20. fejezet Évadzáró

Felérve a fiúk szintjére, teljes káosz fogadott. Niall ás Liam félmeztelenül kergetőztek, és mindenfélével dobálták egymást. Épp sikerült egy büdös zokni elől elhajolnom, ami így Louis arcába csapódott, mikor észrevettek engem és hatalmas örömmel üdvözöltek. Louis persze közben felháborodott a büdös zokni miatt, így játszva a durcás kisfiút elvonult, majd egy hatalmas kupac szennyessel tért vissza, és elkezdett támadni. Igen, engem is... Még pár percig eljátszottunk, mikor egy álmos Harry lépett ki a szobájából, aki felmérte a terepet, majd hirtelen rám nézett és lefagyott. Szája felfelé görbült, majd hatalmas léptekkel indult meg felém. Nem érdekelte, hogy a fejemen egy használt alsógatya van, csak jött felém, és karjaiba zárt.
- Hát, te mit keresel itt? – kérdezte még mindig hozzám bújva, ajkai a vállamat, illetve nyakamat érintették. Apró csókokat szórt rájuk, és csak ölelt.
- Louis szólt, hogy szükséged van rám. Hát eljöttem! Rám bármikor számíthatsz, Harry! – mondtam lágyan, miközben gyönyörű tincsivel játszottam. Még szorosabban magához ölelt, majd elengedett, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál! – mormogta. Számat csak elhúztam, nem reagáltam rá semmit, hiszen nem tudom, most csak játszik, vagy tényleg igazat mond. Szemei furcsán csillogtak, mióta itt vagyok, és kezdtem félni, mi van, ha tényleg átver.


HARRY STYLES
Emily ittléte egyszerre öntött el boldogsággal és szomorúsággal. Nem akartam Őt átverni. Akármennyire is szeretem, megcsaltam Őt, és tudnia kéne erről, de nem merem neki elmondani. Nem akarom elveszíteni, Őt.
- Harry, csörög valahol a telefonod- szólt Emily. Már vagy egy órája ugyanabban a pozícióban feküdtünk. Egy nyálas romantikus filmet néztünk, és végig a haját simogattam, míg ő mellkasomon feküdt. Beszippantottam csodálatos illatát, és egy csókot nyomtam hajába. Telefonom hangja a rajtam fekvő szépség hasán hangzott fel, aki sajnos így azonnal rálátott a hívófél nevére. Gyomrom összeszorult, mikor én is megláttam, kinek a neve villog zölden. Kendall. Emily hirtelen pattant ki ölemből, és ment minél távolabb tőlem, mikor felvettem a telefont.
- Szia, Kendall – kezdtem bele, de ő azonnal félbeszakított.
- Itt vagyok a szobád előtt. Hiába kopogtam, nem nyitott senki ajtót. Elfelejtetted volna, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt leszünk este? – kérdezte, a testem pedig ledermedt. Na, most legyél, okos Harry! Bár neked már így is - úgy is annyi...
- Elszundítottam egy kicsit, nem hallottam, hogy kopogtál. Ne haragudj, már is beengedlek... – sóhajtottam egy nagyot és legbelül már tudtam, Emily-t megint meg fogom bántani.
Ahogy léptem az ajtó felé, barátnőmre pillantottam, aki zavartan és értetlen tekintettel nézte, mit művelek. Kinyitottam az ajtót, majd az ott lévő lány azonnal nyakamba ugrott és ajkaimra tapadt. Nem tudtam, nem visszacsókolni Őt. Tudtam, hogy Emily összetört és talán az utolsó esélyemet is eljátszottam, de nem tudtam nem vonzódni Kendall-höz. Zajt hallottam mögülem, ezért elváltam a fekete hajú lány ajkaitól, majd a szőkeség felé pillantottam. Szemeiből potyogtak a könnyek. Miattam tört össze az a lány, aki elrabolta a szívem. Emily elém állt, felnézett rám, majd az történt, amire nem számítottam. Pofon ütött. Fejem oldalra bicsaklott az erejétől, kezeimet pedig szinte azonnal a sajgó területhez raktam. Ezt megérdemeltem. Emily azonnal kirohant a szobából, én követtem őt és próbáltam elérni Őt.
- Emily, kérlek várj! – kiáltottam a lány után, aki mintha meg sem hallotta volna szavaimat ment tovább a lifthez.
- Minek Harry? Átvertél! Többször is! Eljátszottad nálam az utolsó esélyedet is, Harry... Soha többé nem akarlak látni- ejtette ki a szavakat, majd fájdalmasan bólintva léptem egyet hátra és nem néztem vissza rá. Az már biztos, Harry te egy idióta vagy...