Sziasztok!
Sajnos nem lett hosszú, de remélem, tetszik.A következőben Harry szemszög lesz :)
Sötét volt. Egy buliba indultunk egy taxival,
Harry a kezemet fogta, és jó kedvünk volt. Felajánlotta a kabátját nekem,
hiszen majd megfagytam. A ruhámat így is elég kirívónak találta, így még örült
is annak, hogy eltakarhatott hatalmas dzsekijével. Aztán beléptünk a klubba.
Mindenhol füst szállt, és csak az emberek tömegét lehetett látni. A bárpult
felé indultunk, de útközben elengedte a kezemet és sodort magával a tömeg. Nem
tudtam, hol van, de nem akartam újra belemenni a tömegbe. Egy üres asztalt
találtam és leültem oda, várva, hátha Szerelmem megtalál. Sajnos nem így lett.
Egy másik lánnyal láttam Őt táncolni, miközben fenekét fogta és egymás szájában
voltak. Feldühödtem. Dühösen mentem oda, és rántottam le róla csajt, majd
kezdtem Harry kezét keresni, mikor is megütött, és a földre zuhantam.
- Emily,
kicsim kelj fel! Csak egy rossz álom volt! Itt vagyok, ne félj! – ölelt meg, és
szorított magához. Nyugtatóan simogatta a hátamat, én pedig hálásan mosolyogtam
felé. -Mondd el, mit álmodtál! – kérlelt, és egytől-egyig elmeséltem neki az
egész történetet. – Ugye tudod, hogy soha nem csinálnám ezt veled? Nem tudnálak
bántani. Sem fizikailag, se lelkileg. Érted? – válaszképp csak bólintottam,
majd egy csókot nyomtam ajkaira, és próbáltunk visszaaludni, elég sikertelenül.
Reggel
egy interjúra voltunk hivatalosak, miszerint be kell mutatni a világnak a
kapcsolatunkat. Nagyon ellenemre van ez az egész, mert senkinek semmi köze
ehhez az egészhez, na, meg ott vannak a rajongók, akik közül jó páran már nem
szívlelnek. Nem szeretem, ha az emberek utálnak, és ettől is féltem a
legjobban. Kifejezetten rosszul érintenek engem a kritikák, és lehet Harry-vel
túl gyorsan alakult köztünk minden,- hiszen nem ismerjük egymást igazán,- de ő
sem szeretné, és persze nem tűri, ha bántanak. Ha kell a rajongóival is szembe
szállna.
A stúdióba
érve azonnal elkaptak minket a sminkesek, meg a szakemberek, akik mikroportokat
tettek ránk. Nagyon izgultam, és sajnos az idő is elég gyorsan telt, így szinte
már ott voltunk a kezdés előtt 2 perccel a megfelelő helyen. Harry szorosan
fogta a kezemet és egy nyugtató puszit nyomott számra.
- Akkor
kezdjük! – és abban a pillanatban meghallottuk a neveinket.
Ellie
nagyon normális volt, a kérdései sem voltak indiszkrétek, és csak olyan
dolgokat kérdezett, amit még nem tud senki, mint például, hogyan jöttünk össze,
vagy hogy a DMD-n kívül, melyik dalokat írtam én, vagy éppen közösen. Az egész
interjú mosolyogva telt, de mikor a rajongókon volt a sor, hogy kérdezzenek,
egy kisebb izgalommal vártam, hogy mi fog ebből kisülni.
- Szia,
Harry! Alice vagyok! – mutatkozott be egy lány – A kérdésem a barátnődhöz szólna. Valld be, hogy csak Harry
pénze kell neked. Látszik rajtad, hogy nem egy gazdag családból való vagy, és
ki akarsz használni minden lehetőséget, hogy legyen pénzed. A nemlétező
hírnevedet is általa szerzed, hiszen magadtól úgy sem fogod elérni, hogy
mindenki tudja a neved. Harry csak addig kell neked, míg meg nem szerzed azt,
amit akarsz, a hírnevet. – fejezte be, mire a stúdióra csend telepedett. Már
szóltam volna bele a mikrofonba, de e helyett Harry tette ezt meg, de nem azt
mondta, amire számítottam.
- Hogy?
Ez igaz Emily? Csak kihasználsz?- kereste tekintetem dühösen, és apró könnyek
gyöngyöződtek szemén. Számat újra nyitottam volna, de megint közbeszólt. – Hogy
tehetted ezt velem, Emily? – kérdezte, majd felállt, és kiment a stúdióból.
Kétségbeesetten kiáltottam utána, de nem fordult vissza. Dühösen pillantottam
Alice-re, majd elkezdtek hullani a könnyek a szememből.
Este,
mikor hazaértem első dolgom volt, hogy megcsörgessem Harry-t. Hangpostára
kapcsolt. Elkezdtem beszélni bele:
- Harry... ugye nem gondolod komolyan, amit
az a lány össze-visszamondott rólam? Inkább neki hiszel, mint nekem? Harry, mondd,
eddig nem voltam veled elég őszinte, hogy ne tudj bennem hinni? – a végére
már zokogtam.
Nme
adhattam fel, üzenetekkel bombáztam, hiszen nem válaszolt.
Emily: Harry...kérlek
beszéljük meg.
Pár
kínkeserves perc után, megkaptam válaszát:
Baba: Hagyj békén!
Csupán
ennyit válaszolt és éreztem, ez a csodás kapcsolat itt ért véget. Azt hiszem
vissza kéne változtatnom a nevét...
És mintha
meghallotta volna gondolataimat, pittyegett a telóm, miszerint Twitterre írt
valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése