18. rész MOMENTS

2 hónappal később



Miután Harry felkereste Sandra-t, vagyis inkább bejött velem a suliba, csókkal köszönt el, és ezerszer elmondta, szebb vagyok, mint az a boszorka és elment, a lány nem szólt hozzám, csak utálkozó pillantásokkal illetett. Libby, Midnight és Noor, nekem köszönhetően a népszerűek táborát erősítették, aminek Libby ült a legjobban. Ő mindig ide akart tartozni, unta már a népszerűtlenséget, hiszen folyton a mi társaságunknak jutott a kuka melletti asztal, amivel nem is lett volna baj, ha nem azon lenne az összes maradék és mindenféle zsebkendő és szalvéta csoportja.

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem kapunk rendes asztalt. Olyan fertőzéseket lehet itt elkapni Egyáltalán takarítják ezt? – morgolódik Noor.
- Én ezt nem hagyom annyiban, odamegyek a nyomikhoz, és kierőszakolom a nekünk járó helyet! – szólalt meg Libby.
- Szerintem ez nem jó öt... – de be sem fejezhettem, ő már rég messze járt. – Ez a csaj, megőrült- állítottam, majd a helyére téve szokásos tálcát, és letörölve a piszkot, leültünk a helyünkre. Libby néhány perc elteltével sem tért vissza, ezért elkezdtem aggódni, vajon mi lehet vele. Felálltam a helyemről, majd keresésére indultam, majd szemeim meglepődöttségtől tágultak el. Legjobb barátnőm annak a fiúnak a társaságában ült, kit amióta ismerek a legjobb fiúbarátomnak tudhatom be, ám kapcsolatuk már nem a régi, mióta megírtam a Drag Me Down-t, és összejöttem Harry-vel. Barátnőmet, a fiú közelében látván, gyomrom összeszorult, és egy hatalmas átverés közepében éreztem magam. Azt tudom, Willie többet érzett nálam barátságnál, és be kell valljam, sosem utasítottam vissza közelségét, de az én csupán csak barátként tekintettem rá. Lehet ez okozta a kilométeres távolságokat kettőnk között.

- Hé, Ross! – kiáltott Willie. Szívem darabokra hullott vezetéknevem hallatán, hiszen ez azt jelentette, barátságunkra már nem tekint sehogy, ezentúl ellenségeként fog kezelni. - Hogy van a kis barátod?
- Köszönöm aggodalmadat Will, remekül van.
- Azt látom, azért lógott tegnap este együtt azzal a Jenner lánnyal. Meg kell mondjam, jól döntött. Az a nő észveszejtő- kurjantott, engem pedig porig alázott.
Földbegyökerezett lábakkal álltam ott. Nem tudtam megmozdulni, az egész suli rajtam röhögött, a könnyek pedig elkezdték marni a szemeim. Nem a megaláztatás miatt, hanem azért, mert két barátomat vesztettem el ugyanabban az időben. Midnight és Noor elhúztak a zűr közepéről, és megpróbáltak vigasztalni, de inkább félrevonultam és megpróbáltam elérni Harry-t.


- Szia, Kicsim! Valami baj, van, hogy ilyen korán hívsz? – aggódott, én meg gondolatban fejbe vertem magam, hiszen ott még bőven hajnal lehetett.
- Igaz, hogy tegnap este Kendall-lel voltál? – kérdeztem rá félve.
- Most komolyan ezért keltettél fel? – morgott.
- Sajnálom, de tudnom kell – erősködtem.
- Igen, találkoztam vele. De miért kérdezed? Mondott neked valaki, valamit? Mert semmi nincs köztünk, oké? Csak téged szeretlek, Em! Kendall csak egy barát.
- Aha, jó... – egy sóhajtást hallottam a vonal másik oldaláról.
- Na, jó, mi a baj?
- A suliban azt mondták sokkal jobb döntést hoznál, ha vele lennél együtt, hiszen Kendall bomba nő. Én meg nem vagyok az.
- Ki mondta ezeket?
- Libby és egy másik barátom. Elvesztettem őket, Harry! Libby és Willie nagyon fontosak voltak számomra, és hatalmasat csalódtam bennük. Szükségem van rád! – sírtam el magam, de a vonal túlsó vége csöndes maradt. – Harry? Nem mehetnék oda hozzátok egy darabig a turnéra? – még mindig csend. - Harry?
- Most le kell tennem, sajnálom! – és rám csapta a telefont.

Szünet!

Drágáim! Sajnálattal kell közölnöm a blog szünetelni fog egy időre. Tudom, eddig sem arról voltam híres, hogy hamar hozom a részeket, de rendbe kell hoznom magam körül a dolgokat, és az orvos tanácsára vigyáznom kell a csuklómmal is, mert komolyabb baja is lehet.

Ha rendbe jöttem mind lelkileg, mind mindenhogy, újult erővel folytatom ezt az egészet, addig is kérlek titeket, legyetek türelemmel, és maradjatok velem! Szükségem van rátok!

Sajnálom, ha csalódást okoztam nektek!

Millió puszi és ölelés Timi

17. rész I WANT TO WRITE YOU A SONG

Az iskolában továbbra is folytak Sandra piszkálásai, leginkább az én irányomba. Sosem felelt meg neki valami rajtam, és mindenbe belekötött.

- Ha annyira szerelmesek vagytok egymásba, vele lennél a turnéján, és nem itt lennél az iskolában.

- Amikor Harry Európában lesz, vele leszek. De, amíg Ausztráliában koncerteznek, nem megyek velük. Így állapodtunk meg. Nem szeretné, ha a tanulmányaimat miatta kéne befejeznem. És ha most megbocsátasz, oda kell adnom Mr. Potternek az énekórai feladatot, mielőtt megint azt mondja késtem az órájáról.

- Ms. Bullock, kérem beszedné a házikat? – Na igen, Sandrának a szülei elég vicces kedvében lehettek, mikor erre a keresztnévre esett a választásuk. Talán a lány, ezért is ilyen népszerű, mivel egy színésznő nevét viseli. – Először csak a címeket olvasom el, és lehet lesz olyan, akit kiválasztok játssza el a dalát. A többieket a következő órán hallgatom meg. Addig is, akik nem tették meg, beadhatják akkor.

Amíg olvasgatta a szövegeket, én Libbyvel beszélgettem. Midnight-ék a terem másik végében ültek, így a kommunikáció elérhetetlen volt velük ezen az órán. Libby szája lekonyult, hiszen Ő csak a szöveget tudta megírni, de az sem rímel. Az Ő írástudománya nem a dalszövegekig terjed, na meg a megzenésítéséhez.

-Ms. Ross kérem jöjjön ki, és játssza el a dalát. De szeretném jelezni, a feladat ÖNÁLLÓ munka volt, nem holmi csoportmunka, amiben a sztárbarátja segít.

- Mi? Tanár Úr én ezt teljesen egyedül írtam. A barátom éppen Amerikában van, ha akart volna sem tudott volna segíteni. Nem hiszi el, hogy össze tudok hozni magamtól is egy dalt? Csak mert engem nem szeret, nem kéne csalással vádolni. Magamtól írtam. – közben leültem a zongora elé, és elkezdtem zongorázni a dalt. – A címe Love, me Or Leave Me. – Majd elénekeltem. A végére Libby szemei bekönnyesedtek, a tanár meg végül elismerően bólintott.

- Köszönöm, Emily. Dupla Ötöst kap rá. Végre kezdi összeszedni magát- tátott szájjal fogadtam, miszerint attól a tanártól, aki ki nem állhat engem végre ötöst kaptam. – Mivel van még egy kis időnk, szeretném Ms. Bullock dalát is meghallgatni.

- Öhm, Tanár Úr, az úgy volt, hogy tudja én írtam egy dalt, de...  öhm, Emily ellopta – tekintett rám.

- Oh, igazán, akkor ez mi a kezeim között? Jöjjön játssza l, vagy egyes! – Sandra trappolt egyet, majd kiment és semmi hangszer nélkül kezdett bele a dalába, aminek a szövegének semmi értelme nem volt, és mint ahogy már említettem, nincs hangja.

Noor-ék ma átjöttek hozzánk, és mivel péntek volt, nálunk is terveztek aludni. A bátyám elment a haverjaival moziba, így egyedül voltunk. Beraktunk egy romantikus filmet, aközben pedig valamelyikünk mindig kiment kukoricát pattogtatni.

- Ahh, Zac Efron a tökéletes pasas. Egyszer Ő lesz a férjem!  - áradozott Libby. Bár én a konyhában voltam, még így is hallottam az áradozását. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. – Nyitom már! – hallottam meg barátnőm hangját, majd egy sikítást, és egy mély hangot.

-Itt rendelt valaki extra sajtos pizzát? – a popcornos tál kiesett a kezemből és rohantam Szerelmem felé. Karjaiba ugrottam és átöleltem, majd csókokat hagytam nyakán, majd végül ajkain. – Szia, Kicsim! – súgta.

- Te mit keresel itt?

- Szeretném móresre tanítani azt a csajt. Nem hagyom, hogy bántsanak- ölelt még szorosabban.

- Harry, menj, vissza, csináld a munkád és ne velem törődj!

- Szüneten vagyunk! – vonta meg a vállát, és meg egy nagy sóhajt eresztve húztam még közelebb magamhoz.

- Harry, ők itt a barátnőim, Libby, Midnight és Noor.

- Wáó, de szép nevetek van. Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – ölelt meg mindenkit. Az este tovább részét öten töltöttük, a lányok Harry-t kérdezgették, és mindnyájan ott aludtunk a nappaliban, egy vékony takaróval.

16. fejezet Perfect

*2 hét múlva*

Harry elutazásával, immár muszáj volt visszamennem a suliba. A tavaszi szünet is régen lejárt, és rengeteg beadandó, illetve dolgozat, na meg pótlás vár rám. A sok interjú, habár nagyon jó volt, mégis fárasztó. nem tudom elhinni, Harry-ék, hogy bírtak ezzel azonosulni.

A suli semmit nem változott. Az elkényeztetett gazdag lányok már kora reggel a helyükön ültek, és pletykáltak a legújabb divatról, fiúkról, vagy éppen kiröhögték társaikat ruházatuk miatt. Most én lettem a célpont.

- Hé, Emily! A rivaldafényben nem mutatták meg, hogyan kéne öltözködnöd? Ez a szoknya egy hete kiment a divatból, és a hajad is borzasztó! Mikor voltál legutóbb fodrásznál? És egy kis smink sem ártana az arcodra. Borzasztóan nézel ki ma, nem is értem, Harry Styles mit eszik rajtad! – fejezte be Sandra kedvenc tevékenységét, az emberek szapulását.

- Nem érdekel, milyen szitkokkal szóród tele a testemet. De az, hogy a Harry-vel való kapcsolatomba beleszólsz, az igen. Ő és én szeretjük egymást, és sosem fog olyan lányba beleszeretni, mint amilyen te vagy! Harry nem szereti a mű lányokat! – vágtam vissza, Sandra feje pedig elkezdett vörösödni, és felüvöltött, mire az egész iskola ránk figyelt. Szerencsémre a legjobb barátnőm, Midnight a segítségemre sietett, és elhúzott onnan. Odavezetett Libbyhez és Noor-hoz, a négyesünk másik két tagjához, majd egy sikítások közepette vontuk egymást egy hatalmas ölelésbe.

- Na mesélj, Csajszi! Milyen a Tökéletesség az ágyban?

- Midnight! – szólt rá Noor.

- Bocsi, bocsi, de nagyon érdekel! – mentegetőzött.

- Téged mindig csak AZ érdekel! – fortyogott Noor.

- Hé, lányok, engedjétek hadd meséljen a legújabb szupersztár barátnő! – Libby izgatottan kezdett el figyelni. és minden szavamat itta. Na, igen, ő közülünk rajtam kívül a legromantikusabb alkat. Imádja az ilyen sztorikat, és ő maga is ír egyet, bár sajnos őt még nem találta el Cupido nyila.

Az óra előtt pár alsóbb- illetve felsőbb éves észrevett és autogramot kért, meg fotót, amit nem igazán értettem, de nem zavartam el őket. Némelyikük kérdezett Harryről, de a legtöbben csak dicsértek és gratuláltak.

- Miss Ross, ha befejezte végre a sztárságot, talán befáradhatna órára! Így is sok lemaradást kell bepótolnia! – az egyetlen tanár, aki utál az az ének tanárom, Mr. Potter. milyen ironikus... Fogalmam sincs, mit kéne énekből bepótolnom, de ő bármit kitalál, hogy engem szívathasson. Persze, a kedvence Sandra. Hozzá kell tennem, szegénynek semmi hangja sincs, de mivel gazdag, mindenből a legjobb jár neki. Még külön WC - ülőkéje és WC - papírja is van, amiről az iskola gondoskodik.

- A feladata következő órára egy dal megírása. kottával, zenéval, mindennel együtt. Figyelni fogom, mennyire önállóan lett véghezvíve a feladat. Az órának vége, mehetnek! – és ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

- Hogy vagy, Baby? – kérdezte Harry a telefonban.

- Hiányzol! – tértem ki a kérdésére adott válasz alól.

- Te is nekem, Angyalom. Minden rendben veled? Bántott valaki? – aggodalmaskodott.

- Nem, csak van egy lány, aki mindenkit piszkál, és ma engem szemelt ki. Nem is az a baj, hogy a ruhámat, illetve a hajamt szapulta, hanem az, hogy a veled való kapcsolatomba is beleszólt. És tudom, hogy igaza van. – kezdtem el könnyezni.

- Mit mondott? – komorult el.

- Hogy rám férne egy kis smink, a szoknyám kiment egy hete a divatból és a hajam is csúnya, és hogy nem érti, mi tetszik neked rajtam- szipogtam végig.

- Emily, te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam.

- De mi tetszik need bennem? mert vannak sokkal szebb lányok nálam és...

- A belsőd. A szemed, a hangod, a tehetséged, a mosolyod, a tested, mindent imádok rajtad. Ja és az ajakaid. Azokat szeretem a legjobban. Na, meg azok a cicik...

- Harry!

- Ahh, nem fogom kibírni nélküled ennyi ideig. És még egy kép sincs nálam, amin csodálhatlak. Nem küldenél?

- De, küldök! De most le kell tennem, szeretlek!

- Én is szeretlek! Várom a képeket!

Abban a pillanatban még jobban tetszeni akartam neki. Mindenféle szexis képet küldtem neki magamról, melltartóban és bugyiban, vagy szexi pizsamában.

Ugye tudod, hogy most felizgattál? Áll a farkam tőled! <3

Küldte üzenetben, mellé pedig csatolt egy félmeztelen képet, amitől nekem kezdett mocskos lenni a fantáziám. 

15. fejezet One Thing

Ajtócsapódásra ébredtem. Kinyitottam szemeimet, és vártam, hátha valaki belép az ajtón, és ledől mellém. Várakozásom megérte, hiszen egy kócos hajzuhatag kukucskált be a szobába. Miután észrevette ébren vagyok, becsukta az ajtót és gyors léptekkel, -nem törődve a rajta levő holmikkal, -bedőlt az ágyba, és karjaiba zárt. Haragudtam rá, hiszen megint egyedül hagyott, de közben örültem, hisz a rajongók nem tudták teletömni a fejét mindenféle hülyeséggel. - Merre voltál? - kérdeztem, és ajkaira hintettem egy csókot.
- Nagyon sajnálom, Kincsem! – simogatta kezével arcomat.
- Semmi baj! Ha nem szeretnéd, nem mondd el. Örülök, hogy itt vagy! – pusziltam meg, majd szemeimet lecsuktam. Ő pedig szorosan átkarolt.

Reggel halk horkolásra keltem, és aranyos csiklandozásokra, miképp barátom haja arcomon pihen.
Olyan csodálatosan néz ki. Szempillái megrebegnek, ajakain mosoly ül. Biztos szépet álmodik. Testéről félig lelóg a takaró, így szabaddá válik tökéletes háta és feneke, amit egy boxer takar. Mikor vette le ruháit?
Egy nagyobb sóhaj keretében kinyitotta szemeit, és egy rövid csókkal köszöntött, így azonnal fölém kerekedett.
- Felébresztettelek? – söpörtem ki arcból haját.
- Nem szeretem, ha néznek alvás közben. Szóval, igen!
- Sajnálom!
- Az, hogy ilyen gyönyörűséget láthatok meg minden reggel először, felér minden zavaró tényezővel – csókolt meg.


Az étkezőben ültünk, és eszegettük Harry csodakezei által készített melegszendvicsket. Egymással szemben ültünk és csak egymás tekintetét néztük. Néha az asztalon keresztül megfogta a kezemet, mintha egy randin lennénk. Ujjaival cirógatta kézfejemet, és szájával puszikat küldött. Az ilyen pillanatokban mindig eszembe jut, mennyire is utált engem a legelején. Hányszor üvöltötte le a fejem, és hányszor kívánt elküldeni engem melegebb éghajlatra. De mikor először szerelmet vallott, vagy felkért a dalának befejezésére, akkor meg majd elolvadtam.
- Min gondolkozol, Szépségem? – térít észhez barátom hangja.
- Semmin, csak rajtunk. A kapcsolatunk kezdetéről.
- Ma el szeretnélek vinni moziba. És ígérem, egy fan sem állhat közénk, nem csinálok velük képet, csak veled fogom tölteni ezt a napot. Főleg, hogy 2 hét múlva indulunk turnézni – fejezte be, a szemeim pedig majd kiestek helyükről.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten. Nem tudtam felfogni, hogy nem mondat el előbb. – Mikor akartad ezt elmondani nekem? Mióta tudod? – faggattam.
- Emily, figyelj, ez nem nagy ügy. Tartani fogjuk a kapcsolatot majd, ígérem. Amúgy is számíthattál rá. Ausztráliában kezdünk mellesleg. De majd megoldjuk valahogy, mindent megoldunk, csak kérlek ne sírj! – futott oda hozzám és átölelt hatalmas karjaival.

Ez a rész most csak ennyi, és nem is annyira izgalmas, de a Harry megcsalós drámák után egy nyugisabbat akartam most írni. Remélem elnyeri tetszéseteket, hétvégén jön a következő rész! :*

Timi <3

14. fejezet Clouds

Harry ma velem töltötte az éjszakát. Nem csináltunk semmit, csak egymás karjaiban feküdtünk és apró csókokat loptunk egymástól. Egész este nem győzött bocsánatot kérni, de megnyugtattam, már rég megbocsátottam neki. 

A mai nap elmentünk a beígért mozira, ahol egy kisebb vita árán sikerült megegyeznünk egy filmen, és Harry választása nyert, hiszen a kiskutya szemeinek ki tudna ellenállni? Így tehát beültünk egy akció filmre, ami se nem romantikus, se nem volt izgalmas, és ráadásul szerintem el is aluhattam rajta, hiszen már csak a végén eszméltem fel.
- Nem tetszett? – kérdezte Harry és bűntudattól terhes szemeit rám vezette.
- Nem igazán, de veled lehettem és ennél nincs fontosabb. Köszönöm! – hajoltam egy csókért, de a mellettünk ülő emberek krákogásukkal adták tudtunkra, hogy ki szeretnének menni, mivel a film véget ért. Bosszúsan keltünk fel a helyünkről, majd Harry megfogta a kezemet és maga után húzott. Kiérve a moziból hangosan megkordult a gyomrom, amin barátom jót kacagott.
-Csak nem éhes vagy? – suttogta a fülembe, majd beleharapott. Lélegzetem elakadt, így csak bólintani tudtam. Hirtelen álltam lábujjhegyre, hogy elérjem ajkait, de csókunk megint nem tudott beteljesedni, hiszen valaki megzavart minket. Harry morogva húzódott el tőlem, és tekintetét a mellettünk álló lány seregre vezette, kiknek kezében telefon volt, és kezük-lábuk remegett attól, hogy egy plázában találták kedvencüket.
- Harry, Harry csinálhatunk egy képet? – kérdezte egy fekete hajú lány. Harry beharapott ajkaival tekintett irányomba, majd nagyot sóhajtva csak ennyit mondott:
- Persze! – mosolygott, és a lányok úgy furakodtak még közelebb hozzá.
- Bébi! Én addig én elmegyek leülök valahova enni, rendben? Kérsz te is valamit? – néztem fel rá. Bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elengedett. Csalódottan mentem az egyik gyorsétteremhez, és rendeltem két menüt elvitelre, hiszen nem szándékoztam ennél is több időt eltölteni Nélküle, úgy, hogy a fanok telebeszélhetik a fejét. Siettem vissza arra a helyre, ahol az előbb otthagytam, de Harry már nem volt ott. És a lányok sem. Tárcsáztam Szerelmem számát, aki hamar fel is vette. 

- Baba, merre vagy? – kérdeztem.
- Öhm... Figyelj Emily!..
- Harry, tedd le, ne foglalkozz már azzal a picsával! – hallottam meg egy másik lány hangját.
- Emily, le kell tennem! Sajn...- tette le be sem fejezve mondatát. Naívan hagytam neki egy üzenetet, hogy várom majd a hotelben, de persze nem kaptam rá választ.
Leültem egy asztalhoz, kibontottam a hamburgeremet és beleharaptam.
Harry ne csináld ezt velem!- mondogattam magamban.

13. rész A.M

A srácokkal találkoztunk egy étteremben. Meg akarták még egyszer köszönni nekünk a közreműködést az új albumban, ami a Made in the A.M. nevet kapta. Harry mellettem ült és már egyáltalán nem ellenségesen tekintett rám. Karját székem támláján pihentette és miközben nevetett egy adott poénon, mindig rám tekintett csillogó tekintetével. Néha még egy puszit is nyomott az arcomra.
- Az If I Could Fly remek szám lett! – mondta Blaine, aki tekintetével ölni tudott volna minket, de mégis ellágyult, ahogy látta, mellette szeretnék lenni. – A legszebb dal az albumon.
- Igen, a hegedű és a zongora együtt, egyszerűen csodálatos. Zseniálisra sikerült, gratulálok Harry! A rajongóitok zokogni fognak ezen a számon! – értett egyet Nick. Harry szégyenlősen elmosolyodott, és ha tehettem volna a gödröcskéjére egy lágy csókot nyomtam volna.
- Holnap eljönnél velem moziba?. – suttogta a fülembe, és a hideg rázott hangjától. Számba harapva bólintottam, és szemeimet lesütöttem.


- Megérkezett a rendelésük! – jött a pincér és szétosztotta az ételeket a megfelelő embereknek. – Jó étvágyat! – miután elment, falatozni kezdtünk, és mindenki felsóhajtott az ínycsiklandozó ízek hatására. Harry hirtelen felém nyújtotta a villáját, amin ételéből egy falat állt. Bekaptam a falatot, és megesküdtem volna rá az övé sokkal finomabb, mint az enyém. Ő is megkóstolta az enyémet, majd egy kisebb fintor ült ki az arcára. Néhány perc elteltével gondoltam egyet, és kicseréltem tányérjainkat, mire összevont szemöldökkel bámult maga elé. Kezeit összevonta maga előtt, mintha megsértődött volna, majd később az én volt kajámat kezdte el turkálni a villájával. Végül egy tányérból ettünk, hiszen nem ízlett neki az én rendelésem. Szívem ezen percek alatt majdnem kiszakadt mellkasomból. Végre visszakaptam az én Harry-met!

Este ő akart hazakísérni, így vele mentem haza. Gyalogoltunk, hiszen minél több időt akart velem eltölteni. Kezemet megfogta, és ujjainkat összekulcsolta.
- Emily, én nagyon sajnálom! A legnagyobb barom voltam! – hajtotta le a fejét! A nélküled eltöltött idők alatt a poklot jártam meg, egyszerűen hiányzott valami. A szívemen üres lyuk tátongott. kérlek bocsáss meg nekem, és adj még egy esélyt!
- Azt hitted, csak kihasznállak. Tudod milyen nehéz volt nekem ez? Egy rajongódnak előbb hittél, mint nekem. Nagyon rosszul esett, és akkor nme tudtam mit tettem az ellen, hogy ne bízz meg bennem.
- A rajongóink fontosak nekünk. Sokszor ők segítenek át mindenen, és ők látnak meg olyan dolgokat is, amiket mi nem.
- És ezáltal hittél a lánynak! Elhitted, hogy én...
-SSHH! Hülye voltam, tudom! Csak kérlek, csókolj már meg végre! - Én pedig teljesítettem kérését! – Leszel újra a barátnőm? Válaszul csak újabb csókot kezdeményeztem, ő pedig felmordult és belemarkolt fenekembe! Végre visszakaptam az én Harry-met!


Sziasztok! Sajnálom, ezt a semmilyen részt, de sajnos még mindig nem az igazi a lelkiállapotom, ahhoz, hogy normális tartalmú fejezetet olvashassatok! Pocsékul érzem magam, hogy ilyet adtam ki a kezeim közül! Remélem, azért teszik és hagytok pár komit! 

Timi