, hogy Harry nem fogja meg a kezem, de én sem akartam kezdeményezni.

 Egy kis idő múlva Harry megállt egy gyönyörű helyen. A kilátás gyönyörű volt, és minden olyan nyugodt olt. A fákon mókusok ugráltak, mellettünk meg egy kis patak folyt. Harry leült egy nagyobb kőre, majd én pedig mellé, és csak bámultunk előre, míg nem Harry megszólalt.
- Mesélj magadról egy kicsit! Alig tud rólad valamit!
- Huh... Nincsen testvérem, a szüleim szerettek volna még gyereket, de sajnos nem lehet már, így az örökbefogadáson gondolkodnak. Anyuék azt mondják én voltam az újévi ajándékuk, mivel akkor fogantam meg, és vicces, mert szeptember 12-én születtem meg, 2 héttel később, mint kellett volna. Van egy öreg macskám, aki már járni is alig tud, és emiatt valószínűleg el lesz altatva, mert ugye úgy jobb lesz neki. A suliban nem szeretnek sem a tanárok, sem a tanulók. Ferde szemmel néznek rám mindig és nem tudom, miért, hiszen én elvagyok az én kis világomban. Egyetlen-egy barátnőm van, aki mindenben támogat, és hatalmas rajongótok, de sajnos nincs sok ideje hátra. Nemrég egy daganatot diagnosztizáltak nála a méhében, és az orvosok akkor azt mondták, hogy körülbelül másfél éve van hátra. Félév már letelt, de még nem javult az állapota- kezdtem el könnyezni, mire Harry magához ölelt, és csitítgatott.
- Sajnálom, nem akartam az életedben turkálni.
- Semmi baj, nem tudhattad. Ő érte is csinálom mindezt. Segíteni szeretnék neki, hogy a vizsgálatokat tudja folytatni, mivel az Ő pénzük kevés hozzá. – szipogtam, de Harry még mindig nem engedett el. A hátamat simogatta és így ültünk, míg egy sikoly nem hallatszott, és utána jött a többi.
- Itt van Harry Styles!
- Ki ez a cafka?
- Miért öleled ezt a lányt? Ő a barátnőd?
- Tűnj el a közeléből! – kiáltották, míg Harry el nem lökött, úgy hogy a földre nem estem és ment a rajongókhoz. Döbbenten ültem és fájlaltam a fenekemet és fogalmam sem volt, mégis mi volt ez. Lehajtott fejjel elindultam, egyenesen Harry kocsijáig, onnan pedig hívtam egy taxit és mire hazaértem már csillapíthatatlanul folytak a könnyeim.

6. rész OVER AGAIN /1

A kórházban még megfigyelés alatt tartanak pár napig, de én az ágy helyett, a Fiúhoz mentem, aki még mindig eszméletlenül feküdt.
- Harry, kérlek, ébredj fel! Szükségem van rád! Az egész világnak szüksége van rád! – sírtam, és még jobban megszorítottam a kezét. – Tudod, úgy érzem beléd szerettem. Igaz, eddig is nagyon tetszettél, de ez most más. Már nem csak a rajongás vezérel, hanem az igazi szeretet. Jajj, Harry, nincsenek olyan álmaim, amiben ne te szerepelnél. Egyszerűen megbabonáztál a göndör fürtjeiddel, a rózsaszín ajkaddal, zöld szemeiddel és a csodálatos hangoddal. Kérlek, Harry nyisd ki a csodás szemeidet és kezdjük elölről ezt az egészet, vagy inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk. – könnyáztatta arcommal nyomtam egy puszit ajkaira, majd visszaültem a székre, és abban a pillanatban egy enyhe szorítást éreztem, majd tekintetemet az ágyban fekvő, immár felébredt fiúra vezettem.
- Szia, Szépségem! – dörmögte.
- Harry! – zokogtam, és arcára simítottam a kezem. – Azonnal hívok egy orvost! – álltam fel, és rohantam ki egy orvost keresni, és szerencsémre, pont ott jött Harry dokija a folyóson. Az orvos azonnal bejött, és megvizsgálta a Göndört.
- Mr. Styles állapota most már stabilizálódott, de még bent tartjuk megfigyelésen, úgy, ahogy Önt, Ms. Ross. Nyomás az ágyba! – mosolyodott el az orvos, majd követve az utasítást, elköszöntem Harrytől és visszamentem a szobámba. 

*Pár map múlva*
Az utóbbi napokban nem engedtem Harry-t nagyon mozogni. Bármennyire is a pokolra kívánt már a folytonos kérdezősködéseimmel, mint a „Fáj valamid?” vagy a „Nincs szükséged valamire?”, mégsem szálltam le róla. Amikor csak időm engedte, megkerestem a lakásán, és ápoltam.
- Szépségem, tudok járni, nem kell folyamatosan kiszolgálnod! – nevetett, miközben magához húzott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Igaz, még nem vagyunk hivatalosan együtt, sőt, sehogy sem, és még az első randinkat sem pótoltuk be, de már egészen úgy viselkedünk, mintha egy párt alkotnánk. Mélyen legbelül reménykedtem, egyszer felteszi a kérdést, hogy legyek a barátnője, hiszen az érzelmeim felé immár nagyon erősek, és nem szeretnék csalódni, mivel nehéz lenne elfelejteni Őt, főleg most, hogy igazából együtt dolgozunk. – Mi lenne, ha ma este pótolnánk be azt a randit? – kérdezte hirtelen, majd nagy nehezen bólintottam, de kikötöttem, nem akarok puccos helyre menni. Ígéretet téve, ki is kelt az ágyból, majd magamra hagyott.

5 rész. NIGHT CHANGES

Harry túlságosan is pontos volt. Én még el sem készültem, bőven a szétdobált ruhakupacot néztem át, hátha mégis csak valamelyik ruha felvehető, de ő már kopogott. Bugyiban rohantam kinyitni az ajtót, és kerek szemekkel néztem az öltönybe bújt fiút, aki mindig meg tudta dobogtatni a szívemet.
- Szia! – pillantottam le a földre. Zavarba jöttem. – Jól áll az öltöny! De miért öltöztél így ki? Nekem is így ki kell öltöznöm? – léptem beljebb, hogy végre beengedjem, és fel tudjak öltözni.
- Korán jöttem? – kérdezte a szemembe nézve, miközben a fél mosolyt nem tudta levakarni arcáról.
- Öhm... talán...egy kicsit...Na jó, igen! Még azt sem tudom, mit veszek fel, meg kell mosnom a hajam, ki kell sminkelnem magam és ahh - elnevette magát.
- Szerintem elég, ha felveszel valamit, bár nekem így is nagyon jól nézel ki! A hajadat és a sminket hagyd már! Emily gyönyörű vagy, ezek nélkül is. – fogta meg lágyan a kezem, és egy puszit nyomott rá. Bólintottam egyet, majd felvettem az első ruhát, ami kezembe akadt.
- Öhm, Harry felhúznád a cipzárt? – kérdeztem, mire azonnal odalépett, és szép lassan felhúzta, majd végig simított a hátamon.
- Mehetünk?- bólintottam.

Az út csenden telt. Harry rátette nagy mancsát a combomra, és csak akkor vette le, amikor váltania kellett. Megálltunk egy étterem előtt, és csak remélni tudtam, Harry most nem tiltott helyre parkolt le.
- Jó napot! Egy két személyes asztalt szeretnék kérni! – mondta Harry, mire a nő csak a fejét rázta.
- Van foglalása? – kérdezte a nő, kinek névtábláján a Kate név állt.
- Nincs, de nézze, nagyon fontos lenne, ha itt tudnánk enni!
- Foglalás nélkül nem jöhetnek be!

- Asszonyom, maga tudja, hogy én ki vagyok? –próbálkozott Harry, és kezeimet kirántottam övéi közül. Rám nézett.
- Igen, tudom, de sajnálattal közlöm, nincs kivétel! Kérem, fáradjanak ki! – Harry kifújta a levegőjét, majd maga után húzva kimentünk. Ahogy gondoltam, a fiú rossz helyre parkolt.
- Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe! Ez a hónapban már a negyedik! – bosszankodott, majd a büntető cetlit leszedte az ablaktörlő mögül. Jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, hiszen nem akartam még jobban játszani az idegeivel. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd, mikor ő is beült egy puszit nyomtam az arcára és elmosolyodott. Beindította a kocsit és elindultunk. Fogalmam sincs hova ment, hiszen nem haza, és kezdtem izgulni. - B –terv! –rám nézett, majd azonnal vissza az útra, de már késő volt. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy egy kocsi szembejöjjön velünk és nekünk jöjjön. Harry felém nyúlt, de már késő volt. Elvesztettem eszméletemet.



Amikor legközelebb felébredtem, csipogó hangok idegesítő zenéjét hallottam. A fejem szörnyen fájt, majd ennek hangot adva, felébredt a rajtam alvó fiú is.

- Em, jajj de jó, hogy felébredtél! – ölelt meg Blaine a kelleténél erősebben. Feljajdultam. Azonnal elengedett, és rohant is egy orvoshoz, szólni, ébren vagyok. Gondolataimba azonnal beférkőzött egy göndör hajú srác, aki úgy érzem elrabolt a szívemet. Vajon, mi lehet vele? Jól van?
- Örülök, Ms.Ross, hogy felébredt! Hogy érzi magát? – kérdezte egy őszülő orvos.
- A fejem iszonyatosan fáj! – a doki bólintott, majd az őt elkísérő nővér azonnal adott egy fájdalomcsillapítót.
- Tudja, nagyon nagy szerencséje van. Az ütődés erős volt, de jó helyen kapta, így csak agyrázkódása lett. Nincs hányingere? – bólintottam, hogy van és már elém is tolták a lavort, hogy abba végezzem el a dolgom.
- Harry hogy van? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést, mire Blaine csak felhorkantott.
- Mr, Styles eszméletét vesztette, jelenleg nagyon súlyos az állapota. Egyelőre csak ennyit tudok mondani, a műtét után kiderül, mi lesz. És, ha most megbocsát... – bólintottam, és a doki kiment. Sírva fakadtam. Nem veszíthetem el Őt! Szüksége van rá az egész világnak! Nem halhat meg!

4. rész TRULY MADLY DEEPLY

Egész este nem tudtam aludni. Forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban, többször levert a víz. Harry arca volt előttem folyamatosan, amint az ideges mondatai, elhagyják a száját. „El akartalak hívni randira.” „Kibaszottul kikészítesz!” - hangoztak fejemben folyamtosan, és egyre jobban fájtak a szavai.
Harry Styles el akart hívni, randevúzni, és én Emily Ross, természetesen elszúrtam. Annyira van érzékem ezekhez. Magamnak is rosszat teszek, és másoknak is. Este megírtam egy dalt is, ami a titkos szerelemről szól. Ez a téma most pont aktuális, így kihasználtam az alkalmat.
Egy nagy ajtócsapást hallottam, és megjelent Blaine a szobámban, egy szál alsóban.
- Mit akarsz Blaine? – nem volt kedvem vele társalogni.
- Nem haragudhatsz rám az idők végezetéig. Hányszor kérjek még bocsánatot? – esdeklett, de nem érdekelt.
- Azt hittem barátok vagyunk. A barátok rohadtul nem csókolóznak, fafej!
- Sajnálom, de basszus agyon megőrülök érted, és fáj a tudat, hogy sosem leszel az enyém! –kiáltotta, és épp akkor nyílt ki az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki áll ott. A göndör hajú szépség összevont szemöldökkel szemléltette az előtte lévő szituációt. A bokszeralsóban megjelent srácot, és az én csupasz vállaimat, amik kilógtak a takaró alól. Csalódottan bólintott egyet, és elhagyta a szobát. Azonnal utána szaladtam.
- Várj, Harry kérlek! – rohantam, ő pedig hirtelen megállt, így neki ütköztem. A pólójából isteni illat szállt, és ha tehettem volna, így maradtam volna örökké, de nem tehettem. Elléptem tőle és a szemébe néztem, amiket rajtam legeltetett. Lenéztem magamra, és elszégyelltem magam. Egy szál bugyiban és egy melltartóban álltam előtte, és már hiába takartam magam, a fiú fanjai, mind lekapták a jelentet, és valószínűleg, már ki is tették, mindenféle közösségi oldalra. Harry észbe kapott, és átölelt, így nagyjából eltakarva engem, majd felkapott a karjaiba, és visszavitt a szobámba. Blaine még ott volt, de meglátva minket, elfintorodott, és inkább távozott. Harry letett az ágyra, majd nagy nehezen elengedett, és letelepedett mellém, majd betakart. Eléggé feszülten viselkedett, de lehajolt hozzám, és egy puszi nyomott az arcomra, és bátortalanul megszólalt.
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egy csaj egy szál semmiben fog egyszer utánam szaladni, veszélyeztetve magát. Sosem gondoltam volna, hogy egy lányt még azelőtt látok így mielőtt még csak megcsókoltam volna, vagy randira vittem volna. Basszus Emily rohadtul szexi vagy! –lehajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai lágyan simogatták az enyémeket, és ráadásként a keze a hajamba túrt. Bátortalanul viszonoztam a csókját, és hajába vezettem kezeimet, mire felmordult. Nyelve bejutásért könyörgött, és ahogy elnyíltak ajkaim, azonnal teljesült a vágya. Azonban az eszem felülkerekedett a szívemen és ellöktem magamtól. Lihegve engedett el, és állt fel, d eközben nem bírta a szemét levenni rólam. Csillogó szemekkel bámulta ajkaimat, majd nagy nehezen tekintete eltűnt rólam, és a földön szétszóródott papírokra tette figyelmét. Az egyiken megláthatta a címet, hiszen szemöldökét összeráncolta, és felvette azt.
- Titkos szerelemes dal – ejtette ki a száján a szavakat, és elmosolyodott. –Ez rólam szól? – zavarba jöttem és arcomat elrejtettem a puha, védelmet nyújtó paplanom mögé, majd csak egy aranyos nevetést hallottam. – Hé, Emily szeretném, ha eljönnél ma velem vacsorázni. – mondta lágyan, és leszedte a fejemről a meleg anyagot. Megsimította az arcomat, és egy puszit nyomott homlokomra. Kisétált a szobából és szinte azonnal írt is egy SMS-t.

Ma este 6-ra érted jövök, Szépségem!
xx H.


Harry Styles elhívott vacsorázni, Még mindig nem tudom felfogni. Azonnal ki keltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Este hatig bár van még 6 órám, el kezdtem készülődni, kezdve azzal, hogy minden ruhámat kidobáltam a szekrényből. Mikor pityegett a telóm, rápillantottam a készülékre, és könnybe lábadt a szemem. A dalból idézett. A Secret Love Song-ból. Felsikoltottam.

3. rész LOVE YOU GOODBYE

Emily Ross

- Na jó, az első program, bemutatni az új dalt. Emily! – előléptem, Niall felkapta a gitárját, és leült egy székre, én meg szégyenlősen mellételepedtem.
- Muszáj ezt? – suttogtam a fülébe- Óriást bólintott, és el kezdte gitározni a dalt, én pedig bekapcsolódtam az énekbe. A végére csak az én hangom maradt, majd befejeződött a dal. Harry-re nézve úgy láttam imádja. Elismerően füttyentett, és megölve Niall-t körbe végig néztem a többieken, és mindenkin mosoly terült szét. Mondanom sem kell, ez lett az utolsó dal az albumon.
A nap további részében a srácok a dalt vették fel, mi pedig beültünk egy Starbucksba, persze próbáltam minél messzebb kerülni Blaine-től. Nem tudok neki megbocsátani.
- Mi történt köztetek srácok? Nagy vihar tombol kettőtök között. – kérdezte Nick.
- Semmi fontos- jelentettem ki, de láttam úgy is megbeszéli egymás között. – Na, és alakul valami Harry és közted? A dal alatt, folyamatosan téged nézett. Még csak pislantani sem pislantott. Nagyon oda van érted- felnevettem.
- Na persze, majd pont egy átlagos lány kéne neki, aki még csak meg sem tud szólalni a közelében. Meg amúgy is, akkor talán már elhívott volna valahova – jelentettem ki, de ő csak a fejét rázta. – Te tudsz valamit igaz? – ő csak elnézve fütyörészett, így nem firtattam tovább. Hirtelen két kar fogta meg a vállamat, és ugrottam egyet. Hát persze, hogy a fiúk voltak? – Ti, hogy-hogy ott vagytok? Nem kéne felvennetek a dalt? – vettem lejjebb a hangomat, hiszen azonnal mindenki felfigyelt jelenlétükre.
- Már kész. Már csak egy dal hiányzik, és kész az album. Nincs hozzá zene, és semmi jó nem jut hozzá eszembe. Az eredeti nagyon béna volt. Segítenél? - mondta, szinte már suttogva Harry, és elém tolta a papírt. - Amúgy meg mondtuk, hogy utánatok jövünk.
- Aha...- csak ennyit bírtam kinyögni, és megint nevettek. Megnéztem a dalt, és tetszett. A címe Perfect volt. Vajon kihez írta? A szövege tényleg tökéletes volt, és magamban már egy klipet is elképzeltem hozzá, és akkor szólalt meg Taylor Swift Style című száma a rádióban, és elkezdtem ezt dúdolgatni, mire passzolt hozzá. Felmutattam. –Ehhez mit szólsz? Egy kicsit változtatsz rajta, és végre visszaadhatod Taylornak. - Odahajítottam elé, és ittam tovább a kávémat. Bólintott, majd megfogta a kezemet, mire én kiköptem a számban lévő italt, egyenesen az arcára... Óh, basszus! – Én annyira...
- Tudod mit? El akartalak hívni randira, de annyira kibaszottul kikészítesz! – kiáltotta dühösen és kiment.
- Sajnálom... – fejeztem be az elkezdett mondatomat, és könnyeimet letörölve mentem a szállodánkba, és eresztettem szabadjára az összes könnyemet. Elszúrtam az egyetlen esélyemet! Gratulálok Emily!

Első díjam!! *-*

Hey everybody!

Nagyon köszönöm a  díjat  a There is always hope írójának, Astrid Flynn-nek.

Szabályok:

- Tedd ki a képet!

- Írd le, hogy kitől kaptad!

- Írj magadról 10 dolgot (akármilyen lehet)!

- Válaszolj 10 kérdésre!

- Tegyél fel 10 kérdést!

- Küldd tovább 10 embernek a díjat!

10 dolog magamról!

1. 18 leszek hamarosan

2. Németet és angolt tanulok

3. Ausztriába szeretnék Egyetemre menni

4. Londonban szeretnék élni

5. 165 cm vagyok

6. Az életem során ki szeretnék adni egy könyvet

7. Vidám ember vagyok

8.  Érdekes stílusom van sokak szerint

9. Bele vagyok zúgva Harry hajába xd

10. Zayn  a kedvencem 

1. Ki a példaképed?

ED SHEERAN ÉS PERRIE
2. Ha választhatnál, hogy milyen állatod legyen mit választanál és miért (bármit választhatsz)? 

 MÉG TÖBB MACSKA,, MERT IMÁDOM A MACSKÁKAT
3. Melyik számot hallottad legutóbb?

 TAYLOR SWIFT-WILDEST DREAMS
4. Miért kezdtél el írni?

 MERT SZERETEK
5. Ha van hobbid mi az?

ÍRÁS, ÉNEKLÉS
6. Miért szeretsz olvasni?

HOGY ÁTÉREZHESSEN A DOLGOKAT MÉLYEN
7. Hogyan képzeled el magad 30 évesen?

MÉG MINIDG 1D-T HALLGATVA 2 GYEREKKEL
8. Van-e valami furcsa szokásod?

FOLYAMATOSAN NYÚJTÓZKODOM, ÉS ROPOGTATOM MAGAM

9. Kinek vagy kiknek a koncertjére szeretnél eljutni a legjobban?

1D, LITTLE MIX , ED SHEERAN, 1D
10. Macska vagy kutya?

MACSKA


10 kérdésem:

1. Mióta agy Directioner?
2. Szerinted a paradicsom zöldség vagy gyümölcs?
3. Mióta írsz?
4. Milyen könyveket olvasol?
5. Honnan jött blogod  történetének az ötlete?
6. Mi a kedvenc számod? (számjegy)
7. Melyik a kedvenc számod?
8. Ki a kedvenced a bandából?
9. Milyen bandákat szeretsz az 1D-n kívül?
10. Miért szereted az 1D-t?


Akiknek küldöm:
Csak Egy Lány: Make it Out Alive
Balogh Fanni: Don't look back live your life
Nessa: Everything I wanted, but nothing I'll ever need
Varga Klaudia: Who To Live In A  Dream
Fodor Emma: Confident (wattpades) 
Egyed Dóri: Love-Friendship
Marosvölgyi Adrienn: They Don't know about us
Kóka Nikolett: Dark soul
Payne Rosalya: Te vagy a végzetem
Virág Bence: SLEEK

2. rész Infinity

Nagyon Boldog Új Évet! Újévi meglepiiii!!!Szeretlek titeket! :)))) :* <3333All the Love, Timii1D xx

Emily Ross

Másnap már korán felkeltem, nem bírtam magammal. Azonnal minden srácot felébresztettem, és siettettem, mivel nem akartam elkésni, minél jobba meg akartam a srácoknak tanítania dalt.
- Em, nyugodj le egy kicsit! Oda fogunk érni! Nem kell ennyire izgulnod.
- Nagyon bejön neked Harry mi?- kérdezte, Nick nevetve, mire csak egy nagy taslit adtam neki.
- Békén lehet hagyni! – duciztam be, mindaddig, amíg el nem indultunk végre.
Az épülethez érve nagyot nyeltem, majd csodálkozva vettem észre, a srácok már megérkeztek, pedig köztudott, hogy midig késnek. Köszönésképp megölelgettek minket és kaptam mindegyikőjüktől 2-2 puszit, majd kiderült, hogy nekem Harryt kell betanítanom.
- Szóval, először is te kezded a dalt. És a szám végén ugye lesznek magas hangjaid. Be akarsz énekelni előtte, vagy sem? – a fejét rázta. – Okés, akkor énekeld utánam. „I’ve got fire for a heart, I’m not scared of the dark, you’ve never seen it look so easy”
Harry elkezdte, de az első résznél megkért, inkább énekeljem el megint. Ezt elismételtük még párszor, de már kezdtem kiakadni. Kimentem, bekopogtam a másik szobába, ahol Niall már tudja az ő részét. Blaine átment Harryhez, majd elkezdtem beszélgetni Niall-lel.
-Harry nem tanul?
- Nem! Már vagy huszadjára éneklem el neki, és sosem megy neki. Komolyan, nem hiszem el, hogy 21 évesen is valaki ekkora gyerek legyen! - sírtam el magam, igazából nem tudom miért. Nagyon dühös voltam. A szöszi fiú átkarolt, majd mesél, pár dolgot, hogy Harry általában mindig ilyen.
Hirtelen elkezdtem keresni a mobilomat, mivel megcsörrent, és minden papírt és dolgot Niall kezébe nyomtam. Mire megtaláltam az illető letette, és mikor felemeltem a fejem, a szöszi fiú bele volt merülve az egyik papírba, ami az egyik általam írt dal kezdet volt. Elszégyelltem magam, hiszen nem tudhatta, de ezt is nekik szántam, így DMD sikere után.
- Ez nagyon jó! Kár, hogy csak ennyi van meg belőle.
- Csak tegnap kezdtem el. Ez a dal refrénje lenne. De sajnos nem tudom folytatni.
- Segíthetek! És akkor lesz egy közösen írt dalunk! - ajánlotta, felcsillanó szemekkel. Nem tudtam nemet mondani. Pár óra múlva kész is lett az új 1D dal, az INFINITY.


A napok teltek, és a Drag Me Down hivatalosan is megjelent.Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz! A szám minden slágerlista élére került, percek alatt. Mindenki erről beszélt, a fanok büszkék voltak fiaikra, hiszen ez az első megjelent dal a fordulat után, és bár sokak hiányolták Zayn hangját mindneki csak áradozott, és már azon gondolkoztak, milyen klip lesz belőle. Az 1D menedzsere szerződést kötött velünk további dalok megírása miatt.
- Oké, már van majdnem elég dal az albumra. Kéne még legalább 2 szám. Jó lenne két lassabb. Ha van valami ötletetek, vagy csak valami kezdemény, szóljatok, és befejezzük! Fiúk, rátok is számítok! –Niall még nem említett volna az Infinityt? Ránéztem a Szöszire. Elmosolyodott, és mint egy iskolás feltette a kezét, hogy szólni akar. – Niall?
- Emily-vel nemrég befejeztünk egy dalt. Esetleg megmutathatjuk – zavarban volt. A fejemet ráztam. Még nincs kész. Van egy dallam, ami nincs a helyén, nem stimmel bele, és még ki kéne találnom egy másikat. És amúgy is, tegnap karaokéztunk és totál elment a hangom. Jó ha egy normális hang kijön a torkomon.
- Em, ne legyél már szégyenlős! – kérlelt Niall, de győzködése ellenére sem mentem bele. i kell javítanom azt a dallamot.
Egészen idáig sikerült nem megszólalnom, de most muszáj voltam. Minden szempár könyörgően nézett rám, és nem sok kellett, hogy beadjam a derekamat. Mindig meg tudnak az emberek győzni, ha ezt vetik be. Azok a fránya szempárok!
- Nem lehet! Még van benne egy rész, amit ki kell javítani, mert még nem jó, és különben is, ma nem tudok énekelni. Mi enne, ha csak a kottákat adnád oda? Aztán kitaláljuk, mi legyen azzal a dallammal – szerencsére mindenki bólintott, de Niall nem hagyta annyiban.
- Holnap elénekeljük? Veled akarom bemutatni – rávett. Hogy a fenébe is ne vett volna rá? Az a cuki ír pofi mindig eléri, hogy ne mondjak nemet Nem lehet neki nemet mondani!
- Rendben!
Igazából nem tudtam, miért kell előadni, hiszen a srácok tudnak kottát olvasni, de,- gondolom én-, mivel már csak pár dal kell az albumra, csak a legjobbakat teszik fel.


A hotelszobában egész este meleg teát ittam. Nem akartam Niall-nek csalódást okozni, így próbáltam visszanyerni a hangom. Persze magam miatt is, hiszen a nap legalább 12 órájában dúdolgatok, énekelgetek, így elég rossz csendben maradnom Amúgy is szeretek beszélni.
Az ajtón kopogást hallottam. Blaine bedugta a fejét, intettem neki, hogy bejöhet, majd bebújt mellém az ágyba.
- Nem tudok egyedül aludni! Maradhatok? Cserében segítek a dalban! – ajánlotta, és elröhögtem magam.
- Tudod, hogy a nélkül is itt aludhatsz- mondtam lágyan, és megsimítottam enyhén borostás arcát. Letettem a bögrémet az éjjeli szekrényre, és felvettem az előttem heverő papírt. Belenyomtam Blaine képébe, hogy segítsen, ha már megígérte, de szokás szerint előbb nekem ugrott be valami, ami tökéletesen illett a dalba. Sikítva öleltem meg, majd hajítottam is le a földre a dalt. Egy gonddal kevesebb! Niall-nek megüzentem Twitteren, mivel még nem kaptam semmilyen telefonszámot tőlük.


Reggel nem akartam felkelni, de mivel tízre voltunk hivatalosak a bandához, muszáj volt lelöknöm magamról bandatársam testét. Mivel erre sem ébredt fel, egy vödör vizet öntöttem a csupasz hasára, mire azonnal felült lihegve. Mikor végre felfogta a helyzetet, felugrott, elkapott, és fejjel lefelé lógatva kérte tőlem, hogy kérjek bocsánatot. Elég sokáig tartott mire kinyögtem, és addigra már minden vér a fejembe is szállt, így mikor letett, annyira szédültem, hogy el sem engedtem őt.
- Ne csináld többé ezt! – ejtett ki a szavakat dühösen, de közben láttam rajta, nem nagyon tud uralkodni magán. Túl közel voltunk egymáshoz, és hallottam, ahogy a szíve hevesebben ver, mint eddig.
- Hé, jól vagy? – kérdeztem, mert már percek óta nem mozdult, sőt még csak nem is pislogott.
- Én csak... A fenébe! – és megcsókolt. Ledermedtem. Ez életem első csókja, és most minden, amit megálmodtam ezzel kapcsolatban, szertefoszlott. Nem hittel, hogy a legjobb barátom, ezt teszi velem. Tudtam, hogy szeret, de sosem gondoltam volna, hogy megteszi. Nem tudom viszonoztam –e vagy sem, de elhúzódott, és szemben kimondatlan bánat volt.
Nem szóltam hozzá, csak felöltöztem és a hallban megvártam mindenkit majd elindultunk. Kínos percek elé nézünk.