A következő rész tartalmából

A londoni repülőtérre érve Blaine várt rám, majd ahogy odaértem hozzá szorosan öleltem meg, és nem győztem mondani mennyire is hiányzott.

- Te is hiányoztál nekünk, Bogyó! – ölelt még szorosabban magához, és egy puszit nyomott a hajamba. – Harry egy tökfej, hogy hagyott elmenni téged! – motyogta, majd elengedett és megfogva a bőröndömet elindultunk a kocsijához.

*2 hónappal később*

A hónapok alatt sikerült túllépnem Harry-n. Van még, hogy gondolok rá, és írok neki pár sort olyankor, de sikerült elfelejtenem, úgy, mint egy szerelem. Blaine nagyon sokat segített átvészelni ezt az időszakot és ez idő alatt meg tudtam, van egy lány, akivel elkezdett randizgatni. Nagyon örültem neki, hiszen az én visszautasításom óta eléggé elkeseredett, és azt hitte senkit nem fog találni, aki ennyire fog neki tetszeni, mint én. Tévedett. Blaine egy nagyon helyes fiú, minden lány álma, de sajnos én nem tartok közéjük.

A napok alatt jelenésünk volt az Ellen showban Amerikában és James Corden-nél. Még mindig nem hiszem el, hogy elhívtak minket ezekbe a műsorokba, hiszen ezek a világon a legnézettebbek közé tartoznak.

Sajnálom a rengeteg késést, de így érettségi közeledtével eléggé bekeményítettek a suliban, és nagyon el vagyok havazva. A teljes részt megpróbálom, minél előbb hozni, szerintem csütörtökön.

Sok - sok pusziii!

2. évad 2. rész TEMPORARY FIX

Emily Ross 

Louis-val egy hete együtt csinálunk mindent. Az első napokban szó szerinte settenkedtünk és suttogtunk, ha kint voltunk a folyosón, hiszen nem akartuk, hogy Harry észre vegyen. Az elején még ment is, de pár nappal később lebuktunk, mikor Harry bekopogott Louis-hoz, hogy beszélgessenek. Kendall aznap utazott el, így úgy gondolta végre kidugja a fejét, és átjön a haverjaihoz. Mikor észrevett, először lefagyott, majd zavartan és értetlenül nézett ránk. Az utóbbi egy hétben számtalanszor elsírtam magam Harry miatt. Ez is egy ilyen alkalom volt. Mikor megláttam Őt, azonnal eleredtek könnyeim, és ahogy felém indult, felidézte bennem, mikor még boldogok voltunk együtt.
- Hagyd őt békén! - szólt határozottan Louis. Harry megállt egy pillanatra, majd haverjára nézett.
- Most komolyan, haver? Emily az enyém, ezt te is tudod, és itt rejtegeted napokig, aztán még nem is mehetek a közelébe? Mi van veled?
- Emily és én együtt járunk, és Ő nem kíváncsi Rád többet! – ejtette ki a szavakat a száján, ami nemcsak engem, hanem a göndör fiút is meglepte. Harry rám nézett, próbált valamit leolvasni az arcomról, de a döbbeneten kívül nem tudtam mást mutatni. Bólintott egyet, és kiment az ajtón aga után becsapva azt. Azóta nem beszéltünk és nem is láttam Őt. Louisra nagyon mérges lettem, jobbnak láttam, ha elmegyek, de visszatartott. Egészen a mai napig, mikor is újra megláttam Harry-t a folyosón egy üveg vodkával a kezében és énekelgetett. Leültem mellé, és megfogtam a kezében lévő italt és én is beleittam.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte.
- Sosem láttalak még így Harry és ez aggaszt – hagytam figyelmen kívül kérdését.
-Miért engem oktatsz ki ahelyett, hogy a barátoddal lennél, aki mellesleg jól hátba szúrt – ingerült hangjától összehíztam magam.
- Louis nem a barátom. Csak kitalálta, ami miatt agyon mérges vagyok rá és... – ivott bele a vodkába. – Megtennéd, hogy leteszed és nem iszol belőle többet? Már totál el vagy ázva – söpörtem ki homlokából egy tincset. – Kérlek Harry! – letette maga mellé és elgondolkodott.
- Nem jársz Louis-val? – kérdezte hitetlenül.
- Nem- ráztam a fejem mosolyogva. Bólintott.
-Megtennél nekem valamit? – ezentúl én bólintottam. – Szeretném, ha elmennél és élveznéd a saját a világodat a sikereddel és a bandáddal. Nagyon tehetségesek vagytok, Em! Szeretném, ha elmennél, és csinálnál magadnak egy hatalmas karriert, amit megérdemelsz! – ejtette ki a szavakat a száján. Bólintottam egyet, majd felpattanva a helyemről
egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm! – mondtam és már indultam volna a cuccaimért, mikor megállított.
- Emily! – szólt, és visszaindultam felé. Széttárta a karját, majd szorosan megölelt, és motyogott valami olyasmit, hogy kijózanítottam. Mikor elváltunk a kezembe nyomott valamit. Pénz volt a hazafele útra. Hiába ellenkeztem, hogy nem kell, ragaszkodott hozzá, és még egy arcára nyomott puszi és egy köszönöm után berohantam a cuccaimért, majd figyelmen kívül hagyva Louis kiáltását elhagytam a szállodát. Fogtam egy taxit és a reptérre vitettem magam, majd vettem egy jegyet a kasszánál hazafele. Szerencsémre még volt jegy, de a gép csak három óra múlva indul. Leültem egy székbe a bőröndömmel, és újra könnyekben kötöttem ki. Hiányzott Harry és fájt, ahogy ez véget ért!

2. évad 1. rész WHAT A FEELING

Emily Ross

Ahogy kiléptem az ajtón legjobb barátom szobájához léptem. Bekopogtam, majd vártam, hogy Louis ajtót nyisson, miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak. Harry tette nagyon fájt, átvertnek éreztem magam, és nem tudtam normálisan gondolkodni. Magamat ostromoltam emiatt, hiszen én nem voltam lég jó neki, ezért cserélt le. Nem találkoztunk sokat, ha igen, akkor is csak egymáshoz bújva filmeztünk, kivéve persze azt a pár félresikerült randit. Harryt mióta csak belépett az XFactor színpadjára, rendkívül szeretem, és nem gondoltam volna, hogy képes ilyet tenni valakivel. 

Ajtónyitódás zökkentett ki gondolataimból és egy meglepődött arcú Louis-val találta szembe magam. 

- Mi történt? – kérdezte aggódva. 

- Itt...van...Kendall... – sírtam el magam, majd Louis karjaiba zárkóztam. Szorosan ölelt magához, majd beinvitált a szobájába, ahol a többi fiú játszott valami idióta videójáték konzolon. Fel sem nézve intettek, Louis pedig bekísért az itteni hálószobájába. Leültünk az ágyra, majd, ha ez lehetséges, még nagyobb zokogásba kezdtem. Louis átkarolt és próbált nyugtatni, miközben minél messzebb küldte innen Harryt. 

- Harry a világon a legidiótább ember, hogy egy ilyen gyönyörű lányt hagyott elmenni. Eddig te voltál az a lány, aki a legjobban illett hozzá, és aki a legnormálisabb volt. Mindenki csak a pénzéért szerette, valószínűleg a túloldalon lévő lány sem akar mást, hiszen ő is csak egyfajta Kardashian – rázta ki a hideg a névtől. Louis még mindig ölelt és simogatásaitól és aranyos suttogásaitól sikerült egy kicsit megnyugodnom. Habár a szívem darabokra tört, Louis-nak sikerült egy darabot visszaépítenie. - És most mi lesz? Hazamész? – kérdezte. 

- Nem igazán van pénzem, hogy repjegyet vegyek. És nem szeretnék az osztálytársaimmal találkozni. Csak a képembe röhögnének. 

- Mégis miért? Mert követed az álmaidat?

-Nem. Mert teljesen komolyan kijelentették, nem vagyok Harry-hez való, és nem csodálkoznak rajta, hogy Kendall-lel van. És teljesen igazuk van. Az a lány sokkal jobban megérdemli, hogy vele legyen, mint én. 

- Em, nagy butaságokat beszélsz. Szerintem maradj itt velünk! Felesleges hazamenned, és legalább meg tudod nézni, milyen is Ausztrália. Vigyázok Rád, és nem kell Harry-vel találkoznod. Csak maradj még itt, nem akarom, hogy megint olyan sokáig, olyan távol legyünk egymástól. Vissza akarom kapni, a legjobb barátom egy kis időre. 

Louis Tomlinson

Természetesen Emily gyönyörű lány volt. Szerettem Őt, mint a legjobb barátom, és szerettem Őt, mint azt a lányt, aki megbabonázott már az első alkalommal. Mikor Harry-vel elkezdett járni, éreztem ez így jó, nekik együtt kell lenniük, de közben nem hagyott nyugodni, hogy ugyanarra a lányra én is szemet vetettem, mint a legjobb haverom. Titkoltam előle, hiszen nem akartam elveszíteni a bandán belüli legjobb barátságot. Emily-vel másmilyen barátsági viszony alakult ki köztünk, mint a fiúkkal. A fiúkkal míg folyton összejárunk és megbeszélünk mindent, Emily-vel megnyílunk egymásnak, és Ő ad nekem valamiféle nyugalmat. 

- Nem tudom, Louis, nem lenne jó ötlet itt maradnom! – magyarázkodott a Szépség. 

-Dehogyis nem. Itt leszünk ketten ebben a lakosztályban, együtt alszunk, együtt megyünk mindenhova. Na?

- Rendben! -bólintott és szorosan magához ölelt, még több szeretetért. Hogy az a barom, hogy bánthatott meg egy ilyen gyönyörű lányt? 

20. fejezet Évadzáró

Felérve a fiúk szintjére, teljes káosz fogadott. Niall ás Liam félmeztelenül kergetőztek, és mindenfélével dobálták egymást. Épp sikerült egy büdös zokni elől elhajolnom, ami így Louis arcába csapódott, mikor észrevettek engem és hatalmas örömmel üdvözöltek. Louis persze közben felháborodott a büdös zokni miatt, így játszva a durcás kisfiút elvonult, majd egy hatalmas kupac szennyessel tért vissza, és elkezdett támadni. Igen, engem is... Még pár percig eljátszottunk, mikor egy álmos Harry lépett ki a szobájából, aki felmérte a terepet, majd hirtelen rám nézett és lefagyott. Szája felfelé görbült, majd hatalmas léptekkel indult meg felém. Nem érdekelte, hogy a fejemen egy használt alsógatya van, csak jött felém, és karjaiba zárt.
- Hát, te mit keresel itt? – kérdezte még mindig hozzám bújva, ajkai a vállamat, illetve nyakamat érintették. Apró csókokat szórt rájuk, és csak ölelt.
- Louis szólt, hogy szükséged van rám. Hát eljöttem! Rám bármikor számíthatsz, Harry! – mondtam lágyan, miközben gyönyörű tincsivel játszottam. Még szorosabban magához ölelt, majd elengedett, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál! – mormogta. Számat csak elhúztam, nem reagáltam rá semmit, hiszen nem tudom, most csak játszik, vagy tényleg igazat mond. Szemei furcsán csillogtak, mióta itt vagyok, és kezdtem félni, mi van, ha tényleg átver.


HARRY STYLES
Emily ittléte egyszerre öntött el boldogsággal és szomorúsággal. Nem akartam Őt átverni. Akármennyire is szeretem, megcsaltam Őt, és tudnia kéne erről, de nem merem neki elmondani. Nem akarom elveszíteni, Őt.
- Harry, csörög valahol a telefonod- szólt Emily. Már vagy egy órája ugyanabban a pozícióban feküdtünk. Egy nyálas romantikus filmet néztünk, és végig a haját simogattam, míg ő mellkasomon feküdt. Beszippantottam csodálatos illatát, és egy csókot nyomtam hajába. Telefonom hangja a rajtam fekvő szépség hasán hangzott fel, aki sajnos így azonnal rálátott a hívófél nevére. Gyomrom összeszorult, mikor én is megláttam, kinek a neve villog zölden. Kendall. Emily hirtelen pattant ki ölemből, és ment minél távolabb tőlem, mikor felvettem a telefont.
- Szia, Kendall – kezdtem bele, de ő azonnal félbeszakított.
- Itt vagyok a szobád előtt. Hiába kopogtam, nem nyitott senki ajtót. Elfelejtetted volna, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt leszünk este? – kérdezte, a testem pedig ledermedt. Na, most legyél, okos Harry! Bár neked már így is - úgy is annyi...
- Elszundítottam egy kicsit, nem hallottam, hogy kopogtál. Ne haragudj, már is beengedlek... – sóhajtottam egy nagyot és legbelül már tudtam, Emily-t megint meg fogom bántani.
Ahogy léptem az ajtó felé, barátnőmre pillantottam, aki zavartan és értetlen tekintettel nézte, mit művelek. Kinyitottam az ajtót, majd az ott lévő lány azonnal nyakamba ugrott és ajkaimra tapadt. Nem tudtam, nem visszacsókolni Őt. Tudtam, hogy Emily összetört és talán az utolsó esélyemet is eljátszottam, de nem tudtam nem vonzódni Kendall-höz. Zajt hallottam mögülem, ezért elváltam a fekete hajú lány ajkaitól, majd a szőkeség felé pillantottam. Szemeiből potyogtak a könnyek. Miattam tört össze az a lány, aki elrabolta a szívem. Emily elém állt, felnézett rám, majd az történt, amire nem számítottam. Pofon ütött. Fejem oldalra bicsaklott az erejétől, kezeimet pedig szinte azonnal a sajgó területhez raktam. Ezt megérdemeltem. Emily azonnal kirohant a szobából, én követtem őt és próbáltam elérni Őt.
- Emily, kérlek várj! – kiáltottam a lány után, aki mintha meg sem hallotta volna szavaimat ment tovább a lifthez.
- Minek Harry? Átvertél! Többször is! Eljátszottad nálam az utolsó esélyedet is, Harry... Soha többé nem akarlak látni- ejtette ki a szavakat, majd fájdalmasan bólintva léptem egyet hátra és nem néztem vissza rá. Az már biztos, Harry te egy idióta vagy...

19. rész MORE THAN THIS

HARRY STYLES
Az Emily-vel való telefonbeszélgetés közben mérhetetlen bűntudatot éreztem, ugyanis hazudtam Szerelmemnek. Emily ritka gyönyörűség, életem szerelme, és valamivel, mindig sikerül megbántanom. Az igazság az, Kendall nagyon jó nő. Amióta csak a tévében láttam, tetszik, most pedig, hogy összefutottunk az egyik koncertünkön egy titkos álmom vált valóra. Kendall-lel azóta sokat beszélünk, sőt történt már ennél több is köztünk, amiről jobb, ha Emily nem tud.
A bűntudatom hatalmasabb nem is lehetne, hiszen megcsaltam Őt, nem is egyszer, de nem akarom elveszíteni. Emily nagyon sokat jelent nekem, de ez a távolság kikészít kettőnk között. Nem bírok uralkodni a férfiúi adottságaimon, mikor már hónapok óta nem láttam őt, és nem volt semmilyen testi kapcsolatunk sem.
Hiányzik, és ez a távolság megőrjít.


EMILY ROSS
Harry-vel az ominózus telefonbeszélgetés óta nem beszéltünk. Amióta rám csapta a telefont, szívem darabokban hever. Louis egyik nap felhívott és elmondta, Harry és Kendall sokat lóg együtt, és úgy néz ki, alakul köztük valami. Szívem darabokra tört, de már nem tudtam sírni. Az utóbbi napokban a volt barátaim olyannyira megnehezítették az életem, hogy könnycsatornáim teljesen kiszáradtak. A Love Me or Leave Me dalt közben hivatalosan is népszerű lett. A Little Mix lánybanda izgatottan vette meg a dalt, a Secret Love Song-gal együtt, és fel is kerültek a legújabb albumukra.
- Szia Louis! – vettem fel a telefont, ami már percek óta csörgött.
- Hello, Em! Mondd van valami dolgod a hétvégére és az azt követő hétre? – vágott egyből a közepébe. Szemöldökeimet összeráncoltam kérdése hallatán. Miért kérdez ilyen butaságokat?
- Öhm... hétvégére nincs, de hétköznap suli van. Nem is értem, miért kérdezed- nevettem el magam egy kicsit.
- Szóval nincs dolgod, rendben! – eltátottam számat.
-Louis, mondd, mit nem értesz azon, hogy...
- Pénteken este érted jön egy autó, és kivisz a reptérre. Pakolj össze egy heti cuccot és öltözz „hidegen”. Borzasztó meleg van itt.
- Mi? Miért? Louis, nem lóghatok a suliból!
- De igen, lóghatsz, ha a világhírű fiúbanda egyik tagja beszél az igazgatóddal.
- Ezért még megfizetsz Louis William Tomlinson. Mi van, ha nemet mondtam volna?
- Nem tetted volna. Harrynek szüksége van Rád! – elkomorodtam.
- Azt nem hiszem... Ő jól el van azzal a...
-Csssss! Várunk szeretettel! – és azzal le is tette a telefont. Hát, akkor holnap este utazol, Emily, kezdj el pakolni! Köszönöm Louis...


SZOMBAT
Ahogy megérkeztem, egy fekete öltönyös ember várt rám, és elvezetett egy autóhoz, majd egyenesen a fiúk hoteljéhez mentünk. Louis már kint várt az előtérben, majd hatalmasra tárt karokkal várt.
-Emie! – köszöntött. Csak ő hívott így, senki másnak nem engedtem meg. – Harry nem tudja, hogy jössz, meglepinek szántalak neki.
- Oh...- ennyi volt mindössze, amit ki tudtam nyögni, hiszen már húzott is be egy liftbe, és megnyomta a 9-es gombot.
- Totál odalesz érted! – izgult, de én nem voltam benne ennyire biztos.

18. rész MOMENTS

2 hónappal később



Miután Harry felkereste Sandra-t, vagyis inkább bejött velem a suliba, csókkal köszönt el, és ezerszer elmondta, szebb vagyok, mint az a boszorka és elment, a lány nem szólt hozzám, csak utálkozó pillantásokkal illetett. Libby, Midnight és Noor, nekem köszönhetően a népszerűek táborát erősítették, aminek Libby ült a legjobban. Ő mindig ide akart tartozni, unta már a népszerűtlenséget, hiszen folyton a mi társaságunknak jutott a kuka melletti asztal, amivel nem is lett volna baj, ha nem azon lenne az összes maradék és mindenféle zsebkendő és szalvéta csoportja.

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem kapunk rendes asztalt. Olyan fertőzéseket lehet itt elkapni Egyáltalán takarítják ezt? – morgolódik Noor.
- Én ezt nem hagyom annyiban, odamegyek a nyomikhoz, és kierőszakolom a nekünk járó helyet! – szólalt meg Libby.
- Szerintem ez nem jó öt... – de be sem fejezhettem, ő már rég messze járt. – Ez a csaj, megőrült- állítottam, majd a helyére téve szokásos tálcát, és letörölve a piszkot, leültünk a helyünkre. Libby néhány perc elteltével sem tért vissza, ezért elkezdtem aggódni, vajon mi lehet vele. Felálltam a helyemről, majd keresésére indultam, majd szemeim meglepődöttségtől tágultak el. Legjobb barátnőm annak a fiúnak a társaságában ült, kit amióta ismerek a legjobb fiúbarátomnak tudhatom be, ám kapcsolatuk már nem a régi, mióta megírtam a Drag Me Down-t, és összejöttem Harry-vel. Barátnőmet, a fiú közelében látván, gyomrom összeszorult, és egy hatalmas átverés közepében éreztem magam. Azt tudom, Willie többet érzett nálam barátságnál, és be kell valljam, sosem utasítottam vissza közelségét, de az én csupán csak barátként tekintettem rá. Lehet ez okozta a kilométeres távolságokat kettőnk között.

- Hé, Ross! – kiáltott Willie. Szívem darabokra hullott vezetéknevem hallatán, hiszen ez azt jelentette, barátságunkra már nem tekint sehogy, ezentúl ellenségeként fog kezelni. - Hogy van a kis barátod?
- Köszönöm aggodalmadat Will, remekül van.
- Azt látom, azért lógott tegnap este együtt azzal a Jenner lánnyal. Meg kell mondjam, jól döntött. Az a nő észveszejtő- kurjantott, engem pedig porig alázott.
Földbegyökerezett lábakkal álltam ott. Nem tudtam megmozdulni, az egész suli rajtam röhögött, a könnyek pedig elkezdték marni a szemeim. Nem a megaláztatás miatt, hanem azért, mert két barátomat vesztettem el ugyanabban az időben. Midnight és Noor elhúztak a zűr közepéről, és megpróbáltak vigasztalni, de inkább félrevonultam és megpróbáltam elérni Harry-t.


- Szia, Kicsim! Valami baj, van, hogy ilyen korán hívsz? – aggódott, én meg gondolatban fejbe vertem magam, hiszen ott még bőven hajnal lehetett.
- Igaz, hogy tegnap este Kendall-lel voltál? – kérdeztem rá félve.
- Most komolyan ezért keltettél fel? – morgott.
- Sajnálom, de tudnom kell – erősködtem.
- Igen, találkoztam vele. De miért kérdezed? Mondott neked valaki, valamit? Mert semmi nincs köztünk, oké? Csak téged szeretlek, Em! Kendall csak egy barát.
- Aha, jó... – egy sóhajtást hallottam a vonal másik oldaláról.
- Na, jó, mi a baj?
- A suliban azt mondták sokkal jobb döntést hoznál, ha vele lennél együtt, hiszen Kendall bomba nő. Én meg nem vagyok az.
- Ki mondta ezeket?
- Libby és egy másik barátom. Elvesztettem őket, Harry! Libby és Willie nagyon fontosak voltak számomra, és hatalmasat csalódtam bennük. Szükségem van rád! – sírtam el magam, de a vonal túlsó vége csöndes maradt. – Harry? Nem mehetnék oda hozzátok egy darabig a turnéra? – még mindig csend. - Harry?
- Most le kell tennem, sajnálom! – és rám csapta a telefont.

Szünet!

Drágáim! Sajnálattal kell közölnöm a blog szünetelni fog egy időre. Tudom, eddig sem arról voltam híres, hogy hamar hozom a részeket, de rendbe kell hoznom magam körül a dolgokat, és az orvos tanácsára vigyáznom kell a csuklómmal is, mert komolyabb baja is lehet.

Ha rendbe jöttem mind lelkileg, mind mindenhogy, újult erővel folytatom ezt az egészet, addig is kérlek titeket, legyetek türelemmel, és maradjatok velem! Szükségem van rátok!

Sajnálom, ha csalódást okoztam nektek!

Millió puszi és ölelés Timi

17. rész I WANT TO WRITE YOU A SONG

Az iskolában továbbra is folytak Sandra piszkálásai, leginkább az én irányomba. Sosem felelt meg neki valami rajtam, és mindenbe belekötött.

- Ha annyira szerelmesek vagytok egymásba, vele lennél a turnéján, és nem itt lennél az iskolában.

- Amikor Harry Európában lesz, vele leszek. De, amíg Ausztráliában koncerteznek, nem megyek velük. Így állapodtunk meg. Nem szeretné, ha a tanulmányaimat miatta kéne befejeznem. És ha most megbocsátasz, oda kell adnom Mr. Potternek az énekórai feladatot, mielőtt megint azt mondja késtem az órájáról.

- Ms. Bullock, kérem beszedné a házikat? – Na igen, Sandrának a szülei elég vicces kedvében lehettek, mikor erre a keresztnévre esett a választásuk. Talán a lány, ezért is ilyen népszerű, mivel egy színésznő nevét viseli. – Először csak a címeket olvasom el, és lehet lesz olyan, akit kiválasztok játssza el a dalát. A többieket a következő órán hallgatom meg. Addig is, akik nem tették meg, beadhatják akkor.

Amíg olvasgatta a szövegeket, én Libbyvel beszélgettem. Midnight-ék a terem másik végében ültek, így a kommunikáció elérhetetlen volt velük ezen az órán. Libby szája lekonyult, hiszen Ő csak a szöveget tudta megírni, de az sem rímel. Az Ő írástudománya nem a dalszövegekig terjed, na meg a megzenésítéséhez.

-Ms. Ross kérem jöjjön ki, és játssza el a dalát. De szeretném jelezni, a feladat ÖNÁLLÓ munka volt, nem holmi csoportmunka, amiben a sztárbarátja segít.

- Mi? Tanár Úr én ezt teljesen egyedül írtam. A barátom éppen Amerikában van, ha akart volna sem tudott volna segíteni. Nem hiszi el, hogy össze tudok hozni magamtól is egy dalt? Csak mert engem nem szeret, nem kéne csalással vádolni. Magamtól írtam. – közben leültem a zongora elé, és elkezdtem zongorázni a dalt. – A címe Love, me Or Leave Me. – Majd elénekeltem. A végére Libby szemei bekönnyesedtek, a tanár meg végül elismerően bólintott.

- Köszönöm, Emily. Dupla Ötöst kap rá. Végre kezdi összeszedni magát- tátott szájjal fogadtam, miszerint attól a tanártól, aki ki nem állhat engem végre ötöst kaptam. – Mivel van még egy kis időnk, szeretném Ms. Bullock dalát is meghallgatni.

- Öhm, Tanár Úr, az úgy volt, hogy tudja én írtam egy dalt, de...  öhm, Emily ellopta – tekintett rám.

- Oh, igazán, akkor ez mi a kezeim között? Jöjjön játssza l, vagy egyes! – Sandra trappolt egyet, majd kiment és semmi hangszer nélkül kezdett bele a dalába, aminek a szövegének semmi értelme nem volt, és mint ahogy már említettem, nincs hangja.

Noor-ék ma átjöttek hozzánk, és mivel péntek volt, nálunk is terveztek aludni. A bátyám elment a haverjaival moziba, így egyedül voltunk. Beraktunk egy romantikus filmet, aközben pedig valamelyikünk mindig kiment kukoricát pattogtatni.

- Ahh, Zac Efron a tökéletes pasas. Egyszer Ő lesz a férjem!  - áradozott Libby. Bár én a konyhában voltam, még így is hallottam az áradozását. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. – Nyitom már! – hallottam meg barátnőm hangját, majd egy sikítást, és egy mély hangot.

-Itt rendelt valaki extra sajtos pizzát? – a popcornos tál kiesett a kezemből és rohantam Szerelmem felé. Karjaiba ugrottam és átöleltem, majd csókokat hagytam nyakán, majd végül ajkain. – Szia, Kicsim! – súgta.

- Te mit keresel itt?

- Szeretném móresre tanítani azt a csajt. Nem hagyom, hogy bántsanak- ölelt még szorosabban.

- Harry, menj, vissza, csináld a munkád és ne velem törődj!

- Szüneten vagyunk! – vonta meg a vállát, és meg egy nagy sóhajt eresztve húztam még közelebb magamhoz.

- Harry, ők itt a barátnőim, Libby, Midnight és Noor.

- Wáó, de szép nevetek van. Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – ölelt meg mindenkit. Az este tovább részét öten töltöttük, a lányok Harry-t kérdezgették, és mindnyájan ott aludtunk a nappaliban, egy vékony takaróval.

16. fejezet Perfect

*2 hét múlva*

Harry elutazásával, immár muszáj volt visszamennem a suliba. A tavaszi szünet is régen lejárt, és rengeteg beadandó, illetve dolgozat, na meg pótlás vár rám. A sok interjú, habár nagyon jó volt, mégis fárasztó. nem tudom elhinni, Harry-ék, hogy bírtak ezzel azonosulni.

A suli semmit nem változott. Az elkényeztetett gazdag lányok már kora reggel a helyükön ültek, és pletykáltak a legújabb divatról, fiúkról, vagy éppen kiröhögték társaikat ruházatuk miatt. Most én lettem a célpont.

- Hé, Emily! A rivaldafényben nem mutatták meg, hogyan kéne öltözködnöd? Ez a szoknya egy hete kiment a divatból, és a hajad is borzasztó! Mikor voltál legutóbb fodrásznál? És egy kis smink sem ártana az arcodra. Borzasztóan nézel ki ma, nem is értem, Harry Styles mit eszik rajtad! – fejezte be Sandra kedvenc tevékenységét, az emberek szapulását.

- Nem érdekel, milyen szitkokkal szóród tele a testemet. De az, hogy a Harry-vel való kapcsolatomba beleszólsz, az igen. Ő és én szeretjük egymást, és sosem fog olyan lányba beleszeretni, mint amilyen te vagy! Harry nem szereti a mű lányokat! – vágtam vissza, Sandra feje pedig elkezdett vörösödni, és felüvöltött, mire az egész iskola ránk figyelt. Szerencsémre a legjobb barátnőm, Midnight a segítségemre sietett, és elhúzott onnan. Odavezetett Libbyhez és Noor-hoz, a négyesünk másik két tagjához, majd egy sikítások közepette vontuk egymást egy hatalmas ölelésbe.

- Na mesélj, Csajszi! Milyen a Tökéletesség az ágyban?

- Midnight! – szólt rá Noor.

- Bocsi, bocsi, de nagyon érdekel! – mentegetőzött.

- Téged mindig csak AZ érdekel! – fortyogott Noor.

- Hé, lányok, engedjétek hadd meséljen a legújabb szupersztár barátnő! – Libby izgatottan kezdett el figyelni. és minden szavamat itta. Na, igen, ő közülünk rajtam kívül a legromantikusabb alkat. Imádja az ilyen sztorikat, és ő maga is ír egyet, bár sajnos őt még nem találta el Cupido nyila.

Az óra előtt pár alsóbb- illetve felsőbb éves észrevett és autogramot kért, meg fotót, amit nem igazán értettem, de nem zavartam el őket. Némelyikük kérdezett Harryről, de a legtöbben csak dicsértek és gratuláltak.

- Miss Ross, ha befejezte végre a sztárságot, talán befáradhatna órára! Így is sok lemaradást kell bepótolnia! – az egyetlen tanár, aki utál az az ének tanárom, Mr. Potter. milyen ironikus... Fogalmam sincs, mit kéne énekből bepótolnom, de ő bármit kitalál, hogy engem szívathasson. Persze, a kedvence Sandra. Hozzá kell tennem, szegénynek semmi hangja sincs, de mivel gazdag, mindenből a legjobb jár neki. Még külön WC - ülőkéje és WC - papírja is van, amiről az iskola gondoskodik.

- A feladata következő órára egy dal megírása. kottával, zenéval, mindennel együtt. Figyelni fogom, mennyire önállóan lett véghezvíve a feladat. Az órának vége, mehetnek! – és ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

- Hogy vagy, Baby? – kérdezte Harry a telefonban.

- Hiányzol! – tértem ki a kérdésére adott válasz alól.

- Te is nekem, Angyalom. Minden rendben veled? Bántott valaki? – aggodalmaskodott.

- Nem, csak van egy lány, aki mindenkit piszkál, és ma engem szemelt ki. Nem is az a baj, hogy a ruhámat, illetve a hajamt szapulta, hanem az, hogy a veled való kapcsolatomba is beleszólt. És tudom, hogy igaza van. – kezdtem el könnyezni.

- Mit mondott? – komorult el.

- Hogy rám férne egy kis smink, a szoknyám kiment egy hete a divatból és a hajam is csúnya, és hogy nem érti, mi tetszik neked rajtam- szipogtam végig.

- Emily, te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam.

- De mi tetszik need bennem? mert vannak sokkal szebb lányok nálam és...

- A belsőd. A szemed, a hangod, a tehetséged, a mosolyod, a tested, mindent imádok rajtad. Ja és az ajakaid. Azokat szeretem a legjobban. Na, meg azok a cicik...

- Harry!

- Ahh, nem fogom kibírni nélküled ennyi ideig. És még egy kép sincs nálam, amin csodálhatlak. Nem küldenél?

- De, küldök! De most le kell tennem, szeretlek!

- Én is szeretlek! Várom a képeket!

Abban a pillanatban még jobban tetszeni akartam neki. Mindenféle szexis képet küldtem neki magamról, melltartóban és bugyiban, vagy szexi pizsamában.

Ugye tudod, hogy most felizgattál? Áll a farkam tőled! <3

Küldte üzenetben, mellé pedig csatolt egy félmeztelen képet, amitől nekem kezdett mocskos lenni a fantáziám. 

15. fejezet One Thing

Ajtócsapódásra ébredtem. Kinyitottam szemeimet, és vártam, hátha valaki belép az ajtón, és ledől mellém. Várakozásom megérte, hiszen egy kócos hajzuhatag kukucskált be a szobába. Miután észrevette ébren vagyok, becsukta az ajtót és gyors léptekkel, -nem törődve a rajta levő holmikkal, -bedőlt az ágyba, és karjaiba zárt. Haragudtam rá, hiszen megint egyedül hagyott, de közben örültem, hisz a rajongók nem tudták teletömni a fejét mindenféle hülyeséggel. - Merre voltál? - kérdeztem, és ajkaira hintettem egy csókot.
- Nagyon sajnálom, Kincsem! – simogatta kezével arcomat.
- Semmi baj! Ha nem szeretnéd, nem mondd el. Örülök, hogy itt vagy! – pusziltam meg, majd szemeimet lecsuktam. Ő pedig szorosan átkarolt.

Reggel halk horkolásra keltem, és aranyos csiklandozásokra, miképp barátom haja arcomon pihen.
Olyan csodálatosan néz ki. Szempillái megrebegnek, ajakain mosoly ül. Biztos szépet álmodik. Testéről félig lelóg a takaró, így szabaddá válik tökéletes háta és feneke, amit egy boxer takar. Mikor vette le ruháit?
Egy nagyobb sóhaj keretében kinyitotta szemeit, és egy rövid csókkal köszöntött, így azonnal fölém kerekedett.
- Felébresztettelek? – söpörtem ki arcból haját.
- Nem szeretem, ha néznek alvás közben. Szóval, igen!
- Sajnálom!
- Az, hogy ilyen gyönyörűséget láthatok meg minden reggel először, felér minden zavaró tényezővel – csókolt meg.


Az étkezőben ültünk, és eszegettük Harry csodakezei által készített melegszendvicsket. Egymással szemben ültünk és csak egymás tekintetét néztük. Néha az asztalon keresztül megfogta a kezemet, mintha egy randin lennénk. Ujjaival cirógatta kézfejemet, és szájával puszikat küldött. Az ilyen pillanatokban mindig eszembe jut, mennyire is utált engem a legelején. Hányszor üvöltötte le a fejem, és hányszor kívánt elküldeni engem melegebb éghajlatra. De mikor először szerelmet vallott, vagy felkért a dalának befejezésére, akkor meg majd elolvadtam.
- Min gondolkozol, Szépségem? – térít észhez barátom hangja.
- Semmin, csak rajtunk. A kapcsolatunk kezdetéről.
- Ma el szeretnélek vinni moziba. És ígérem, egy fan sem állhat közénk, nem csinálok velük képet, csak veled fogom tölteni ezt a napot. Főleg, hogy 2 hét múlva indulunk turnézni – fejezte be, a szemeim pedig majd kiestek helyükről.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten. Nem tudtam felfogni, hogy nem mondat el előbb. – Mikor akartad ezt elmondani nekem? Mióta tudod? – faggattam.
- Emily, figyelj, ez nem nagy ügy. Tartani fogjuk a kapcsolatot majd, ígérem. Amúgy is számíthattál rá. Ausztráliában kezdünk mellesleg. De majd megoldjuk valahogy, mindent megoldunk, csak kérlek ne sírj! – futott oda hozzám és átölelt hatalmas karjaival.

Ez a rész most csak ennyi, és nem is annyira izgalmas, de a Harry megcsalós drámák után egy nyugisabbat akartam most írni. Remélem elnyeri tetszéseteket, hétvégén jön a következő rész! :*

Timi <3

14. fejezet Clouds

Harry ma velem töltötte az éjszakát. Nem csináltunk semmit, csak egymás karjaiban feküdtünk és apró csókokat loptunk egymástól. Egész este nem győzött bocsánatot kérni, de megnyugtattam, már rég megbocsátottam neki. 

A mai nap elmentünk a beígért mozira, ahol egy kisebb vita árán sikerült megegyeznünk egy filmen, és Harry választása nyert, hiszen a kiskutya szemeinek ki tudna ellenállni? Így tehát beültünk egy akció filmre, ami se nem romantikus, se nem volt izgalmas, és ráadásul szerintem el is aluhattam rajta, hiszen már csak a végén eszméltem fel.
- Nem tetszett? – kérdezte Harry és bűntudattól terhes szemeit rám vezette.
- Nem igazán, de veled lehettem és ennél nincs fontosabb. Köszönöm! – hajoltam egy csókért, de a mellettünk ülő emberek krákogásukkal adták tudtunkra, hogy ki szeretnének menni, mivel a film véget ért. Bosszúsan keltünk fel a helyünkről, majd Harry megfogta a kezemet és maga után húzott. Kiérve a moziból hangosan megkordult a gyomrom, amin barátom jót kacagott.
-Csak nem éhes vagy? – suttogta a fülembe, majd beleharapott. Lélegzetem elakadt, így csak bólintani tudtam. Hirtelen álltam lábujjhegyre, hogy elérjem ajkait, de csókunk megint nem tudott beteljesedni, hiszen valaki megzavart minket. Harry morogva húzódott el tőlem, és tekintetét a mellettünk álló lány seregre vezette, kiknek kezében telefon volt, és kezük-lábuk remegett attól, hogy egy plázában találták kedvencüket.
- Harry, Harry csinálhatunk egy képet? – kérdezte egy fekete hajú lány. Harry beharapott ajkaival tekintett irányomba, majd nagyot sóhajtva csak ennyit mondott:
- Persze! – mosolygott, és a lányok úgy furakodtak még közelebb hozzá.
- Bébi! Én addig én elmegyek leülök valahova enni, rendben? Kérsz te is valamit? – néztem fel rá. Bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elengedett. Csalódottan mentem az egyik gyorsétteremhez, és rendeltem két menüt elvitelre, hiszen nem szándékoztam ennél is több időt eltölteni Nélküle, úgy, hogy a fanok telebeszélhetik a fejét. Siettem vissza arra a helyre, ahol az előbb otthagytam, de Harry már nem volt ott. És a lányok sem. Tárcsáztam Szerelmem számát, aki hamar fel is vette. 

- Baba, merre vagy? – kérdeztem.
- Öhm... Figyelj Emily!..
- Harry, tedd le, ne foglalkozz már azzal a picsával! – hallottam meg egy másik lány hangját.
- Emily, le kell tennem! Sajn...- tette le be sem fejezve mondatát. Naívan hagytam neki egy üzenetet, hogy várom majd a hotelben, de persze nem kaptam rá választ.
Leültem egy asztalhoz, kibontottam a hamburgeremet és beleharaptam.
Harry ne csináld ezt velem!- mondogattam magamban.

13. rész A.M

A srácokkal találkoztunk egy étteremben. Meg akarták még egyszer köszönni nekünk a közreműködést az új albumban, ami a Made in the A.M. nevet kapta. Harry mellettem ült és már egyáltalán nem ellenségesen tekintett rám. Karját székem támláján pihentette és miközben nevetett egy adott poénon, mindig rám tekintett csillogó tekintetével. Néha még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Az If I Could Fly remek szám lett! – mondta Blaine, aki tekintetével ölni tudott volna minket, de mégis ellágyult, ahogy látta, mellette szeretnék lenni. – A legszebb dal az albumon.
- Igen, a hegedű és a zongora együtt, egyszerűen csodálatos. Zseniálisra sikerült, gratulálok Harry! A rajongóitok zokogni fognak ezen a számon! – értett egyet Nick. Harry szégyenlősen elmosolyodott, és ha tehettem volna a gödröcskéjére egy lágy csókot nyomtam volna.
- Holnap eljönnél velem moziba?. – suttogta a fülembe, és a hideg rázott hangjától. Számba harapva bólintottam, és szemeimet lesütöttem.


- Megérkezett a rendelésük! – jött a pincér és szétosztotta az ételeket a megfelelő embereknek. – Jó étvágyat! – miután elment, falatozni kezdtünk, és mindenki felsóhajtott az ínycsiklandozó ízek hatására. Harry hirtelen felém nyújtotta a villáját, amin ételéből egy falat állt. Bekaptam a falatot, és megesküdtem volna rá az övé sokkal finomabb, mint az enyém. Ő is megkóstolta az enyémet, majd egy kisebb fintor ült ki az arcára. Néhány perc elteltével gondoltam egyet, és kicseréltem tányérjainkat, mire összevont szemöldökkel bámult maga elé. Kezeit összevonta maga előtt, mintha megsértődött volna, majd később az én volt kajámat kezdte el turkálni a villájával. Végül egy tányérból ettünk, hiszen nem ízlett neki az én rendelésem. Szívem ezen percek alatt majdnem kiszakadt mellkasomból. Végre visszakaptam az én Harry-met!

Este ő akart hazakísérni, így vele mentem haza. Gyalogoltunk, hiszen minél több időt akart velem eltölteni. Kezemet megfogta, és ujjainkat összekulcsolta.
- Emily, én nagyon sajnálom! A legnagyobb barom voltam! – hajtotta le a fejét! A nélküled eltöltött idők alatt a poklot jártam meg, egyszerűen hiányzott valami. A szívemen üres lyuk tátongott. kérlek bocsáss meg nekem, és adj még egy esélyt!
- Azt hitted, csak kihasznállak. Tudod milyen nehéz volt nekem ez? Egy rajongódnak előbb hittél, mint nekem. Nagyon rosszul esett, és akkor nme tudtam mit tettem az ellen, hogy ne bízz meg bennem.
- A rajongóink fontosak nekünk. Sokszor ők segítenek át mindenen, és ők látnak meg olyan dolgokat is, amiket mi nem.
- És ezáltal hittél a lánynak! Elhitted, hogy én...
-SSHH! Hülye voltam, tudom! Csak kérlek, csókolj már meg végre! - Én pedig teljesítettem kérését! – Leszel újra a barátnőm? Válaszul csak újabb csókot kezdeményeztem, ő pedig felmordult és belemarkolt fenekembe! Végre visszakaptam az én Harry-met!


Sziasztok! Sajnálom, ezt a semmilyen részt, de sajnos még mindig nem az igazi a lelkiállapotom, ahhoz, hogy normális tartalmú fejezetet olvashassatok! Pocsékul érzem magam, hogy ilyet adtam ki a kezeim közül! Remélem, azért teszik és hagytok pár komit! 

Timi

12. rész If I Could Fly

„...One that’s beautiful as you are sweet”

Ezer üzenetet írtam azóta Harry-nek. Pár napja viszont random sorokat küldtem el neki, amik eszembe jutottak, és egyre kezdett hasonlítani egy egész dalszöveghez, vagyis valami olyasmihez. Sosem válaszolt, pedig minden érzésemmel megtöltöttem az üzeneteimet.
Ábrándozásomból a telefonom csörgése zavart meg. Niall volt az.
- Két perc és ott vagyunk nálad! – mondta, és azonnal le is tette a telefont. Úgy is lett. Két perc múlva be is toppant a szobába, egy nagy köteg kottával.
- Mi ez a sok kotta, Niall? – kérdeztem vidáman, miközben megöleltem és egy puszit nyomtam szájára.
- Harry... elkezdett egy dalt, aminek csodás szövege van. Nézd! – nyomta a kezembe, és az én üzenetem sorait véltem felfedezni bennük. Nem értettem, Niall miért mutatja ezeket nekem.
- Miért mutatod ezeket nekem?
- Rólad szólnak! – mondta lágyan, a könnyeim pedig ebben a pillanatban eredtek el.
- Nem, Niall! Ezeket a mondatokat én írtam, neki, mivel rettentően hiányzik. Ezekből tette össze a dalt, persze kibővítve – fejemet lefele döntöttem, hiszen újabb könnyek kezdték ellepni arcomat. Hirtelen egy kéz fogta meg a vállamat és magához rántott.
- Ne aggódj, Emily! Harry most csak azt hiszi, ez a jó neki, de látjuk rajta, hogy nem. Meg fog békélni hidd el! – nagy nehezen, de rávett.

-Emily, szerelmem, kelj fel! – cirógatta egy lágy kéz az arcomat, majd egy csókot nyomott rá. Halkan nyögve nyitottam ki szemeimet, és megláttam Harry-t kisebb szívroham jött rám, hiszen nem tudtam, mit keres itt, a szakításunk után.
- Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem, és rátettem arcára kezem.
- Neked is jó reggelt! – mondta aranyosan, de szemöldökét összeráncolta. – Miért ne lennék itt?
- Szakítottunk! - ejtettem ki.
- Ezt hogy érted? Te szeretnél? – kérdezte kétségbeesetten.
- Nem! Dehogy is! Csak azt hittem...
-Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de köztünk, nincs vége. Szeretlek Emily! Sosem tudnálak elhagyni! – mondta és megcsókolt a selymes ajkaival. – A dal, amit rólad írtam meg lett zenésítve. Én zenésítettem meg, zongorával és hegedűvel. Zseniális lett!
- Abban a dalban, az én szövegeim is benne vannak! – kötözködtem.
- Postosan, de csak az a pár mondat. A nagyját, én írtam. – nyújtotta ki a nyelvét. Sóhajtottam. – Megmutatod? – kérdezte kíváncsian. Elgondolkodott, de végül rábólintott. Nyomkodott pár gombot a telefonján, majd elindította a zenét, és már a srácok hangja is megszólalt benne.
- „Ha tudnék repülni, rögtön hazajönnék hozzád” – kezdte el énekelni, a szemeimbe pedig azonnal könnyek gyűltek. – „Csak a szemeid miatt, megmutatom a szívemet” – folytatta a leggyönyörűbb dalt a világon, én pedig ennél jobban, azt hiszem nem tudtam volna sírni.
A dal végén karjaiba bújtam és ott szipogtam tovább elcsendesedve.
- Ezt a dalt neked köszönhetem! – mosolygott, a szívem pedig, ha lehetséges, még jobban dobogott.

- Emily, hahó itt vagy? – rázta előttem Niall a kezeit. Bólintottam. – Szóval azt kérdeztem meg szeretnéd-e hallgatni a dalt – ismét bólintottam. Niall lejátszotta és a dal teljesen úgy hangzott, mint ahogy az előbb lejátszódott a fejemben. – Na, mit szólsz?
- Gyönyörű! – szipogtam!
- A Home helyett lesz az albumon. Annyira jó ez a dal, muszáj feltennünk az albumra, így azt levettük, de természetesen ki fogjuk adni azt a dalt is – mosolygott. Telefonom csipogása zavarta meg a beszélgetésüket. Harry írt Twitterre, és egy üzenetet is kaptam tőle.

 

Baba: Remélem tetszik a dal! <3 :P

holnap

Halihó!
Ha minden jól megy, holnap hozom a következő részt!
pusziii

11. rész STEAL MY GIRL

- Hiányoztam? – kérdezte Blaine, és odajött hozzám, majd megölelt. Odahúzott hozzánk egy széket, és mintha nem is zavarna minket, rendelt magának is valamit. Harry árgus szemekkel bámulta a srácot, miközben Blaine kezét a székem támlájára tette.
- Em, ma próbáltunk a srácokkal egy kicsit. Megnéztük az új dal hangszeres kíséretét. Mit gondolsz inkább a szólógitár vagy a basszus legyen a fő kíséret?
- Én nem tudom. Majd meghallgatom, és eldöntöm – mondtam, mert nem akartam, hogy erről legyen a téma. Na, meg, azt sem, hogy a srácok megtudják, megint ügyeskedek valamin. Persze ez ezek után elkerülhetetlen volt.

A rendelések fél óra alatt megérkeztek. Mint kiderült, én csigát rendeltem, amire először furcsán néztem, de hamar megbarátkoztam az étel látványával, és megkóstoltam. Egészen idáig Harry félmosollyal az arcán figyelt, és az első arckifejezésem még fel is nevetett. Ő nagyon is élvezte, hogy tudta, mit rendelek. Az első falatot a számhoz emelve, Blaine belekóstolt a kajámba, és elismerősen füttyentett, mikor elkezdte ízlelni az ételt.
- Azt Emily rendelte, nem te! Te csak edd a saját ételedet, a lány meg hadd fogyassza el a sajátját. Így is nagyon lefogyott, muszáj ennie – szólalt fel, Harry, mikor én még alig tudtam hozzányúlni a csigához, de Blaine, meg annál többet evett már belőle.
- Figyelj, tesó, ha nem tetszik valami, el lehet menni. Nem kértelek meg rá, hogy kioktass, az enyém nem jó, Emilyé meg isteni. És ahogy látom, őt nem is zavarja, hogy meg kell rajta osztoznia velem. Mellesleg, Emily eddig sem rendelkezett kitűnő alakkal, így jobb is, ha nem eszik annyit- és azzal a lendülettel el is vette előlem a csigámat. Döbbentem meredtem magam elé. Nem értem, mi ütött a legjobb barátomba. Eddig mindig azt mondta, gyönyörű vagyok, ne változtassak magamon, hiszen önbizalmam nem volt, de az ő hatására megerősödtem, és meg vagyok elégedve magammal.
Harry dühösen pattant fel az asztaltól, és a fiúnak rontott. Harry felemelte, és elkezdte püfölni. Sokkolva ültem a helyemen. Kétségbeesetten kiáltottam Harry nevét, hogy hagyja abba. A srácok leszedték Blainről, én pedig bandatársamhoz futottam. Harry még ordibált párat, majd hitetlenül figyelte tetteimet. Blaine arcához tettem a kezem, ami tiszta vér volt.
- Miért véded Őt, Emily? – kérdezte dühösen Harry. Szemei szikrákat szórtak. – Így senki nem beszélhet veled! Emily te tökéletes vagy, és ha ez a faszfej ezt nem látja, akkor csak hazudott neked, azzal kapcsolatban, hogy szerelmes beléd! – mondta, barátai pedig kikísérték őt az étteremből, azzal együtt a biztonságiak minket is kitoltak az ajtón.

Blainet elvittem hozzám, és leápoltam a sebeit. a szája felrepedt, orrán pedig alvadt vér volt. Szerencsére nem volt súlyos a sérülése.
Ahogy végeztem ezzel, megzörrent a telefonom és Harry írt: 

Baba: Még mindig nem hiszem el, hogy mellette álltál ki.
Emily: Nem kellett volna megütnöd!
Baba: De meg kellett. Senki nem beszélhet így egy nőről. Főleg nem egy ilyen gyönyörű lányról, mit amilyen te vagy <3
Emily: Amúgy észrevettem, hogy tudunk normálisan kommunikálni :P
Baba: Ne tereld a témát! Amúgy gondolkoztam ezen az interjús dolgon...
Emily: És mire jutottál?
Baba: Nem telefontéma :P Mennem kell, a menedzsment megérkezett, úgyhogy most jó darabig hallgathatom a kioktatását, a felelős viselkedésről.
Emily: Meg is érdemled! Ha nem verted volna szét, talán nem ez lett volna az este vége. Nagyon dühös vagyok rád, Harry! El sem hiszem, hogy képes voltál ezt tenni.
Baba: Tudod, mit? Felejtsd el azt a mondatomat, hogy gondolkoztam az aznap történteken. Olya naív vagy, mindenkiben csak a jót látod. És úgy fel tudsz bosszantani.
Emily: Ő a bandatársam...
Emily: És nem vagyok naív!
Emily: Harry?


De ezek után már nemválaszolt többet. Csak egy utolsó csipogást hallottam, miszerint átváltoztatta a nevemet a Twitter üzenetben: Naivitás hercegnője

10. rész Where do broken hearts go?

Egyik álmatlan éjszakát követte a másik, miközben Harry-ről a hírek gyarapodtak az újságok címlapján, miszerint balhéba keveredett részegen. Az interjúnkat több hírcsatorna is leadta, és a paparazzik nem csak a hotel, hanem a szobám előtt is tartózkodtak, és kérdések sokasága hangzott az ajtó túloldaláról, vagy éppen hangzottak fel az ablakból. Napok óta nem tudtam kiszabadulni, szellőztetni sem szellőztettem, poshadt szag van az egész szobában, és ráadásul ki sem tudok menni, vagy nyitni az ablakot, hiszen kamerák ezrei csattognának felém.

Hirtelen csipogott a telóm, majd mikor megláttam a „Hívj fel” üzenetet, azonnal tárcsáztam számot.

- Na, szia Em! – kiáltotta boldogan Niall, ,én pedig legszívesebben letöröltem volna ezt a vigyort az arcáról. – Kér perc, és a szobád előtt vagyok! Úgyhogy öltözz fel, szedd rendbe magad, és kiszabadítalak! – fecsegte.

- Niall, nagyon rendes tőled, de nem szeretnék elmenni sehova.

- Harry is ott lesz!

- Akkor meg pláne nem! – kiáltottam. – Gyűlöl engem, Niall! Azt hiszi, csak kihasználtam, pedig nem igaz. Ugye tudod, hogy nem igaz? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Persze, hogy tudom, Em! A szíve legmélyén Ő is tudja, csak nagyobb jelenleg a büszkesége ahhoz, hogy be is lássa ezt.

Kínos csend vette kezdetét. Csak az én szipogásomat lehetett hallani, és egy kopogást az ajtón, aki valószínűleg, Niall lesz. A telefont le sem téve, mentem az ajtóhoz, és nyitottam ki, ám nem várt személy fogadott. Harry volt, és mikor meglátott meglepődött fejet vágott, majd idegesen ment tovább, és csak annyit kiáltott: „Bocs, rossz ajtó!”. Könnyeim újra utat törtek maguknak, és megállíthatatlanul folytak le arcomon. Visszamentem a telefonhoz, amin meglepő módon Niall még mindig vonalban volt.

-Mikor érsz már ide? – kérdeztem szipogva.

- Nem érkezett meg az ajándékod? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Ha Harry-re célzol, de. Ahogy meglátott azzal a lendülettel el is ment.

- Figyelj, lehet nem ez jött le róla, de nagyon ki van bukva, és hiányzol neki! Nem voltatok sok ideig együtt, de a legtöbb dologról, te jutsz az eszébe. Mindig azt mondja, „Em, is mindig ezt csinálta” vagy „Em, is mindig kakaót ivott reggel.” Nagyon szeret téged, és te is őt, jó lenne, ha valahogy ezt tisztáznátok! Ma fellépésünk lesz, és a Drag Me Down-t adjuk elő! Gyere el, hátha könnyebb lesz neki! A próbákon bírni sem lehet vele! – és mielőtt megszólalhattam volna, le is tette a telefont. Még azt sem tudtam, megkérdezni, hol lesz a fellépés, mikor kopogást hallottam, és egy Szöszi fej bukkant fel az ajtó túloldaláról. Szorosan ölelésébe bújtam, és kisírtam magam a vállán.

- Ne sírj, Szöszi! Minden rendbe fog jönni, ígérem! Harry-nek csak szüksége van egy kis időre, hogy átgondoljon mindent. – mondta, majd egy édes puszit nyomott hajamra. – Na, akkor öltözz és elviszlek! – pattant fel, én meg kelletlenül, de teljesítettem kérését. Úgysem hagyott volna békén.

A hely, ahova Niall vitt, egy drága étterem volt, ahol az első randink lett volna Harryvel. Az étteremnél minden srác kint állt és gondolom Niall-re vártak. Harry, amint észrevett, felhúzott szemöldökkel nézett körbe, majd mikor nem kapott választ, fújtatott egyet, s bement, mi pedig utána mentünk. Ez alkalommal volt asztalfoglalásunk, így simán bejutottunk. Leültünk az asztalunkhoz, majd egy pincér kezünkbe adta az étlapokat, amit nézegetni kezdtünk. A cicababa nem mozdult el mellőlünk, és kezdtem egyre frusztráltabb leni, hiszen Harry-t méregette. A srác, minthacsak észrevette volna, a csaj felé fordult.

- Figyelj, Candy! Ami történt köztünk az csak egy alkalom olt, rendben? – Candy? Ez meg miféle név? Na és mi történt köztük? Kapkodtam a fejemet a két alany között, de a lány, még mindig várt. Megtörtem a csendet:

- Én egy narancslevet szeretnék, meg ezt a francia hangzású valamit – mondtam, Harry pedig megejtett egy mosolyt.

- Itt minden francia, Em!

- A 69-es fogást szeretném! Így jobb? – kérdeztem dühösen, mire csak pislogni tudott, a többiek pedig majd meg pukkadtak a nevetéstől.

- Em., egyáltalán tudod mi az? – kérdezte Harry dühösen.

- Mi? A 69 vagy az étel, amit rendeltem? - vágtam vissza. Niallék nem bírták tovább, és hangosan elkezdtek röhögni, magunkra vonva, az összes figyelmet. Harry nem válaszolt. – Az ételről fogalmam sincs, mit rendeltem, de jöhet bármi. A 69 pedig az az a póz, amit valószínűleg Candyvel is csináltál, remélem élvezted! – pattantam fel, de abban a pillanatban Harry is felpattant és közel jött hozzám.  

- Annyira fel tudsz bosszantani! – mondta, de szemei az ajkam és a szemeim között cikáztak.

- Felvehetném végre a rendeléseket? – dobbantott a lábával a plázacica, mire visszaültünk a helyünkre, és csöndben maradtunk. Harry szemeivel engem kémlelt, és mikor már azt hittük, minden rendben lesz, megjelent Baline.

9. rész Illusion /egész

Sziasztok!

Sajnos nem lett hosszú, de remélem, tetszik.A következőben Harry szemszög lesz :) 

Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.

- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.

Ellie nagyon normális volt, a kérdései sem voltak indiszkrétek, és csak olyan dolgokat kérdezett, amit még nem tud senki, mint például, hogyan jöttünk össze, vagy hogy a DMD-n kívül, melyik dalokat írtam én, vagy éppen közösen. Az egész interjú mosolyogva telt, de mikor a rajongókon volt a sor, hogy kérdezzenek, egy kisebb izgalommal vártam, hogy mi fog ebből kisülni.

- Szia, Harry! Alice vagyok! – mutatkozott be egy lány – A kérdésem a barátnődhöz szólna. Valld be, hogy csak Harry pénze kell neked. Látszik rajtad, hogy nem egy gazdag családból való vagy, és ki akarsz használni minden lehetőséget, hogy legyen pénzed. A nemlétező hírnevedet is általa szerzed, hiszen magadtól úgy sem fogod elérni, hogy mindenki tudja a neved. Harry csak addig kell neked, míg meg nem szerzed azt, amit akarsz, a hírnevet. – fejezte be, mire a stúdióra csend telepedett. Már szóltam volna bele a mikrofonba, de e helyett Harry tette ezt meg, de nem azt mondta, amire számítottam.

- Hogy? Ez igaz Emily? Csak kihasználsz?- kereste tekintetem dühösen, és apró könnyek gyöngyöződtek szemén. Számat újra nyitottam volna, de megint közbeszólt. – Hogy tehetted ezt velem, Emily? – kérdezte, majd felállt, és kiment a stúdióból. Kétségbeesetten kiáltottam utána, de nem fordult vissza. Dühösen pillantottam Alice-re, majd elkezdtek hullani a könnyek a szememből.

Este, mikor hazaértem első dolgom volt, hogy megcsörgessem Harry-t. Hangpostára kapcsolt. Elkezdtem beszélni bele:

- Harry... ugye nem gondolod komolyan, amit az a lány össze-visszamondott rólam? Inkább neki hiszel, mint nekem? Harry, mondd, eddig nem voltam veled elég őszinte, hogy ne tudj bennem hinni? – a végére már zokogtam.

Nme adhattam fel, üzenetekkel bombáztam, hiszen nem válaszolt.

Emily: Harry...kérlek beszéljük meg.

Pár kínkeserves perc után, megkaptam válaszát:

Baba: Hagyj békén!

Csupán ennyit válaszolt és éreztem, ez a csodás kapcsolat itt ért véget. Azt hiszem vissza kéne változtatnom a nevét...

És mintha meghallotta volna gondolataimat, pittyegett a telóm, miszerint Twitterre írt valamit.

9. rész Illusion / 1

Sajnálom a rengeteg késést, de ínhüvelygyulladásom van, és jelenleg is van, így nem nagyon gépelhettem az utóbbi időben. Ezért is kaptok csak egy részletet a részből. Sietek a  másik felével ígérem!  *--* <3 

Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival, Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem, hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba. Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett. Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.

- Emily, kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.

Reggel egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe szállna.

A stúdióba érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.

- Akkor kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket. 

8. rész They don’t know about us

Aranyos mély suttogásokra keltem. Az illető az arcomat simogatta és néha egy puszit nyomott az arcomon lévő szabad területekre. – Emily, hasadra süt a nap! Kelj, fel Életem! – puszilta meg az ajkamat, majd nagy nehezen kinyitottam szemeimet, s egy hatalmasat nyújtózkodtam. Megláttam szerelmem arcát, és elmosolyodtam. Ez a legcsodásabb dolog, egy ember reggelében, ha ilyen csodát lát meg először reggelente, mint Harry. – Hé, Hétalvó! Anyuval azt beszéltük, inkább, mi megyünk el hozzá, így egyszerűbb lesz neki is. Fel kell keled, hogy időben odaérjünk anyuékhoz – simította meg arcomat nagy kezével. A kijelentésre azonnal felébredtem, hiszen még ki kell találnom, mit vegyek fel, ami ne legyen túl kirívó, hiszen azt szeretném, hogy az anyukája elfogadjon engem.

- Kelek már! – mondtam, de mégis csak inkább a másik oldalamra fordultam, mire Harry nagyot fújva kiment az ajtón és pár perc múlva arra ébredtem, hogy jég hideg víz csapódott a testemre. Sikítva és egyben dühösen keltem ki az ágyból, mit sem törődve a szórakozott fiúval a szobában, akivel most egyáltalán nem szeretnék szóba állni. A fürdőszobába bezárkóztam, majd meleg vizet engedtem magamra. Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, hiszen mégsem akartam lekésni a gépet, de a barátom iránti haragom, eléggé ennek az ellentétén van.

- Na, Baba, ne legyél, dühös! – jött az ajtó elé, és próbált benyitni, de sikertelenül. – Hát, jó! Van még 10 perced, elkészülni, mert a kocsi, hamarosan itt lesz – kiáltotta még át az ajtón, majd elment az ajtó közeléből. Vagyis azt hiszem...

A repülőtér felé vezető út, csendesen telt, hiszen még mindig haragudtam a Göndörre, de már szívem egy része meglágyult, így mosolyogva fogadtam csókjait és érintéseit, amiket persze szeretettel viszonoztam neki. – Baba, még mindig dühös vagy, igaz? – kérdezte, miközben éppen hajamt simogatta. Muszáj volt, mindig hozzámérnie, épp úgy, ahogy nekem is, hozzá, hiszen nélküle elveszettnek érzem magam.

- Megérkeztünk! – mondta a sofőr, majd gyorsan kiszálltam, miközben Harry kifizette a taxit. A cuccam közelébe sem mehettem, mivel Harry azonnal kivette a kezemből őket. A hatalmas kezének hála az egyikben az összes csomagot meg tudta fogni, míg a másikkal a kezemet cirógatta. A repülőtér hatalmas volt, a sok ember pedig még ezt is felülmúlta. Hogy utazhat el, most ennyi ember? Még jó, hogy ennyivel korábban jöttünk, hiszen így nem késsük le a gépet.

-Harry, nem magángéppel megyünk? -kérdeztem, mikor leültünk a Los Angelesbe tartó járat várakozóhelyére. Csak a fejét rázta. – És, nem Holmes Chapelbe megyünk?

- Nem! El szeretnélek vinni Amerikába. Anyuék az L.A-i házamba jönnek! Utána még ott maradnak pár napot, és maúgy is meg akartam neked mutatni a helyet! Jó ez így neked? - kérdezte. Válaszul csak bólintottam. Minidig is látni akartam Los Angelest. – A gépen, első osztályon fogunk ülni. Ne aggódj, az egész osztályon csak mi fogunk ülni, így nem tud minket zavarni senki. – simított végig arcomon, majd pár percre magamra hagyott, és elszabadult a pokol. Mindenki, aki észrevett minket eddig odajött hozzám, és hallgathattam a szokásos utálatos megszólalásokat. Némelyik fan, csak Harry-t kereste egy közös képért vagy egy aláírásért, de a legtöbben szó szerint megtéptek, és kitúrtak a helyemről. Hiába védekeztem, nem segített, aztán már csak ültem egy helyben, és tűrtem minden fizikai bántalmazást, míg Harry vissza nem ért.

- Baba, minden rendben? – futott oda hozzám, majd felhúzott szemöldökkel nézte a rajongóit. – Miért csináljátok ezt? Ti nevezitek magatokat rajongónak? Én szeretem Emily-t, és nem érdekel, ha nektek nem szimpatikus, vagy nem fogadjátok el, mert nekem jelenleg Ő a mindenem. Nem fogom sok kis pisis miatt feladni a Szerelmemet. – dühöngött, a rajongói pedig döbbenten mérték végig Harry-t, majd a fiú megfordult, felhúzott a földről, és karjaiba zárt. Könnyeim ekkor eredtek meg igazán, és mélyen belefúrtam fejem a vállába, és erősen szorítottam magamhoz. – Semmi baj, kicsim! Nyugi! Nem kellett volna, egyedül hagyjalak. Sajnálom! Lehet ez az egész utazás rossz ötlet volt.

- Nem, ne mondj ilyet! Egyszerűen csak nem bírnak, ennyi! Már megszoktam! A lényeg, hogy itt vagy velem! Na , de gyere, fel kell szállnunk!

Los Angeles egyszerűen gyönyörű volt. Míg Harry házához utaztunk, a város elbűvölt. Szerelmem háza elképesztően gyönyörű volt, és amíg a sofőr kivette a csomagjainkat, hatalmas tekintettel tekintettem a ház udvarára, és kertjére. Akkora volt, mint egy birtok.

- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, és szabad karjával átkarolt. – Nem kell ennyire izgulnod! Nem esznek meg! – nevetett, és kinyitotta az ajtót! – Megjöttünk! – kiáltotta, és azonnal egy gyönyörű lány futott karjaiba, aki valószínűleg Gemma volt.

- Helló, öcskös! Na végre, megérkeztetek! Anya, már sík ideg volt- nevetett.

- Sajnálom, Gem, de valaki nem bírt időben felkelni! – fordult felém, és egy puszit nyomott arcomra. Gemma, mintha csak most vett volna észre, rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.

- Na, végre, hogy valami normális lányt találtál magad mellé, Öcsi. Szia, Gemma vagyok! – nyújtotta a kezét, én pedig megráztam.

- Emily Ross – mosolyogtam.

- Fiacskám, már azt hittem, nem is jöttök! – jött le Harry anyukája, és két puszit nyomott fia arcára, aki viszonozta ezt a gesztust. – Óh, Ő lenne az a lány, akiről már annyit hallottam? – kérdezte mosolyogva, és azonnal magához ölelt. – Szia, kedvesem, Anne vagyok, Harry anyukája! Örülök, hogy megismerhettelek!

- Jó napot...-

- Jajj, édesem, tegeződjünk csak! – bólintottam.

- Szia, Emily vagyok! – mosolyogtam vissza rá, és már asztalhoz is hívott minket, majd elkezdtünk vacsorázni.

Az esti hírekben, mindenhol mi szerepeltünk Harry-vel. Senki sem tudta, ki vagyok, mik vagyunk most, de mentek a találgatások ezerrel, és a Twitter is megtelt mindenféle üzenetekkel. Azzal a gondolattal hunytam le szemeimet, hogy holnapra is vele fogok felébredni, és ez nem csak egy álom volt ezidáig.