Emily
Ross
- Na jó, az első program, bemutatni az új dalt. Emily! – előléptem, Niall felkapta a gitárját, és leült egy székre, én meg szégyenlősen mellételepedtem.
- Muszáj ezt? – suttogtam a fülébe- Óriást bólintott, és el kezdte gitározni a dalt, én pedig bekapcsolódtam az énekbe. A végére csak az én hangom maradt, majd befejeződött a dal. Harry-re nézve úgy láttam imádja. Elismerően füttyentett, és megölve Niall-t körbe végig néztem a többieken, és mindenkin mosoly terült szét. Mondanom sem kell, ez lett az utolsó dal az albumon.
A nap további részében a srácok a dalt vették fel, mi pedig beültünk egy Starbucksba, persze próbáltam minél messzebb kerülni Blaine-től. Nem tudok neki megbocsátani.
- Mi történt köztetek srácok? Nagy vihar tombol kettőtök között. – kérdezte Nick.
- Semmi fontos- jelentettem ki, de láttam úgy is megbeszéli egymás között. – Na, és alakul valami Harry és közted? A dal alatt, folyamatosan téged nézett. Még csak pislantani sem pislantott. Nagyon oda van érted- felnevettem.
- Na persze, majd pont egy átlagos lány kéne neki, aki még csak meg sem tud szólalni a közelében. Meg amúgy is, akkor talán már elhívott volna valahova – jelentettem ki, de ő csak a fejét rázta. – Te tudsz valamit igaz? – ő csak elnézve fütyörészett, így nem firtattam tovább. Hirtelen két kar fogta meg a vállamat, és ugrottam egyet. Hát persze, hogy a fiúk voltak? – Ti, hogy-hogy ott vagytok? Nem kéne felvennetek a dalt? – vettem lejjebb a hangomat, hiszen azonnal mindenki felfigyelt jelenlétükre.
- Már kész. Már csak egy dal hiányzik, és kész az album. Nincs hozzá zene, és semmi jó nem jut hozzá eszembe. Az eredeti nagyon béna volt. Segítenél? - mondta, szinte már suttogva Harry, és elém tolta a papírt. - Amúgy meg mondtuk, hogy utánatok jövünk.
- Aha...- csak ennyit bírtam kinyögni, és megint nevettek. Megnéztem a dalt, és tetszett. A címe Perfect volt. Vajon kihez írta? A szövege tényleg tökéletes volt, és magamban már egy klipet is elképzeltem hozzá, és akkor szólalt meg Taylor Swift Style című száma a rádióban, és elkezdtem ezt dúdolgatni, mire passzolt hozzá. Felmutattam. –Ehhez mit szólsz? Egy kicsit változtatsz rajta, és végre visszaadhatod Taylornak. - Odahajítottam elé, és ittam tovább a kávémat. Bólintott, majd megfogta a kezemet, mire én kiköptem a számban lévő italt, egyenesen az arcára... Óh, basszus! – Én annyira...
- Tudod mit? El akartalak hívni randira, de annyira kibaszottul kikészítesz! – kiáltotta dühösen és kiment.
- Sajnálom... – fejeztem be az elkezdett mondatomat, és könnyeimet letörölve mentem a szállodánkba, és eresztettem szabadjára az összes könnyemet. Elszúrtam az egyetlen esélyemet! Gratulálok Emily!
