2. rész Infinity

Nagyon Boldog Új Évet! Újévi meglepiiii!!!Szeretlek titeket! :)))) :* <3333All the Love, Timii1D xx

Emily Ross

Másnap már korán felkeltem, nem bírtam magammal. Azonnal minden srácot felébresztettem, és siettettem, mivel nem akartam elkésni, minél jobba meg akartam a srácoknak tanítania dalt.
- Em, nyugodj le egy kicsit! Oda fogunk érni! Nem kell ennyire izgulnod.
- Nagyon bejön neked Harry mi?- kérdezte, Nick nevetve, mire csak egy nagy taslit adtam neki.
- Békén lehet hagyni! – duciztam be, mindaddig, amíg el nem indultunk végre.
Az épülethez érve nagyot nyeltem, majd csodálkozva vettem észre, a srácok már megérkeztek, pedig köztudott, hogy midig késnek. Köszönésképp megölelgettek minket és kaptam mindegyikőjüktől 2-2 puszit, majd kiderült, hogy nekem Harryt kell betanítanom.
- Szóval, először is te kezded a dalt. És a szám végén ugye lesznek magas hangjaid. Be akarsz énekelni előtte, vagy sem? – a fejét rázta. – Okés, akkor énekeld utánam. „I’ve got fire for a heart, I’m not scared of the dark, you’ve never seen it look so easy”
Harry elkezdte, de az első résznél megkért, inkább énekeljem el megint. Ezt elismételtük még párszor, de már kezdtem kiakadni. Kimentem, bekopogtam a másik szobába, ahol Niall már tudja az ő részét. Blaine átment Harryhez, majd elkezdtem beszélgetni Niall-lel.
-Harry nem tanul?
- Nem! Már vagy huszadjára éneklem el neki, és sosem megy neki. Komolyan, nem hiszem el, hogy 21 évesen is valaki ekkora gyerek legyen! - sírtam el magam, igazából nem tudom miért. Nagyon dühös voltam. A szöszi fiú átkarolt, majd mesél, pár dolgot, hogy Harry általában mindig ilyen.
Hirtelen elkezdtem keresni a mobilomat, mivel megcsörrent, és minden papírt és dolgot Niall kezébe nyomtam. Mire megtaláltam az illető letette, és mikor felemeltem a fejem, a szöszi fiú bele volt merülve az egyik papírba, ami az egyik általam írt dal kezdet volt. Elszégyelltem magam, hiszen nem tudhatta, de ezt is nekik szántam, így DMD sikere után.
- Ez nagyon jó! Kár, hogy csak ennyi van meg belőle.
- Csak tegnap kezdtem el. Ez a dal refrénje lenne. De sajnos nem tudom folytatni.
- Segíthetek! És akkor lesz egy közösen írt dalunk! - ajánlotta, felcsillanó szemekkel. Nem tudtam nemet mondani. Pár óra múlva kész is lett az új 1D dal, az INFINITY.


A napok teltek, és a Drag Me Down hivatalosan is megjelent.Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz! A szám minden slágerlista élére került, percek alatt. Mindenki erről beszélt, a fanok büszkék voltak fiaikra, hiszen ez az első megjelent dal a fordulat után, és bár sokak hiányolták Zayn hangját mindneki csak áradozott, és már azon gondolkoztak, milyen klip lesz belőle. Az 1D menedzsere szerződést kötött velünk további dalok megírása miatt.
- Oké, már van majdnem elég dal az albumra. Kéne még legalább 2 szám. Jó lenne két lassabb. Ha van valami ötletetek, vagy csak valami kezdemény, szóljatok, és befejezzük! Fiúk, rátok is számítok! –Niall még nem említett volna az Infinityt? Ránéztem a Szöszire. Elmosolyodott, és mint egy iskolás feltette a kezét, hogy szólni akar. – Niall?
- Emily-vel nemrég befejeztünk egy dalt. Esetleg megmutathatjuk – zavarban volt. A fejemet ráztam. Még nincs kész. Van egy dallam, ami nincs a helyén, nem stimmel bele, és még ki kéne találnom egy másikat. És amúgy is, tegnap karaokéztunk és totál elment a hangom. Jó ha egy normális hang kijön a torkomon.
- Em, ne legyél már szégyenlős! – kérlelt Niall, de győzködése ellenére sem mentem bele. i kell javítanom azt a dallamot.
Egészen idáig sikerült nem megszólalnom, de most muszáj voltam. Minden szempár könyörgően nézett rám, és nem sok kellett, hogy beadjam a derekamat. Mindig meg tudnak az emberek győzni, ha ezt vetik be. Azok a fránya szempárok!
- Nem lehet! Még van benne egy rész, amit ki kell javítani, mert még nem jó, és különben is, ma nem tudok énekelni. Mi enne, ha csak a kottákat adnád oda? Aztán kitaláljuk, mi legyen azzal a dallammal – szerencsére mindenki bólintott, de Niall nem hagyta annyiban.
- Holnap elénekeljük? Veled akarom bemutatni – rávett. Hogy a fenébe is ne vett volna rá? Az a cuki ír pofi mindig eléri, hogy ne mondjak nemet Nem lehet neki nemet mondani!
- Rendben!
Igazából nem tudtam, miért kell előadni, hiszen a srácok tudnak kottát olvasni, de,- gondolom én-, mivel már csak pár dal kell az albumra, csak a legjobbakat teszik fel.


A hotelszobában egész este meleg teát ittam. Nem akartam Niall-nek csalódást okozni, így próbáltam visszanyerni a hangom. Persze magam miatt is, hiszen a nap legalább 12 órájában dúdolgatok, énekelgetek, így elég rossz csendben maradnom Amúgy is szeretek beszélni.
Az ajtón kopogást hallottam. Blaine bedugta a fejét, intettem neki, hogy bejöhet, majd bebújt mellém az ágyba.
- Nem tudok egyedül aludni! Maradhatok? Cserében segítek a dalban! – ajánlotta, és elröhögtem magam.
- Tudod, hogy a nélkül is itt aludhatsz- mondtam lágyan, és megsimítottam enyhén borostás arcát. Letettem a bögrémet az éjjeli szekrényre, és felvettem az előttem heverő papírt. Belenyomtam Blaine képébe, hogy segítsen, ha már megígérte, de szokás szerint előbb nekem ugrott be valami, ami tökéletesen illett a dalba. Sikítva öleltem meg, majd hajítottam is le a földre a dalt. Egy gonddal kevesebb! Niall-nek megüzentem Twitteren, mivel még nem kaptam semmilyen telefonszámot tőlük.


Reggel nem akartam felkelni, de mivel tízre voltunk hivatalosak a bandához, muszáj volt lelöknöm magamról bandatársam testét. Mivel erre sem ébredt fel, egy vödör vizet öntöttem a csupasz hasára, mire azonnal felült lihegve. Mikor végre felfogta a helyzetet, felugrott, elkapott, és fejjel lefelé lógatva kérte tőlem, hogy kérjek bocsánatot. Elég sokáig tartott mire kinyögtem, és addigra már minden vér a fejembe is szállt, így mikor letett, annyira szédültem, hogy el sem engedtem őt.
- Ne csináld többé ezt! – ejtett ki a szavakat dühösen, de közben láttam rajta, nem nagyon tud uralkodni magán. Túl közel voltunk egymáshoz, és hallottam, ahogy a szíve hevesebben ver, mint eddig.
- Hé, jól vagy? – kérdeztem, mert már percek óta nem mozdult, sőt még csak nem is pislogott.
- Én csak... A fenébe! – és megcsókolt. Ledermedtem. Ez életem első csókja, és most minden, amit megálmodtam ezzel kapcsolatban, szertefoszlott. Nem hittel, hogy a legjobb barátom, ezt teszi velem. Tudtam, hogy szeret, de sosem gondoltam volna, hogy megteszi. Nem tudom viszonoztam –e vagy sem, de elhúzódott, és szemben kimondatlan bánat volt.
Nem szóltam hozzá, csak felöltöztem és a hallban megvártam mindenkit majd elindultunk. Kínos percek elé nézünk.