8. rész They don’t know about us

Aranyos mély suttogásokra keltem. Az illető az arcomat simogatta és néha egy puszit nyomott az arcomon lévő szabad területekre. – Emily, hasadra süt a nap! Kelj, fel Életem! – puszilta meg az ajkamat, majd nagy nehezen kinyitottam szemeimet, s egy hatalmasat nyújtózkodtam. Megláttam szerelmem arcát, és elmosolyodtam. Ez a legcsodásabb dolog, egy ember reggelében, ha ilyen csodát lát meg először reggelente, mint Harry. – Hé, Hétalvó! Anyuval azt beszéltük, inkább, mi megyünk el hozzá, így egyszerűbb lesz neki is. Fel kell keled, hogy időben odaérjünk anyuékhoz – simította meg arcomat nagy kezével. A kijelentésre azonnal felébredtem, hiszen még ki kell találnom, mit vegyek fel, ami ne legyen túl kirívó, hiszen azt szeretném, hogy az anyukája elfogadjon engem.

- Kelek már! – mondtam, de mégis csak inkább a másik oldalamra fordultam, mire Harry nagyot fújva kiment az ajtón és pár perc múlva arra ébredtem, hogy jég hideg víz csapódott a testemre. Sikítva és egyben dühösen keltem ki az ágyból, mit sem törődve a szórakozott fiúval a szobában, akivel most egyáltalán nem szeretnék szóba állni. A fürdőszobába bezárkóztam, majd meleg vizet engedtem magamra. Igyekeztem minél gyorsabban elkészülni, hiszen mégsem akartam lekésni a gépet, de a barátom iránti haragom, eléggé ennek az ellentétén van.

- Na, Baba, ne legyél, dühös! – jött az ajtó elé, és próbált benyitni, de sikertelenül. – Hát, jó! Van még 10 perced, elkészülni, mert a kocsi, hamarosan itt lesz – kiáltotta még át az ajtón, majd elment az ajtó közeléből. Vagyis azt hiszem...

A repülőtér felé vezető út, csendesen telt, hiszen még mindig haragudtam a Göndörre, de már szívem egy része meglágyult, így mosolyogva fogadtam csókjait és érintéseit, amiket persze szeretettel viszonoztam neki. – Baba, még mindig dühös vagy, igaz? – kérdezte, miközben éppen hajamt simogatta. Muszáj volt, mindig hozzámérnie, épp úgy, ahogy nekem is, hozzá, hiszen nélküle elveszettnek érzem magam.

- Megérkeztünk! – mondta a sofőr, majd gyorsan kiszálltam, miközben Harry kifizette a taxit. A cuccam közelébe sem mehettem, mivel Harry azonnal kivette a kezemből őket. A hatalmas kezének hála az egyikben az összes csomagot meg tudta fogni, míg a másikkal a kezemet cirógatta. A repülőtér hatalmas volt, a sok ember pedig még ezt is felülmúlta. Hogy utazhat el, most ennyi ember? Még jó, hogy ennyivel korábban jöttünk, hiszen így nem késsük le a gépet.

-Harry, nem magángéppel megyünk? -kérdeztem, mikor leültünk a Los Angelesbe tartó járat várakozóhelyére. Csak a fejét rázta. – És, nem Holmes Chapelbe megyünk?

- Nem! El szeretnélek vinni Amerikába. Anyuék az L.A-i házamba jönnek! Utána még ott maradnak pár napot, és maúgy is meg akartam neked mutatni a helyet! Jó ez így neked? - kérdezte. Válaszul csak bólintottam. Minidig is látni akartam Los Angelest. – A gépen, első osztályon fogunk ülni. Ne aggódj, az egész osztályon csak mi fogunk ülni, így nem tud minket zavarni senki. – simított végig arcomon, majd pár percre magamra hagyott, és elszabadult a pokol. Mindenki, aki észrevett minket eddig odajött hozzám, és hallgathattam a szokásos utálatos megszólalásokat. Némelyik fan, csak Harry-t kereste egy közös képért vagy egy aláírásért, de a legtöbben szó szerint megtéptek, és kitúrtak a helyemről. Hiába védekeztem, nem segített, aztán már csak ültem egy helyben, és tűrtem minden fizikai bántalmazást, míg Harry vissza nem ért.

- Baba, minden rendben? – futott oda hozzám, majd felhúzott szemöldökkel nézte a rajongóit. – Miért csináljátok ezt? Ti nevezitek magatokat rajongónak? Én szeretem Emily-t, és nem érdekel, ha nektek nem szimpatikus, vagy nem fogadjátok el, mert nekem jelenleg Ő a mindenem. Nem fogom sok kis pisis miatt feladni a Szerelmemet. – dühöngött, a rajongói pedig döbbenten mérték végig Harry-t, majd a fiú megfordult, felhúzott a földről, és karjaiba zárt. Könnyeim ekkor eredtek meg igazán, és mélyen belefúrtam fejem a vállába, és erősen szorítottam magamhoz. – Semmi baj, kicsim! Nyugi! Nem kellett volna, egyedül hagyjalak. Sajnálom! Lehet ez az egész utazás rossz ötlet volt.

- Nem, ne mondj ilyet! Egyszerűen csak nem bírnak, ennyi! Már megszoktam! A lényeg, hogy itt vagy velem! Na , de gyere, fel kell szállnunk!

Los Angeles egyszerűen gyönyörű volt. Míg Harry házához utaztunk, a város elbűvölt. Szerelmem háza elképesztően gyönyörű volt, és amíg a sofőr kivette a csomagjainkat, hatalmas tekintettel tekintettem a ház udvarára, és kertjére. Akkora volt, mint egy birtok.

- Tetszik? – kérdezte mosolyogva, és szabad karjával átkarolt. – Nem kell ennyire izgulnod! Nem esznek meg! – nevetett, és kinyitotta az ajtót! – Megjöttünk! – kiáltotta, és azonnal egy gyönyörű lány futott karjaiba, aki valószínűleg Gemma volt.

- Helló, öcskös! Na végre, megérkeztetek! Anya, már sík ideg volt- nevetett.

- Sajnálom, Gem, de valaki nem bírt időben felkelni! – fordult felém, és egy puszit nyomott arcomra. Gemma, mintha csak most vett volna észre, rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.

- Na, végre, hogy valami normális lányt találtál magad mellé, Öcsi. Szia, Gemma vagyok! – nyújtotta a kezét, én pedig megráztam.

- Emily Ross – mosolyogtam.

- Fiacskám, már azt hittem, nem is jöttök! – jött le Harry anyukája, és két puszit nyomott fia arcára, aki viszonozta ezt a gesztust. – Óh, Ő lenne az a lány, akiről már annyit hallottam? – kérdezte mosolyogva, és azonnal magához ölelt. – Szia, kedvesem, Anne vagyok, Harry anyukája! Örülök, hogy megismerhettelek!

- Jó napot...-

- Jajj, édesem, tegeződjünk csak! – bólintottam.

- Szia, Emily vagyok! – mosolyogtam vissza rá, és már asztalhoz is hívott minket, majd elkezdtünk vacsorázni.

Az esti hírekben, mindenhol mi szerepeltünk Harry-vel. Senki sem tudta, ki vagyok, mik vagyunk most, de mentek a találgatások ezerrel, és a Twitter is megtelt mindenféle üzenetekkel. Azzal a gondolattal hunytam le szemeimet, hogy holnapra is vele fogok felébredni, és ez nem csak egy álom volt ezidáig. 

7. rész Stole my heart

- Emily. itt vagy? – hallottam a türelmetlen kopogást a bejárati ajtó felől, de nem szólaltam meg. – Tudom, hogy itt vagy! Kérlek, engedj be! Hadd magyarázzam meg! – könyörgött, mire felálltam az ajtótól, és kinyitottam. Harry kifújta a levegőjét, és karjaiba zárt, én pedig próbáltam kimászni onnan, sikertelenül. – Figyelj, Emily, én nagyon sajnálom! Én csak... Nem akartalak kitenni ennek az egésznek.

- De ellöktél, és utána még csak annyira sem méltattál, hogy utánam nézz, hogy vagyok! Tudod, hogy fáj a fenekem? – nevettem el a végét, hiszen haragom elmúlt felé. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, majd megfogta két ezével az arcomat, és egy csókot hintett ajkaimra. 

- Szent a béke? – tartotta felém kisujját, mire csak röhögve odanyújtottam az enyém is, és összekulcsoltuk őket. – Tényleg sajnálom, de a legjobban azt, hogy ellöktelek. Egy lányt nem illik bántani, én pedig megtettem. Egész életemben bűntudatom lesz emiatt.

- Ne legyen! Csak megijedtél! – simítottam meg az arcát, majd egy puszit nyomtam rá.

Harry-vel végül megbeszéltük, hogy a nap további részét, itt töltjük nálam, és megnézünk egy filmet, ha már ez a randink is kárba ment. Épp a vállára tettem fejem, mikor elkezdődött a film, de abban a pillanatban Harry telefonja is megcsörrent.

- Sajnálom, ezt fel kell vennem! – mondta, és már állt is fel, majd a konyhába sietett. Leállítottam a filmet, és elmosolyodtam a kapcsolatunkon. Eddig még egyik randink sem sikerült úgy, ahogy Harry tervezte, de úgy érzem, nem ez a lényeg. Én így szeretem Őt, ilyen kis esetlenül, és remélem Ő is legalább ugyanennyire szeret engem. A göndör szépségem zavart meg ebben a gondolatmenetemben. Mielőtt leült mellém, megpuszilta az arcomat, és elindította a filmet. – Anyu holnap eljön látogatni – mondta, miközben megfogta a kezemet és szája elé emelte.

- Rendben – bólintottam.

- Be szeretnélek mutatni neki! Tudom, még korai, hisz még csak most jöttünk össze, de szeretném, ha megismerne.

- Együtt vagyunk? – kérdeztem és nem titok, majdnem kiugrottam a bőrömből. Harry összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd fejbe vágta magát.

- Emily Ross, leszel a barátnőm? – kérdezte mosolyogva, mire én az ölébe ültem és megcsókoltam. – Ez igent jelent? – bólintottam, és nagy sóhaj szakadt ki belőle.

- Szóval, holnap bemutatsz anyukádnak- jelentettem ki egy kicsit félve, ő meg csak bólintott, és a már javában elkezdődött filmre fordítottuk tekintetünket.

Halk szitkozódásra kelek, miközben erős karokat érzek magam körül. Elaludtam volna? A fiú óvatosan letesz az ágyamra, majd kisöpör egy tincset az arcomból és egy „Szép Álmokat!” után el is megy. Igazából, utána szólhattam volna, de semmi energiám nem volt ahhoz, hogy megszólaljak. Oldalamra fordulok, kezeimmel kitapintom a kedvenc plüssömet, átölelem, és mély álomba zuhanok újra.

Reggel a madarak csicsergése keltett, és a telefonom esze-veszett csörgése. Harry nevét pillantottam meg a kijelzőn, én pedig azonnal fel is vettem.

- Jó reggelt! – köszöntem.

- Szép Reggelt, Hétalvó! – nevetett. – Ilyen unalmas volt a film? – érdeklődött, ám nem látom, de biztos vagyok benne, hogy mosolyog.

- Csak nagyon fáradt voltam- védekeztem, és egy édes kacagást hallottam.

- Amúgy mikorra menjek érted, hogy be tudjalak mutatni anyunak? - a kérdéstől nagyot nyeltem, hiszen félek. Félek, hogy nem leszek neki szimpatikus, és az önbizalmamnak az nagyon nem tenne jót.

- Bármikor jöhetsz!- mondtam, és pár perc múlva le is tettük a  telefont.

6. rész Over again/2

„If you like having secret little rendezvous”

Az este hamar eljött. Fogalmam sem volt arról Harry hova visz, hiszen mióta kiment a szobából, nem is láttam Őt. Hét körül azonban csipogott a telóm, és látva, hogy mit írt, felkaptam a táskámat és szaladtam is ki. A szeles időre tekintettel, nem ruhát vagy szoknyát vettem fel, hiszen, ha sétálunk, kényelmesebb egy nadrág. Harry a kocsija előtt állt, majd mikor meglátott egy mosoly terült szét az arcán. Kinyitotta a nekem a kocsi ajtaját, majd be is csukta utánam és mit sem mondva, el is indultunk. Körülbelül 20 perc múlva meg is érkeztünk egy parkba. Zavarodottan néztem a mellettem ülő fiúra, aki éppen valamit keresett.
-Most elhoztalak a kedvenc helyemre – jött zavarba, mire én még jobban összezavarodtam. Egy park? – Nem tetszik? -aggódott, majd már készült is újra beindítani a motort, hogy elindulhassunk.
- Nem, nem erről van szó, csak nem értem ezt az egészet.
- Mit nem értesz? -ráncolta össze szemöldökét.
- Hát, hogy miért kocsival jöttünk el egy parkba, hiszen gyalogolni is tudtunk volna. – elmosolyodott.

- Innen még sokat kell sétálnunk a helyig, és gondoltam, hogy ne fáradjunk el nagyon, elvezettem idáig – bólintottam. Így már minden érthetőbb volt. Kiszálltunk az autóból, majd mellé érve elindultunk egyenesen. Zavart, hogy Harry nem fogja meg a kezem, de én sem akartam kezdeményezni.

 Egy kis idő múlva Harry megállt egy gyönyörű helyen. A kilátás gyönyörű volt, és minden olyan nyugodt olt. A fákon mókusok ugráltak, mellettünk meg egy kis patak folyt. Harry leült egy nagyobb kőre, majd én pedig mellé, és csak bámultunk előre, míg nem Harry megszólalt.
- Mesélj magadról egy kicsit! Alig tud rólad valamit!
- Huh... Nincsen testvérem, a szüleim szerettek volna még gyereket, de sajnos nem lehet már, így az örökbefogadáson gondolkodnak. Anyuék azt mondják én voltam az újévi ajándékuk, mivel akkor fogantam meg, és vicces, mert szeptember 12-én születtem meg, 2 héttel később, mint kellett volna. Van egy öreg macskám, aki már járni is alig tud, és emiatt valószínűleg el lesz altatva, mert ugye úgy jobb lesz neki. A suliban nem szeretnek sem a tanárok, sem a tanulók. Ferde szemmel néznek rám mindig és nem tudom, miért, hiszen én elvagyok az én kis világomban. Egyetlen-egy barátnőm van, aki mindenben támogat, és hatalmas rajongótok, de sajnos nincs sok ideje hátra. Nemrég egy daganatot diagnosztizáltak nála a méhében, és az orvosok akkor azt mondták, hogy körülbelül másfél éve van hátra. Félév már letelt, de még nem javult az állapota- kezdtem el könnyezni, mire Harry magához ölelt, és csitítgatott.
- Sajnálom, nem akartam az életedben turkálni.
- Semmi baj, nem tudhattad. Ő érte is csinálom mindezt. Segíteni szeretnék neki, hogy a vizsgálatokat tudja folytatni, mivel az Ő pénzük kevés hozzá. – szipogtam, de Harry még mindig nem engedett el. A hátamat simogatta és így ültünk, míg egy sikoly nem hallatszott, és utána jött a többi.
- Itt van Harry Styles!
- Ki ez a cafka?
- Miért öleled ezt a lányt? Ő a barátnőd?
- Tűnj el a közeléből! – kiáltották, míg Harry el nem lökött, úgy hogy a földre nem estem és ment a rajongókhoz. Döbbenten ültem és fájlaltam a fenekemet és fogalmam sem volt, mégis mi volt ez. Lehajtott fejjel elindultam, egyenesen Harry kocsijáig, onnan pedig hívtam egy taxit és mire hazaértem már csillapíthatatlanul folytak a könnyeim.

6. rész OVER AGAIN /1

A kórházban még megfigyelés alatt tartanak pár napig, de én az ágy helyett, a Fiúhoz mentem, aki még mindig eszméletlenül feküdt.
- Harry, kérlek, ébredj fel! Szükségem van rád! Az egész világnak szüksége van rád! – sírtam, és még jobban megszorítottam a kezét. – Tudod, úgy érzem beléd szerettem. Igaz, eddig is nagyon tetszettél, de ez most más. Már nem csak a rajongás vezérel, hanem az igazi szeretet. Jajj, Harry, nincsenek olyan álmaim, amiben ne te szerepelnél. Egyszerűen megbabonáztál a göndör fürtjeiddel, a rózsaszín ajkaddal, zöld szemeiddel és a csodálatos hangoddal. Kérlek, Harry nyisd ki a csodás szemeidet és kezdjük elölről ezt az egészet, vagy inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk. – könnyáztatta arcommal nyomtam egy puszit ajkaira, majd visszaültem a székre, és abban a pillanatban egy enyhe szorítást éreztem, majd tekintetemet az ágyban fekvő, immár felébredt fiúra vezettem.
- Szia, Szépségem! – dörmögte.
- Harry! – zokogtam, és arcára simítottam a kezem. – Azonnal hívok egy orvost! – álltam fel, és rohantam ki egy orvost keresni, és szerencsémre, pont ott jött Harry dokija a folyóson. Az orvos azonnal bejött, és megvizsgálta a Göndört.
- Mr. Styles állapota most már stabilizálódott, de még bent tartjuk megfigyelésen, úgy, ahogy Önt, Ms. Ross. Nyomás az ágyba! – mosolyodott el az orvos, majd követve az utasítást, elköszöntem Harrytől és visszamentem a szobámba. 

*Pár map múlva*
Az utóbbi napokban nem engedtem Harry-t nagyon mozogni. Bármennyire is a pokolra kívánt már a folytonos kérdezősködéseimmel, mint a „Fáj valamid?” vagy a „Nincs szükséged valamire?”, mégsem szálltam le róla. Amikor csak időm engedte, megkerestem a lakásán, és ápoltam.
- Szépségem, tudok járni, nem kell folyamatosan kiszolgálnod! – nevetett, miközben magához húzott, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Igaz, még nem vagyunk hivatalosan együtt, sőt, sehogy sem, és még az első randinkat sem pótoltuk be, de már egészen úgy viselkedünk, mintha egy párt alkotnánk. Mélyen legbelül reménykedtem, egyszer felteszi a kérdést, hogy legyek a barátnője, hiszen az érzelmeim felé immár nagyon erősek, és nem szeretnék csalódni, mivel nehéz lenne elfelejteni Őt, főleg most, hogy igazából együtt dolgozunk. – Mi lenne, ha ma este pótolnánk be azt a randit? – kérdezte hirtelen, majd nagy nehezen bólintottam, de kikötöttem, nem akarok puccos helyre menni. Ígéretet téve, ki is kelt az ágyból, majd magamra hagyott.

5 rész. NIGHT CHANGES

Harry túlságosan is pontos volt. Én még el sem készültem, bőven a szétdobált ruhakupacot néztem át, hátha mégis csak valamelyik ruha felvehető, de ő már kopogott. Bugyiban rohantam kinyitni az ajtót, és kerek szemekkel néztem az öltönybe bújt fiút, aki mindig meg tudta dobogtatni a szívemet.
- Szia! – pillantottam le a földre. Zavarba jöttem. – Jól áll az öltöny! De miért öltöztél így ki? Nekem is így ki kell öltöznöm? – léptem beljebb, hogy végre beengedjem, és fel tudjak öltözni.
- Korán jöttem? – kérdezte a szemembe nézve, miközben a fél mosolyt nem tudta levakarni arcáról.
- Öhm... talán...egy kicsit...Na jó, igen! Még azt sem tudom, mit veszek fel, meg kell mosnom a hajam, ki kell sminkelnem magam és ahh - elnevette magát.
- Szerintem elég, ha felveszel valamit, bár nekem így is nagyon jól nézel ki! A hajadat és a sminket hagyd már! Emily gyönyörű vagy, ezek nélkül is. – fogta meg lágyan a kezem, és egy puszit nyomott rá. Bólintottam egyet, majd felvettem az első ruhát, ami kezembe akadt.
- Öhm, Harry felhúznád a cipzárt? – kérdeztem, mire azonnal odalépett, és szép lassan felhúzta, majd végig simított a hátamon.
- Mehetünk?- bólintottam.

Az út csenden telt. Harry rátette nagy mancsát a combomra, és csak akkor vette le, amikor váltania kellett. Megálltunk egy étterem előtt, és csak remélni tudtam, Harry most nem tiltott helyre parkolt le.
- Jó napot! Egy két személyes asztalt szeretnék kérni! – mondta Harry, mire a nő csak a fejét rázta.
- Van foglalása? – kérdezte a nő, kinek névtábláján a Kate név állt.
- Nincs, de nézze, nagyon fontos lenne, ha itt tudnánk enni!
- Foglalás nélkül nem jöhetnek be!

- Asszonyom, maga tudja, hogy én ki vagyok? –próbálkozott Harry, és kezeimet kirántottam övéi közül. Rám nézett.
- Igen, tudom, de sajnálattal közlöm, nincs kivétel! Kérem, fáradjanak ki! – Harry kifújta a levegőjét, majd maga után húzva kimentünk. Ahogy gondoltam, a fiú rossz helyre parkolt.
- Ezt nem hiszem el, a rohadt életbe! Ez a hónapban már a negyedik! – bosszankodott, majd a büntető cetlit leszedte az ablaktörlő mögül. Jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, hiszen nem akartam még jobban játszani az idegeivel. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd, mikor ő is beült egy puszit nyomtam az arcára és elmosolyodott. Beindította a kocsit és elindultunk. Fogalmam sincs hova ment, hiszen nem haza, és kezdtem izgulni. - B –terv! –rám nézett, majd azonnal vissza az útra, de már késő volt. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy egy kocsi szembejöjjön velünk és nekünk jöjjön. Harry felém nyúlt, de már késő volt. Elvesztettem eszméletemet.



Amikor legközelebb felébredtem, csipogó hangok idegesítő zenéjét hallottam. A fejem szörnyen fájt, majd ennek hangot adva, felébredt a rajtam alvó fiú is.

- Em, jajj de jó, hogy felébredtél! – ölelt meg Blaine a kelleténél erősebben. Feljajdultam. Azonnal elengedett, és rohant is egy orvoshoz, szólni, ébren vagyok. Gondolataimba azonnal beférkőzött egy göndör hajú srác, aki úgy érzem elrabolt a szívemet. Vajon, mi lehet vele? Jól van?
- Örülök, Ms.Ross, hogy felébredt! Hogy érzi magát? – kérdezte egy őszülő orvos.
- A fejem iszonyatosan fáj! – a doki bólintott, majd az őt elkísérő nővér azonnal adott egy fájdalomcsillapítót.
- Tudja, nagyon nagy szerencséje van. Az ütődés erős volt, de jó helyen kapta, így csak agyrázkódása lett. Nincs hányingere? – bólintottam, hogy van és már elém is tolták a lavort, hogy abba végezzem el a dolgom.
- Harry hogy van? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést, mire Blaine csak felhorkantott.
- Mr, Styles eszméletét vesztette, jelenleg nagyon súlyos az állapota. Egyelőre csak ennyit tudok mondani, a műtét után kiderül, mi lesz. És, ha most megbocsát... – bólintottam, és a doki kiment. Sírva fakadtam. Nem veszíthetem el Őt! Szüksége van rá az egész világnak! Nem halhat meg!

4. rész TRULY MADLY DEEPLY

Egész este nem tudtam aludni. Forgolódtam, és hánykolódtam az ágyban, többször levert a víz. Harry arca volt előttem folyamatosan, amint az ideges mondatai, elhagyják a száját. „El akartalak hívni randira.” „Kibaszottul kikészítesz!” - hangoztak fejemben folyamtosan, és egyre jobban fájtak a szavai.
Harry Styles el akart hívni, randevúzni, és én Emily Ross, természetesen elszúrtam. Annyira van érzékem ezekhez. Magamnak is rosszat teszek, és másoknak is. Este megírtam egy dalt is, ami a titkos szerelemről szól. Ez a téma most pont aktuális, így kihasználtam az alkalmat.
Egy nagy ajtócsapást hallottam, és megjelent Blaine a szobámban, egy szál alsóban.
- Mit akarsz Blaine? – nem volt kedvem vele társalogni.
- Nem haragudhatsz rám az idők végezetéig. Hányszor kérjek még bocsánatot? – esdeklett, de nem érdekelt.
- Azt hittem barátok vagyunk. A barátok rohadtul nem csókolóznak, fafej!
- Sajnálom, de basszus agyon megőrülök érted, és fáj a tudat, hogy sosem leszel az enyém! –kiáltotta, és épp akkor nyílt ki az ajtó. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki áll ott. A göndör hajú szépség összevont szemöldökkel szemléltette az előtte lévő szituációt. A bokszeralsóban megjelent srácot, és az én csupasz vállaimat, amik kilógtak a takaró alól. Csalódottan bólintott egyet, és elhagyta a szobát. Azonnal utána szaladtam.
- Várj, Harry kérlek! – rohantam, ő pedig hirtelen megállt, így neki ütköztem. A pólójából isteni illat szállt, és ha tehettem volna, így maradtam volna örökké, de nem tehettem. Elléptem tőle és a szemébe néztem, amiket rajtam legeltetett. Lenéztem magamra, és elszégyelltem magam. Egy szál bugyiban és egy melltartóban álltam előtte, és már hiába takartam magam, a fiú fanjai, mind lekapták a jelentet, és valószínűleg, már ki is tették, mindenféle közösségi oldalra. Harry észbe kapott, és átölelt, így nagyjából eltakarva engem, majd felkapott a karjaiba, és visszavitt a szobámba. Blaine még ott volt, de meglátva minket, elfintorodott, és inkább távozott. Harry letett az ágyra, majd nagy nehezen elengedett, és letelepedett mellém, majd betakart. Eléggé feszülten viselkedett, de lehajolt hozzám, és egy puszi nyomott az arcomra, és bátortalanul megszólalt.
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egy csaj egy szál semmiben fog egyszer utánam szaladni, veszélyeztetve magát. Sosem gondoltam volna, hogy egy lányt még azelőtt látok így mielőtt még csak megcsókoltam volna, vagy randira vittem volna. Basszus Emily rohadtul szexi vagy! –lehajolt hozzám és megcsókolt. Ajkai lágyan simogatták az enyémeket, és ráadásként a keze a hajamba túrt. Bátortalanul viszonoztam a csókját, és hajába vezettem kezeimet, mire felmordult. Nyelve bejutásért könyörgött, és ahogy elnyíltak ajkaim, azonnal teljesült a vágya. Azonban az eszem felülkerekedett a szívemen és ellöktem magamtól. Lihegve engedett el, és állt fel, d eközben nem bírta a szemét levenni rólam. Csillogó szemekkel bámulta ajkaimat, majd nagy nehezen tekintete eltűnt rólam, és a földön szétszóródott papírokra tette figyelmét. Az egyiken megláthatta a címet, hiszen szemöldökét összeráncolta, és felvette azt.
- Titkos szerelemes dal – ejtette ki a száján a szavakat, és elmosolyodott. –Ez rólam szól? – zavarba jöttem és arcomat elrejtettem a puha, védelmet nyújtó paplanom mögé, majd csak egy aranyos nevetést hallottam. – Hé, Emily szeretném, ha eljönnél ma velem vacsorázni. – mondta lágyan, és leszedte a fejemről a meleg anyagot. Megsimította az arcomat, és egy puszit nyomott homlokomra. Kisétált a szobából és szinte azonnal írt is egy SMS-t.

Ma este 6-ra érted jövök, Szépségem!
xx H.


Harry Styles elhívott vacsorázni, Még mindig nem tudom felfogni. Azonnal ki keltem az ágyból, és a fürdőbe rohantam. Este hatig bár van még 6 órám, el kezdtem készülődni, kezdve azzal, hogy minden ruhámat kidobáltam a szekrényből. Mikor pityegett a telóm, rápillantottam a készülékre, és könnybe lábadt a szemem. A dalból idézett. A Secret Love Song-ból. Felsikoltottam.

3. rész LOVE YOU GOODBYE

Emily Ross

- Na jó, az első program, bemutatni az új dalt. Emily! – előléptem, Niall felkapta a gitárját, és leült egy székre, én meg szégyenlősen mellételepedtem.
- Muszáj ezt? – suttogtam a fülébe- Óriást bólintott, és el kezdte gitározni a dalt, én pedig bekapcsolódtam az énekbe. A végére csak az én hangom maradt, majd befejeződött a dal. Harry-re nézve úgy láttam imádja. Elismerően füttyentett, és megölve Niall-t körbe végig néztem a többieken, és mindenkin mosoly terült szét. Mondanom sem kell, ez lett az utolsó dal az albumon.
A nap további részében a srácok a dalt vették fel, mi pedig beültünk egy Starbucksba, persze próbáltam minél messzebb kerülni Blaine-től. Nem tudok neki megbocsátani.
- Mi történt köztetek srácok? Nagy vihar tombol kettőtök között. – kérdezte Nick.
- Semmi fontos- jelentettem ki, de láttam úgy is megbeszéli egymás között. – Na, és alakul valami Harry és közted? A dal alatt, folyamatosan téged nézett. Még csak pislantani sem pislantott. Nagyon oda van érted- felnevettem.
- Na persze, majd pont egy átlagos lány kéne neki, aki még csak meg sem tud szólalni a közelében. Meg amúgy is, akkor talán már elhívott volna valahova – jelentettem ki, de ő csak a fejét rázta. – Te tudsz valamit igaz? – ő csak elnézve fütyörészett, így nem firtattam tovább. Hirtelen két kar fogta meg a vállamat, és ugrottam egyet. Hát persze, hogy a fiúk voltak? – Ti, hogy-hogy ott vagytok? Nem kéne felvennetek a dalt? – vettem lejjebb a hangomat, hiszen azonnal mindenki felfigyelt jelenlétükre.
- Már kész. Már csak egy dal hiányzik, és kész az album. Nincs hozzá zene, és semmi jó nem jut hozzá eszembe. Az eredeti nagyon béna volt. Segítenél? - mondta, szinte már suttogva Harry, és elém tolta a papírt. - Amúgy meg mondtuk, hogy utánatok jövünk.
- Aha...- csak ennyit bírtam kinyögni, és megint nevettek. Megnéztem a dalt, és tetszett. A címe Perfect volt. Vajon kihez írta? A szövege tényleg tökéletes volt, és magamban már egy klipet is elképzeltem hozzá, és akkor szólalt meg Taylor Swift Style című száma a rádióban, és elkezdtem ezt dúdolgatni, mire passzolt hozzá. Felmutattam. –Ehhez mit szólsz? Egy kicsit változtatsz rajta, és végre visszaadhatod Taylornak. - Odahajítottam elé, és ittam tovább a kávémat. Bólintott, majd megfogta a kezemet, mire én kiköptem a számban lévő italt, egyenesen az arcára... Óh, basszus! – Én annyira...
- Tudod mit? El akartalak hívni randira, de annyira kibaszottul kikészítesz! – kiáltotta dühösen és kiment.
- Sajnálom... – fejeztem be az elkezdett mondatomat, és könnyeimet letörölve mentem a szállodánkba, és eresztettem szabadjára az összes könnyemet. Elszúrtam az egyetlen esélyemet! Gratulálok Emily!